Külföld

Szilágyi Imre: Lépéscsere

Jugoszláv közgazdászok vitája


Növekvő jövedelemkülönbségek

A. Markovic programját alapvetően elfogadó Z. Popov (Újvidék), R. Beklic (Szarajevó) és D. Veszelinov (Belgrád) helyesli, hogy Markovic a központi szövetségi kormány szerepét erősítve a tulajdonformák szabadsága mellett szállt síkra, s jelentősnek tartja a vállalati törvény adta lehetőségeket, melyek a piacgazdaság irányába mutatnak. Z. Popov nagyra értékeli, hogy Markovic elválasztja a pártot az államtól.


Andrei Schwatz: Szabadulni a bükkfanyelv közegétől


Az utca emberével beszélgetve olyan benyomásom támadt, hogy a hírközlés, különösen a televízióban, nem felel meg a demokratikus elvárásoknak. Mi az ön véleménye?

Gabriel Liceanu: Ugyanaz a régi gárda szerkeszti a programot, mint a hatalomátvétel előtt. Elviselhetetlen nyelvet használnak. A román nyelvet – ezt tartom a legnagyobb károsodásnak – negyven éven át teljesen tönkretették. Sem a szerkesztők, sem a megnyilatkozók nem képesek ettől a bükkfanyelvű közegtől szabadulni.

Szeretné az Önök csoportosulása aktívan befolyásolni a hírközlést?




S. O. [Solt Ottilia]: „Moszkvában holnap bármi megtörténhet”


– Hogyan élik meg az orosz társadalom különböző rétegei az etnikai feszültségek éleződését a Szovjetunión belül?


Sakirova: – Mindenki tudja, hogy az etnikai problémák a legveszélyesebbek ma a Szovjetunióban. Nagyon sok orosznak fontos a Birodalom. Ugyanakkor sokan rettegnek attól, hogy az afganisztáni háború újrakezdődik, csak most a Szovjetunió határain belül. Szenvedélyesen tiltakoznak ellene, hogy az orosz fiatalok meghaljanak más népek miatt. Az emberek meg vannak kavarodva, és nem tudják feldolgozni egymásnak ellentmondó érzelmeiket.

Vágvölgyi B. András: Ha ez a vége, akkor megnyertük

Látogatás Jane Kirkpatricknál, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagyköveténél
Beszélő-beszélgetés


Beszélő: A Reagan-adminisztráció idején ön, vezető külpolitikusként, az egyik szószólója volt a Szovjetunióval szembeni határozottabb fellépésnek. Ez nagy változást jelentett a hetvenes évek amerikai politikájához képest. Hogyan ítéli meg, a szovjet és a kelet-európai változásokra milyen hatással volt ez a politika?

Hamberger Judit: Dráma Mazóviában


A mazóviai „lengyel németek” drámája 1944-ben kezdődött. Ekkor a Vörös Hadsereg katonái minden gyűlöletüket és bosszújukat az első németlakta terület lakóin, rajtuk töltötték ki. A hivatalos lengyel közigazgatás olyan őslakosként kezelte a mazóviai németeket, akik nemzetileg megbízhatatlanok és politikailag gyanúsak. Így alakult ki az a tragikus helyzet, hogy míg a háború előtt, a német fennhatóság alatt, mint „lengyel disznókat” érte őket megaláztatás, addig a háború után a „német disznók” megjelölés volt ürügy az üldöztetésre.

Enyedi Zsolt: Lesz-e Szovjetunió 2000-ben?

Zselinszkaja: „Óvatos politikára van szükség”


Az ön által szerkesztett lap behatóan foglalkozott a Pamjaty mozgalommal. Hogyan látja most ezt a szervezetet?

J. Zs.: Tavaly még tartottunk ettől a mozgalomtól, hiszen számos, egyformán kis szervezet létezett, s nem lehetett még tudni, melyik mekkora befolyásra tesz szert. Mára szerencsére kiderült, hogy a Pamjaty nem igazán jelentős; pár száz öregember a tagja, s nincs komoly tömegbefolyása.

Kérem, vázolja fel a leningrádi ellenzék politikai színskáláját!

J.






– solt –: A Belügy és a Külügy

„Quousque tandem abutere patientia nostra?” – vagyis meddig még?


Varga Lajos Károly
fizikus, temesvári lakos, Budapesten készítette doktori disszertációját, s 1979-től ismét vendégkutató volt a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Többször meghosszabbíttatta tartózkodási engedélyét, annál is inkább, mert gyöngéd szálak fűzték nemcsak a KFKI-hoz, hanem egy budapesti lányhoz is. Hamarosan gyerek is lett a szerelemből. A fizikus immár végleg itt szeretett volna maradni, s úgy gondolta, hogy a helyszínen el fogja intézni áttelepülési kérelmét.

Ara-Kovács Attila, Braun Róbert: Országomat egy tankért – tankomat egy országért?


Marian Dinu,
a Nemzeti Megmentés Frontjának szóvivője a minap – a sajtó képviselőit megnyugtatandó – arról beszélt, hogy a felkelő nép elégette Ceausescu portréit és műveit, így a múlt szelleme Romániába már soha vissza nem térhet. A győztes forradalom eufóriájában sok szempontból elgondolkodtató okoskodás ez. A fenti idézet azt is sugallja: előfordulhat, hogy mindössze a szimbólumok megsemmisítésével remélik szétzúzni a Ceausescu-rendszert.

Figyelmeztető lehet, hogy a jelenlegi vezetésbe az egykori kommunista párton kívüli személyek be sem kerültek.

F. H. G. [F. Havas Gábor]: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – II. rész


Tudtam, hogy itt valami készül, s én is készültem, testileg, lelkileg. Ismertem egy pár embert, akikben megbíztam, mert tudtam, hogy kesztyűt loptak, vagy mit tudom én. Ez egy ilyen maffiahálózat volt. S tulajdonképpen ez is vezetett a forradalomhoz, mert ezekben az emberekben bíztunk, s mondtam: „Ha kell, jössz tüntetni?”

Csütörtökön mi már tudtuk, hogy Temesváron cirkusz van, s már készültünk, s már terveztük, hogy a kabátunk alá vasrudakat dugunk, hogy üres kézzel ne menjünk, mert ezek minket szitává lőnek. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Jöttünk fölfelé a Dózsa György utcán.


– pap –: 850 tonna


A romániai forradalom rég tapasztalt, szenvedélyes aktivitást váltott ki a magyar társadalomból. A segélyezés ügye pillanatok alatt népmozgalommá vált.