Kozák Gyula 2013. május 27.

Nyomtatóbarát változat

2006. február 17.-én pénteken este, kevéssel 7 óra után Tony Blairt néztem az atv-n, amikor becsöngettek hozzám. Két kislány állt a lakás ajtajában, és ártatlan hangon közölte, hogy Rátonyi Gábor KDNP-s zuglói polgármester, országgyűlési képviselőjelölt számára gyűjtenek kopogtató cédulát. A történet, filmjelenetekre bontva a következőképpen zajlott le (még akkor, hajnalban lejegyeztem, változtatás nélkül másolom ide).

1. Amikor meghallottam a csöngetést, életem párjának ezt mondtam: Ki a fene lehet ilyenkor, senkit nem várunk. Papucsban, tréning alsóban kimentem és a lakás bejárati ajtaja fölé szerelt mozgásérzékelő lámpa fényében két kislányt láttam.

2. Köszöntek és közölték, Rátonyinak gyűjtenek kopogtató cédulát

3. Még udvarias voltam. Közöltem, hogy Rátonyit, kerületem polgármesterét nagyon rühellem, polgármesternek is alkalmatlannak tartom, nem hogy országgyűlési képviselőnek. Elegem van a Fideszből is, a KDNP-ből is, és egyáltalán tudják-e kinek gyűjtenek? Majd ironikusra váltottam: Két kedves fiatal lány nem tud-e péntek este ennél jobb programot, mint idegen lakásokba becsöngetni és ott frusztrációnak kitenni magát?

4. A kislányok elég bisszigek voltak, talán a frusztráció szót nem értették. Egyikük bizonytalanul elindult a függőfolyosón, a másik még hezitált. A hőmérséklet 3-4 fok lehetett, ezért az ajtót résnyire becsuktam, s vártam, hogy mindketten eltűnjenek. Mikor mindketten elmentek, az ajtót bezártam.

5. Még az előszobában voltam, amikor a mozgásérzékelő lámpa újra kigyulladt. Az ajtót erős mozdulattal kinyitottam és láttam, hogy az egyik kislány az ajtószámot és a névtáblát fürkészi, és egy füzetbe rögzíti a nevemet. Feldühödtem, és megkérdeztem, mit ír? Megijedt és a társa után iszkolt.

6. Utána mentem és emelt hangon a megbízólevelét kértem. Sietősebbre fogta, de a kanyar után utolértem. Ekkor kinyitott egy mappát és az orrom alá tolta. A sötétben semmit nem láttam, ezért kértem, jöjjön vissza a fényre. Erre nem volt hajlandó. Ekkor a dossziéból elvettem a legfelső lapot és azzal a fényre mentem.

7. Valóban megbízólevél volt, a Fidesz és a KDNP illetékeseinek aláírásával. De a leányzó sipítozni kezdett, hogy azt nincs joga kiadni a kezéből. A megbízólevelet még mindig a kezemben tartva kértem, igazolja magát, hogy ő valóban az, akinek a nevére a megbízólevél ki van állítva. Kétségtelen, hogy ezt már dühömben, kötekedésből tettem. Társa futva menekült a cselédlépcsőn, a földszint felé.

8. Az ott maradt leányka visszavette a kezemből a megbízólevelet és a társa után szaladt, de visszakiabálta, hogy hívni fogják a rendőrséget és nagyon megjárom (SIC!). Én visszatértem Tony Blairhez. Az egész nem tartott tovább két percnél.

9. Kb. fél óra múlva csöngettek. Két idősebb férfi (mindkettőn hatalmas Fidesz-jelvény), a két kisleány és két rendőr állt az ajtóm előtt. A két rendőr (nagyon fiatalok, egy szép szál fiú és egy picike szőke lány) igazoltatni vágyott, őket behívtam a lakásba, az aktivisták kinn maradtak a hidegben.

10. A rendőrök az igazoltatás után közölték, hogy parancsuk van az előállításomra. Megkérdeztem, hogy megbilincselnek-e? Csak, ha ellenállást tanúsítok. Felöltözhetek-e – volt a következő kérdés. Természetesen. Rendőrautóval mentünk a légvonalban 100 méterre lévő kerületi kapitányságra.

11. Itt bő két óra várakozás után (közben a kicsi szőke rendőrlány őrzött, a folyosón a kései óra ellenére óriási volt a forgalom) felkísértek az ügyeletes nyomozó szobájába. Előtte közölték, hogy mobilt nem használhatok, mondtam nincs is nálam (volt). A vécéből fölhívtam újságíró barátomat és meghagytam neki, ha reggelig nem jelentkezem, elvitelemből legyen hír.

12. A kihallgatást vezető nyomozó közölte, hogy hazakísérnek, mert házkutatást kell tartaniuk. Miért is – kérdeztem. A válasz: mert erőszakkal eltulajdonítottam a kislányok megbízólevelét. Mire én: bár ez nem történt meg, de ha mégis, gondolják, hogy egy kb. 10 ezer kötetes könyvtárban majd meg is találják… Csak somolyogtak …

13. Immáron nem kocsival, hanem gyalogosan sétáltunk vissza a lakásomba, negyedmagammal. Útközben kedélyesen társalogtunk. Láttam, hogy ezek a civilben lévő zsaruk nekem szurkolnak. Amikor beléptünk a lakásba, nejem rájuk parancsolt, hogy vegyék le a cipőjüket. Levették!

14. A házkutatás rendkívül kulturáltan, gyorsan és formálisan zajlott, sétáltak egyet a méretes lakásban, s hogy teljen az idő, tekintettel az éjszakai órára, kávéval kínáltuk őket. Elfogadták. Sikerült elérni, amit az ellenzékben 15 évig megúsztam: ha formálisan is, de házkutatást tartottak nálam, éjjel 12 táján. A végén aláírattak velem egy papírt, hogy nem emelek kifogást tevékenységük ellen. Nem emeltem.

A vád: okirattal való visszaélés vétségének megalapozott gyanúja a Btk. 277.§ (1) és (2) bekezdése alapján.

És ezzel kezdetét vette egy több hónapig tartó vegzatúra!

Még az őrizetbe vételem ideje alatt, amíg a folyosón várakoztam, kihallgatták Óvári Glóriát. Nem sértettként, hanem tanúként. A mi Glóriánk kérte, hogy adatait zártan kezeljék, s ezt a rendőrség akceptálta. A csöppnyi lány – nyilván az agg fideszes bácsik instrukciója alapján – kicsit elferdítve adta elő a történetet. Részlet a jegyzőkönyvből:

Óvári Glória – finoman fogalmazva – nem teljesen a tényeknek megfelelően tett vallomást. Köznapian: hazudott az aktivista leány.

Másnap megkerestem a TASZ-t, s ott dr. Baltay Levente ügyvédet jelölték ki védelmemre. Baltay doktor ellenvetést fogalmazott meg, miszerint a gyanúsítás alaptalan. Ezt azonban a kerületi mb. bűnügyi osztályvezető 2006. március 29-én elutasította, a vádat megalapozott gyanúra változtatta, a nyomozás folytatását rendelte el.

Ugyanezzel a dátummal idézést kaptam, gyanúsítottként, miszerint: a Btk. 277. stb. alapján jogtalan előnyszerzés érdekében okirattal visszaélés vétségével megalapozottan gyanúsítható vagyok, s április 6-án de. 10-kor jelenlek meg a kerületi kapitányságon. Ekkor már Baltay doktor is velem jött, a vádat visszautasítottuk, a feljelentő Sóvágó Zsófia nevét megismerhettem (további adatait szintén zártan kezelték).

2006. április 13.-ára szembesítést rendeltek el. Sóvágó Zsófia a földet nézte, és mondta a betanult szöveget. A szembesítési jegyzőkönyv záró mondata: „A szembesítés eredményre nem vezetett, a felvett jegyzőkönyv a részvevő személyek által elmondottakat tartalmazza …” A szembesítésen Baltay doktor is jelen volt, s többször sikeresen zavarba hozta Sóvágó Zsófiát.

Immáron két hónap telt el, de a kerületi rendőrkapitányság még nem adta fel. Mi több, kijárta Nyíri Sándor kerületi vezető ügyésznél, hogy a nyomozati eljárást két hónappal, 2006. június 17. napjáig meghosszabbítsák. Újabb kérelmünket, miszerint a vád megalapozatlan, ezért fejezzék be a nyomozást, április 28-án ismételten elutasították.

Újabb nyomozati cselekmény nem volt. Baltay doktor talán még egyszer vagy kétszer bement illetve telefonált a kerületi kapitányságra, de csak annyit tudott meg, hogy az ügyet átadták az ügyészségnek.

2006. július 4.-én megszületett az ügyészségi határozat, amelynek utolsó három bekezdését idézem. Arra persze gondolni sem merek, hogy azért talált ártatlannak az ügyészség, mert időközben lezajlottak az országgyűlési választások, és nem a FIDESZ győzött.

Miért is írtam le mindezt? Mert választások közelednek, a FIDESZ egyre agresszívabb, a hatóságok egyre kiszolgáltatottabbaknak érzik magukat és Sóvágó Zsófia valamint Óvári Glória felnőttek, nyolc évvel idősebbek lettek és nyilván a párthűségük is sokat fejlődött. Ma már – gondolom – nem a Fidelitasnak, hanem a FIDESZ-nek a tagjai, s eszközeik is rafináltabbakká váltak. Adataikat a rendőrséggel zártan kezeltették, de megítélésem szerint 2006-ban még kiskorúak voltak, ma már legalább 26 évesek és feltételezésem szerint koherensebben képesek hazudni, mint 2006-ban.

A történet teljességéhez tartozik, hogy a kerületi kapitányságon valamennyi nyomozó, akivel kapcsolatba kerültem, kultúrált, barátságos, segítőkész volt, nem mondták ki, de látszott rajtuk, hogy átlátnak a két fidesznyik kislány ármánykodásán. Végezték a rájuk kirótt munkát. A kislányok hamissága teljesen nyilvánvaló volt, nem kellett pszichológusnak lenni, hogy lássék: betanult szöveget mondanak, a felülről vezérelt ártani vágyás vezérelte őket.

Nyájas olvasóim, vigyázzatok a Sóvágó Zsófiákkal és az Óvári Glóriákkal! Nehéz idők járnak, s még nehezebbek következnek. Jövő tavasszal arra is találnak majd tanút, hogy szexuális abúzust követtél el velük szemben.

• PoliBlog

• Kozák Gyula blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges