Ádám Zoltán 2012. október 22.

2 hozzászólás

Nyomtatóbarát változat

Róna Péter, a tekintélyes közgazdász-kommentátor figyelemre méltó cikket közöl a Népszabadságban (Össze-visszafogás, 2012. október 21. http://nol.hu/velemeny/20121020-ossze-visszafogas). Lényegében azt állítja, hogy a politikai versengésbe az október 23-i Milla-tüntetésen hivatalosan beszállni készülő Bajnai Gordon ajánlata „a korábbi kurzus maradéktalan restaurálásáról” szól. Márpedig a 2002-2010 között – de tulajdonképp az egész 1990-2010 közötti korszakban – működött gazdaság- és társadalomszervezési modell Róna szerint működésképtelen. Azért működésképtelen, mert a külföldi tőkére alapozott gazdasági fejlődés kezelhetetlen társadalmi feszültségeket okoz, mivel nem képes annyi hozzáadott értéket termelni, amennyi a modell áldásaiból kiszorulók társadalmi integrációjához szükséges. Mert több munkahelyet rombol le, mint amennyit létrehoz, és ahhoz nem elég sikeres, hogy elfogadható színvonalú munkanélküli segélyezést, továbbá oktatást, egészségügyet, nyugdíjat – azaz egy modern, európai társadalom integrálásához szükséges közszolgáltatásokat – lehessen belőle finanszírozni. Aminek az az egyik legfőbb oka, hogy a külföldi befektetők külföldre viszik az általuk megszerzett jövedelem jelentős részét: „De a modell nem működik, mert a külföldi tőke több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit létrehoz, és a külföldi tőke áráért – a kedvezményekért, a támogatásokért, és a GNP 6-8 százalékát is elérő kamat, osztalék és royalty jövedelem kiáramlásért – a bérmunkával kitermelt hozzáadott érték nem fedezi a bérmunka előállításához és fenntartásához szükséges szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást stb.” – írja.

Róna szerint Bajnai elképzelései nem mutatnak alternatívát ehhez képest, nem szerepel bennük az „életképes honi ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás, és általában az értéket teremtő szellemi munka” lehetőségeinek megteremtése. Bajnai és társai nem egyszerűen rövidlátók, hanem a haza és haladás ügyének előmozdításához szükséges morális integritás is hiányzik belőlük: „Semmi jele, hogy a Bajnai–Oszkó páros által megfogalmazott banki magatartási kódex szellemiségét – ami szentesítette az egyoldalú szerződésmódosítás intézményét, az önkényes és alaptalan törlesztőrész-emelést, röviden a szegényebbek kifosztását – szerzői újragondolták volna.”

Ami Bajnait és „a rendszerváltás gazdaságpolitikáját – ezen belül kiemelten az elmúlt évtizedet” illeti, ami úgymond „csődöt mondott”, Róna téved. A rendszerváltás gazdaságpolitikája nem mondott csődöt, hanem a világ legfejlettebb országaihoz közelítette Magyarországot. Ez a fejlődésfolyamat gazdasági cikk-cakkokkal és súlyos társadalmi ellentmondásokkal terhes. Ezek egy részéért mi magunk voltunk, vagyunk felelősek, egy másik részük a modern kapitalizmus ellenmondásaiból fakad. A helyzet ugyanis az, hogy a gazdasági fejlődés nemcsak nálunk nem teremt elegendő munkahelyet, hogy a magas színvonalú közszolgáltatások működtetéséhez nemcsak nálunk nincs elég pénz, és hogy a befektetők, ha úgy látják jónak, nemcsak nálunk irányítják az általuk szerzett jövedelem tekintélyes részét az országhatárokon túlra, hanem világszerte. Amit Róna a rendszerváltás gazdaságpolitikájának szemére vet, annak jó része a liberalizált tőkemozgásokkal, globális piacokkal és globális piaci versengéssel jellemzett modern kapitalizmus következménye. Súlyos következménye, amivel minden jószándékú, a társadalmi integráció kérdését fontosnak tartó politikának meg kell próbálnia valamit kezdeni. Senki nem tudja pontosan, hogy mit, de azt tudjuk, hogy a probléma kezelése nem alapulhat az európai és a globális gazdaságtól való elforduláson, netán elzárkózáson. Lehet szabadságharcot vívni a külföldi tőke ellen, de az nem nagyobb, hanem kisebb jólétet eredményez: nem több, hanem kevesebb munkahelyet és nem jobb, hanem rosszabb közellátásokat.

Hogy Bajnai milyen politikai alternatívát ajánl a magyar választóknak, nem tudom. Október 23-án nem is fogom megtudni, mert nem megyek el meghallgatni a Milla tüntetésén. Azért nem, mert ez a tüntetés – ebben egyetértek Rónával – méltánytalan alapon szerveződik: pártjelvényt viselni a szervezők szerint nem javasolt, mert az megosztaná az egybegyűlteket, de Bajnai meghirdetheti a maga politikai platformját. Hogy ez nem pártplatform, hanem, miként a Milla tüntetésre hívó közleménye fogalmaz, „egy új társadalmi szövetség” alapja? Abból kösz, nem kérek. Én a pártplatformokat szeretem, azok közül szoktam választani. Egy politikai program egy plurális demokráciában definíciószerűen a politikai közösség egy részének – pártjának – a programja. Nyilván Bajnaié is ilyen lesz – mert másmilyen nem lehet – amivel nincs semmi baj, csak éppen ha ő meghirdetheti a magáét, nem szép dolog a versenytársait eltanácsolni, és közben nem felvállalni, hogy ez a rendezvény a sok közül az egyik lehetséges ellenzéki politikai alternatívát preferálja.

Azonkívül pedig nem szeretem a húszévezést. Sem a Milla, sem Róna Péter húszévezését. Mert nemcsak a rendszerváltást követő, elképesztő mértékű gazdasági fejlődésről nem vesz tudomást, hanem a politikai fejlődésről sem, ami persze cikk-cakkokkal és súlyos ellentmondásokkal terhesen, de mégiscsak demokratikus keretek között zajlott, húsz éven át, először a magyar történelemben. Az én politikai identitásom ebben a húsz évben gyökeredzik. Én ennek a húszéves fejlődésnek a folytatását szeretném látni, nem a növekvő nyomor miatti elkeseredést meglovagoló politikai vállalkozók csillagának felívelését. Tudom, hogy a 2010 előtti politikák jó része nem folytatható úgy, ahogy 2010 előtt folytak, de ez nem egyenlő a 2010 előtti korszak demokratikus jellegének tagadásával.

A Milla közleménye így fogalmaz: „A Milla legfőbb célja eddig is az volt, hogy megvédjük állampolgári és alapvető emberi és polgári jogunkat arra, hogy saját magunk határozhassunk az életünk alakulásáról. Ezt a jogot az elmúlt másfél évtized során egyre kevesebben gyakorolhattuk, mostantól viszont gyakorolni fogjuk.” Ez hazugság. 1990 és 2010 között – ezen belül kiemelten 2002 és 2010 között – senki állampolgári és alapvető emberi és polgári jogát arra, hogy saját maga határozhasson élete alakulásáról nem kérdőjelezte meg a hatalom. Hibák, hazugságok, visszaélések, bűnök voltak. Rendszerszintű politikai represszió nem. Aki elhazudja a 2010 előtti korszak demokratikus mivoltát, annak a tüntetésén nem veszek részt.

Hogy aki elhazudja a 2010 előtti korszak demokratikus mivoltát, annak a színpadán miért éppen egy, ebben a korszakban miniszteri majd miniszterelnöki tisztséget betöltő politikus hirdet programot, azt nem tudom. Hogy az illető miért éppen ezt a színpadot választja erre a célra, azt sem. Lelkük és politikai jövőjük rajta.

• PoliBlog

• Ádám Zoltán blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges