Skip to main content

Vit László

Vit László: Mégis, kinek az érdeke?

(hogy elhallgassa az igazságot a rák valódi okairól)


Az USA-ban…

1990-ben az USA-ban több mint egymillió rákbeteget tartottak nyilván. Míg 1950-ben még „csak” minden ötödik, ma már minden negyedik ember hal meg rákban. Ez idő alatt a rákos esetek száma átlagosan 43,5%-kal emelkedett. Az 1950-es adatokat alapul véve 1988-ban 263%-kal több tüdőrák, 100%-kal több prosztata- és 60%-kal több emlőrákos eset fordult elő. Mindössze a nyaki és a gyomordaganatok terén mutatkozott némi javulás. A fiatalabb életkorban jelentkező ráktípusok – bizonyos leukémiák, agy- és heredaganatok – is aggasztó mértékben szaporodnak. A II.


Vit László: Szénbányák a tájban


A magyarországi szénbányák zömmel az úgynevezett északkelet–délnyugati ipari tengely mentén helyezkednek el, vagyis szennyezésük megsokszorozza a már amúgy is magas levegőszennyezési koncentrációt. A bányászvárosok lakossága körében sokkal magasabb a légúti, légzőszervi megbetegedések és a tüdőrákos esetek száma.

Vit László: Levegőt!

Fővárosi közlekedés és környezetvédelem


A fővárosnak vannak nagyvonalúan megfogalmazott vezérelvei a város „térszerkezetének” alakításáról, a városközpont „decentralizálásáról” vagy éppen a megmaradt természeti területek védetté nyilvánításáról, illetve városba bevezető utak kapcsolatainak kiépítéséről, azonban a valóságban a fejlődés a tervezett elképzelésekkel inkább ellentétes.

„Sajnos tragikusan felgyorsultak a folyamatok, amelyek a környezet romlásához vezettek” – állítja Lukács András, a főváros legaktívabb környezetvédő csoportjának, a Levegő Munkacsoportnak a vezetője.


Vit László: Be kell vallani: baj történt!

Beszélgetés Mészáros Ferenccel


Beszélő: Mészáros úr, sehogyan sem érthető, hogy a Duna elterelése után milyen céljuk volt a szakértői vizsgálatoknak. Igazodtak-e a közben folytatott tárgyalásokhoz, vagy előre közölték önökkel, szakértőkkel a végcélt?

– Igazából nem volt végcél. Hadd idézzem pontosan a londoni megállapodást: létre kell hozni egy munkacsoportot, amely a helyszínen megvizsgálja a C változat létesítményeit, felméri e létesítményeknek, illetve befejezésüknek a szükségességét az árvízveszély szempontjából, beleértve a már megépített objektumok károsodásának veszélyeit is.


Vit László: Motorizált Duna-korzó


A város összehangolt „ökológiai” egység, és csak ideig-óráig viseli el, ha az összhangja felborul. A természetes védekező reakciók csak egy bizonyos határig működnek, egy idő után bekövetkezik a hanyatlás, a város lakhatatlanná válik. A város nem csupán építményeket, közműellátást és közlekedési hálózatot jelent, hanem életteret is, amelyben nemcsak dolgozunk, vásárolunk, utazgatunk, de jól is érezzük magunkat.

Környezeti demagógia

A mai városrendezési propagandából már nem hiányozhatnak az „ökológiai” hivatkozások.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon