Ádám Zoltán 2012. november 17.

2 hozzászólás

Nyomtatóbarát változat

Nem vagyok LMP-tag, még csak -szavazó sem, bár ajánlócédulát már adtam LMP-jelöltnek. Mégis, a párt megalakulásától kezdve, sőt némi nagyképűséggel azt mondhatom, hogy már az előtt is, fontosnak tartottam, hogy mihez kezd a politikai tőkéjével a posztmateriális értékek politikai képviseletére szerveződött, önmagát környezetvédőként azonosító politikai mozgalom. Nagy eredmény volt tőlük a 2009-es európai parlamenti választáson való bemutatkozás és még nagyobb a 2010-es parlamentbe kerülés. Parlamenti munkájukat összességében nagyra tartom: következetesen és jó színvonalon álltak ki a liberális demokrácia és a jogállami alkotmányosság értékrendje mellett; védték a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportokat, köztük hangsúlyozottan a romákat; progresszív elképzeléseket képviseltek a szociálpolitika és az oktatáspolitika terén. Gazdaságpolitikai állásfoglalásaikat időnként zavarosnak és némiképp demagógnak tartom, kapitalizmus-kritikai szemléletükkel azonban rokonszenvezek: a progresszív baloldali politika akkor sem adhatja fel a rendszerkritikai attitűdöt, ha a célja nem a piacgazdaság felszámolása, hanem a humanizálása.

Nem igényelt különösebben nagy előrelátást annak megjövendölése, hogy az Együtt 2014 mozgalom színre lépése nehéz helyzetbe hozza majd az LMP-t. Két héttel ezelőtt ezt írtam a Magyar Narancsban: „A kérdés ezért az, hogy a Bajnai által fémjelzett politikai közép mit kezd majd az identitásában, szervezeti erejében és társadalmi tekintélyében hamarosan ismét megerősödő baloldallal. Félcivil mozgalomként felőrlődik a vele való együttműködésben, vagy professzionális politikai szervezetként, működőképes politikai identitásra szert téve egyenrangú partnerévé válik. A Bajnai-mozgalomnál jóval szervezettebb és társadalmilag mélyebben beágyazott SZDSZ-nek annak idején nem sikerült megoldania ezt a feladatot: identitását felőrölte az önálló politikai pólus képzése és a demokratikus politikai oldal konszolidálása jelentette kettős célrendszeren belüli feszültség.

Bajnaiéknak sem lesz könnyebb. Náluk nehezebb helyzetbe csak az LMP kerül majd pillanatokon belül, amelynek identitása a korai SZDSZ-hez és Fideszhez hasonlóan az antikommunista és a liberális demokrácia iránt elkötelezett politikai törekvések kettősségére épül. A kettő közti preferenciát illetően eddig is tudathasadásos zöldek a Bajnai-mozgalom megjelenése után nem sokáig halogathatják a választást. És ahogy a Fideszből annak idején kiváltak a liberális demokrácia értékeinek védelmét elsődlegesnek tekintők, jó eséllyel így lesz ez az LMP-ben is” (Tegnapra virrad, Magyar Narancs, november 1., http://magyarnarancs.hu/publicisztika/tegnapra-virrad-82275).

Most mintha egy ehhez hasonló döntést készülne meghozni az LMP e hét végén zajló kongresszusán: mintha a Fidesz legyőzését és a liberális demokrácia helyreállítását elsődlegesnek tekintő LMP-sek az Együtt 2014-gyel való együttműködés mellett, a párt antikommunista identitását meghatározónak tartók pedig az ellen foglalnának állást, a végletekig kiélezve a párton belüli nézeteltéréseket.

Publicistaként persze örül az ember, ha egy jóslata beigazolódik, demokrataként azonban egyáltalán nem örülnék, ha erre a konfliktusra rámenne az LMP. Ez már csak azért is értelmetlen volna, mert az LMP-t megosztó kérdés ebben a formában áldilemma: Az LMP önálló pártként éppen úgy nem csatlakozhat az Együtt 2014-hez, ahogy az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció sem teheti meg ezt. Ha valaki akarja, mondhatja, hogy 2014-ben Bajnai volna a legideálisabb ellenzéki miniszterelnök-jelölt, de ebben az esetben sem helyes szervezetileg összeolvadnia a volt miniszterelnök mozgalmával. Az ellenzéki szavazatokat ugyanis nem az identitás-roncsoló összeolvadás maximalizálja, hanem az egymással együttműködni kész, de önállóságukat megőrző ellenzéki erők megerősödése. Ezen a megfontoláson alapult az 1994-2010 közti időszak szocialista-liberális kormányzati együttműködése, ami a rendszerváltás utáni 20 évből 12-ben balközép kormányzást tett lehetővé, függetlenül attól, hogy ma ki mit gondol annak minőségéről. Ráadásul a jelenlegi helyzetben különösen nagy kár volna az önálló LMP-ért, tekintettel arra, hogy a demokratikus politikai erők közül a környezetvédő párt tekinthető a magukat jobboldalinak valló szavazók számára a leginkább elfogadható politikai alternatívának. Márpedig ahogyan azt már többen többször leírták (élükön Kis Jánossal), a magyar demokrácia tartós konszolidálásának legfontosabb feltétele az, hogy megszülessen és megerősödjön a liberális demokrácia alapértékeit elfogadó jobboldali politikai alternatíva Magyarországon.

Ha az LMP megszűnik önálló politikai erőnek lenni, az nem gyengíteni, hanem erősíteni fogja a Fideszt, mert a jobboldali politikai identitás megélésének demokratikus, Európa-konform lehetősége szűnik meg vele, és a jobboldali szavazók csak a politikai passzivitás és az autoriter illetve rasszista jobboldalak között választhatnak majd. Ez sem rövid, sem hosszú távon nem érdeke sem a baloldalnak, sem semmiféle demokratikus magyarországi politikának.

Az LMP-nek ezért nem szabad magát elköteleznie egyetlen más politikai erő, így az Együtt 2014 mellett sem. Annyit kell csak mondania, hogy saját identitását, politikai értékrendjét és szakpolitikai preferenciát fenntartva minden demokratikus párttal és mozgalommal kész együttműködni az alkotmányos jogállam és a liberális demokrácia helyreállítása érdekében. Hogy az együttműködést pontosan milyen formák között lehet a legcélszerűbben megvalósítani, ma még nem tudható.

• PoliBlog

• Ádám Zoltán blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges