Andrei Schwatz

Nyomtatóbarát változat

– Az utca emberével beszélgetve olyan benyomásom támadt, hogy a hírközlés, különösen a televízióban, nem felel meg a demokratikus elvárásoknak. Mi az ön véleménye?

Gabriel Liceanu: Ugyanaz a régi gárda szerkeszti a programot, mint a hatalomátvétel előtt. Elviselhetetlen nyelvet használnak. A román nyelvet – ezt tartom a legnagyobb károsodásnak – negyven éven át teljesen tönkretették. Sem a szerkesztők, sem a megnyilatkozók nem képesek ettől a bükkfanyelvű közegtől szabadulni.

– Szeretné az Önök csoportosulása aktívan befolyásolni a hírközlést?

G. L.: Valószínűleg az értelmiségiek tudtak egyedül kibújni a szellemi ortopédfűzőből: akik az európai kultúrjavakból szerzett morzsák révén meg tudtak őrizni egy bizonyos szellemi szabadságot. Ezeknek az értelmiségieknek, így a mi csoportunknak is, magától értetődően az a legfőbb feladata, hogy megtörjék ezt a megbénult struktúrát. Ami a gyárakban, laktanyákban, iskolákban folytatott viták során a demokratikus tudat felébresztését is jelenti, de azt is, hogy hangsúlyozni kell a nyelv fontos szerepét a plurálisán tagolt társadalom fejlődésében.

– Hogyan került sor az önök fellépésére a televízióban? Egyszerűen a kamera elé álltak, hogy kifejtsék álláspontjukat?

G. L.: A forradalom első napjaiban, legalábbis többségükben, opportunisták és talpnyalók jelentek meg a képernyőn. Akik félve és sietve akartak belépni az új érába, miközben még az utcán folytak a harcok. Ezt felháborítónak találtuk, és kötelességünknek éreztük, hogy a tévé nyilvánosságát igényeljük magunknak. Mi – és közénk tartoztak vitathatatlan szellemi integritású, a román kultúrában fontos szerepet játszó írók is – fellépésünkkel világossá akartuk tenni, hogy a régi gárda visszatérésének veszélye fennáll. Akik korábban tisztán elnyomó szerepet töltöttek be, most új álarcban akarják folytatni a régi játékot.

– Mit gondol: ez a túlságosan sok hivatkozás a nemzeti öntudatra nem éppen azt a nacionalizmust táplálja, amely Ceausescut hatalomra segítette?

G. L.: Nem így gondolom. Először jött létre a nemzeti öntudat hitelesen, egy szörnyű totális diktatúra trónfosztásának eredményeként. De csoportosulásunk egyik fő célját éppen abban látom, hogy útját álljuk a túlzott nacionalizmusnak. Európaiak szeretnénk lenni.

– Hogyan lehet ezeket a megmerevedett struktúrákat megtörni?

G. L.: Úgy, hogy a hiteles értékeket engedjük érvényesülni. A múltban csak a karrieristák kerülhettek kulcspozícióba. Reménykedünk a hozzáértés rehabilitációjában, ami részben meg is valósult azáltal, hogy az oktatásügyi minisztérium vezetését Michai Sora vette át, a legkifinomultabb gondolkodók és humanisták egyike, a kultuszminisztériumét pedig Andrei Plesu, egy negyvenéves művészettörténész. Ő már régen áttörte a megkövült nyelvezetet könyveiben, és nagy hatása van az újabb nemzedékre. Reméljük, a kiadók hamarosan elkezdenek fontos irodalmat publikálni. És ha igazán tehetséges újságírók jelennek meg a képernyőn és töltik meg az újságok hasábjait, akkor, ahogy reméljük, már néhány hónap után elmúlhat az a morális és szellemi szklerózis, amiben eddig szenvedtünk. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy létrejöjjön egy második tévécsatorna és egy független rádióadó, így lehetőség nyílna az ellenzék rendszeres fellépésére. A Társadalmi Dialógusért Csoport folyóiratot fog kiadni, az első szám három héten belül jelenik meg.

– Reális ön szerint áprilisban kitűzni a választásokat?

G. L.: Nem, semmi esetre sem. Az emberek még nem tudnak különbséget tenni az egyes politikai pártok között. Szeretnénk elérni, hogy a választásokat őszre halasszák, különben csak a Nemzeti Megmentés Frontját lehetne megválasztani, a többi pártnak nem volna ideje a megfelelő támogatás megszerzésére.

• Külföld