Skip to main content

Szabadulni a bükkfanyelv közegétől

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az utca emberével beszélgetve olyan benyomásom támadt, hogy a hírközlés, különösen a televízióban, nem felel meg a demokratikus elvárásoknak. Mi az ön véleménye?

Gabriel Liceanu: Ugyanaz a régi gárda szerkeszti a programot, mint a hatalomátvétel előtt. Elviselhetetlen nyelvet használnak. A román nyelvet – ezt tartom a legnagyobb károsodásnak – negyven éven át teljesen tönkretették. Sem a szerkesztők, sem a megnyilatkozók nem képesek ettől a bükkfanyelvű közegtől szabadulni.

Szeretné az Önök csoportosulása aktívan befolyásolni a hírközlést?

G. L.: Valószínűleg az értelmiségiek tudtak egyedül kibújni a szellemi ortopédfűzőből: akik az európai kultúrjavakból szerzett morzsák révén meg tudtak őrizni egy bizonyos szellemi szabadságot. Ezeknek az értelmiségieknek, így a mi csoportunknak is, magától értetődően az a legfőbb feladata, hogy megtörjék ezt a megbénult struktúrát. Ami a gyárakban, laktanyákban, iskolákban folytatott viták során a demokratikus tudat felébresztését is jelenti, de azt is, hogy hangsúlyozni kell a nyelv fontos szerepét a plurálisán tagolt társadalom fejlődésében.

Hogyan került sor az önök fellépésére a televízióban? Egyszerűen a kamera elé álltak, hogy kifejtsék álláspontjukat?

G. L.: A forradalom első napjaiban, legalábbis többségükben, opportunisták és talpnyalók jelentek meg a képernyőn. Akik félve és sietve akartak belépni az új érába, miközben még az utcán folytak a harcok. Ezt felháborítónak találtuk, és kötelességünknek éreztük, hogy a tévé nyilvánosságát igényeljük magunknak. Mi – és közénk tartoztak vitathatatlan szellemi integritású, a román kultúrában fontos szerepet játszó írók is – fellépésünkkel világossá akartuk tenni, hogy a régi gárda visszatérésének veszélye fennáll. Akik korábban tisztán elnyomó szerepet töltöttek be, most új álarcban akarják folytatni a régi játékot.

Mit gondol: ez a túlságosan sok hivatkozás a nemzeti öntudatra nem éppen azt a nacionalizmust táplálja, amely Ceausescut hatalomra segítette?

G. L.: Nem így gondolom. Először jött létre a nemzeti öntudat hitelesen, egy szörnyű totális diktatúra trónfosztásának eredményeként. De csoportosulásunk egyik fő célját éppen abban látom, hogy útját álljuk a túlzott nacionalizmusnak. Európaiak szeretnénk lenni.

Hogyan lehet ezeket a megmerevedett struktúrákat megtörni?

G. L.: Úgy, hogy a hiteles értékeket engedjük érvényesülni. A múltban csak a karrieristák kerülhettek kulcspozícióba. Reménykedünk a hozzáértés rehabilitációjában, ami részben meg is valósult azáltal, hogy az oktatásügyi minisztérium vezetését Michai Sora vette át, a legkifinomultabb gondolkodók és humanisták egyike, a kultuszminisztériumét pedig Andrei Plesu, egy negyvenéves művészettörténész. Ő már régen áttörte a megkövült nyelvezetet könyveiben, és nagy hatása van az újabb nemzedékre. Reméljük, a kiadók hamarosan elkezdenek fontos irodalmat publikálni. És ha igazán tehetséges újságírók jelennek meg a képernyőn és töltik meg az újságok hasábjait, akkor, ahogy reméljük, már néhány hónap után elmúlhat az a morális és szellemi szklerózis, amiben eddig szenvedtünk. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy létrejöjjön egy második tévécsatorna és egy független rádióadó, így lehetőség nyílna az ellenzék rendszeres fellépésére. A Társadalmi Dialógusért Csoport folyóiratot fog kiadni, az első szám három héten belül jelenik meg.

Reális ön szerint áprilisban kitűzni a választásokat?

G. L.: Nem, semmi esetre sem. Az emberek még nem tudnak különbséget tenni az egyes politikai pártok között. Szeretnénk elérni, hogy a választásokat őszre halasszák, különben csak a Nemzeti Megmentés Frontját lehetne megválasztani, a többi pártnak nem volna ideje a megfelelő támogatás megszerzésére.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon