Skip to main content

Így is lehetne

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Nem vagyok gazdasági szakember, a tőzsdéhez pedig végképpen nem értek, annyit tudok róla, hogy vesz az ember egy (több) részvényt, vár, és amikor fölmegy az ára, akkor eladja. Ha lemegy az ára, akkor vagy eladja, hogy többet ne veszítsen, vagy tartja, hátha majd újra fölmegy az ár. Ez szerintem tök egyszerű.

Miként az is, hogy ezt szakember bonyolítja le, akit brókernek neveznek, és ő – természetesen – a munkájáért pénzt kap. Tőlem is, meg az összes többi ügyfelétől. Ha jó a viszonyunk, és én bevallom, hogy az egészhez semmit nem értek, akkor még tanácsot is ad. Ha sokat nyerünk az üzleten, ő is sokat keres, én is. Aztán a nyereségemből adót fizetek, és helyre áll a világ rendje. Vagy minden kezdődik elölről, vagy elköltöm a nyereségemet, vagy megsiratom a veszteségemet.

Aztán van a kötvény. Annak van kibocsátója, és fix kamata. Megveszem, várok, és a kamattal növelt összeget fölveszem. (Vagy elbukom a tranzakciót – ilyen is van.) De valahol meg kell vennem a kötvényt – nyilván nem a sarki fűszeresnél – vagyis erre a célra alakulnak a kereskedésükkel foglalkozó cégek. Államkötvény esetén magától az államtól is megvehetem – olvasom – olyankor nem kell közbeiktatni semmilyen céget. Valahogy így képzelem: bemegyek, kérek állampapírt (vagy más, jobban kamatozó kötvényt), a cég elmondja az ajánlatait, én döntök, majd fizetek, kapok egy elismervényt, és az ügy le van zárva.

Mindezt a tudást a napi sajtóból szereztem, mert eleddig nem adatott meg, hogy akár kisebb összegért is részvényt vagy kötvényt vásárolhattam volna. S mindezt a Quaestor-botrány kapcsán.

De nyomozó sem vagyok, különösen gazdasági ügyekre specializálódott nyomozó nem. Úgy képzelem a nyomozó munkáját, hogy lefoglal minden papírt és számítógépen lévő anyagot és megnézi, mennyi pénz jött be, mennyi pénz ment ki. Meg azt is megnézi tételesen, ki, mikor fizetett be, és ki, mikor vett ki pénzt. Ha több pénz jött be, mint amennyi kiment, a különbségnek valahol lennie kell. Ha ezer Mariska néni befizetett valamilyen kötvényre fejenként egy millió forintot (orvos, meg temetés), akkor az éppen egy milliárd forint. Na, már most, ha a kereskedő nem vett érte csak ötszáz éppen olyan kötvényt, amilyet a Mariska nénik megrendeltek, akkor a másik ötszázszor egy milliónak valahol lennie kell. Ha nincs nyoma a könyvelésben, akkor azt bizony ellopták. A befizetésnek nyoma van (Mariska néninél ott a befizetési bizonylat, de a könyvekbe is be van jegyezve), s az eltűnésnek vagy van nyoma, vagy nincs. Ha nincs, meg kell nézni, hogyan lehet fél milliárdot csak úgy lenyúlni. Ki vehet ki a kasszából pénzt? Ha meg le van papírozva – ahogy azt Pesten mondják – akkor tudjuk, hová lett a félmilliárd. Meg kell kérdezni attól, aki elvitte. Tudom, nagyon macerás ezt végigcsinálni, amikor nem ezer Mariska néni van, és nem csak kötvény, hanem részvény is, és kötvényből, részvényből egyaránt sok fajta. De hát nehéz a nyomozó élete, a sikerhez sokat kell dolgozni.

Van azonban még egy módszer. Annak a bizonyos kereskedőnek (csúnya szóval: brókerháznak) van néhány olyan vezetője, aki mindenhez hozzáférhetett az elmúlt években. Ha valaki illetéktelenül pénzt vett fel (lopott), az csak közülük kerülhetett ki. Én, ha nyomozó lennék, egyenként leülnék velük. És a következő párbeszéd zajlana le közöttünk.

  • Na, figyelj apafej, most szépen elmondasz mindent, megmondod hol a suska, ha valamely külföldi bankban van, akkor azonnal hazarendeled. Akkor megúszod öt évvel, ha jól viseled magad, harmadolnak, három év múlva szabad leszel. Ha nem énekelsz, akkor mi mindenre rájövünk, igaz, sok munkával, de akkor kapsz 15 évet. Érted?

  • Értem.

  • No, akkor most vissza mégy a celládba és kapsz 24 órát. Ja, és még valami. Ha valamilyen politikus vagy állami intézmény is benne van a buliban, akkor azt is szépen elmondod. Már nem kell félned tőlük, itt nem bánthat senki. Vagyonod zár alatt, a családodat is figyeljük. Nyista pénzmozgás. Érted?

  • Értem.

Tuti, ha nem másnap, akkor harmadnap énekelni fog a brókerház vezetője. Ugyanis számol magában. Megéri öt-tíz évet a sitten rohadni, miközben a felesége és a fia élvezik a lenyúlt pénzeket? Aztán meg, mi a garancia, hogy az asszony nem szed fel újabb pasit, akivel lelép. A fia kivándorol és a dugipénzből új életet kezd Argentínában. Ő viszi el a balhét és mások élvezik? Ez nem buli.

Aztán az ügyész is tehet egy ajánlatot. Ezt vádalkunak hívják. Jogász sem vagyok, de racionálisan gondolkodom.

  • Na figyelj, hapsikám! Most szépen elmondod, ki volt még benne a buliban, munkatárs, politikus … és ha mindent elmondasz részletesen, akkor az előzetessel letudjuk a büntetésed. Persze őket sittre vágjuk, de te szabad leszel. Ötven múltál … mennyid van még hátra? Benn akarsz megrohadni?

Laikusként úgy gondolom, hogy minden sumák ügyhöz sok ember kell. Nem csak a főnökök, mert róluk még elképzelhető, hogy egy ideig dacosan hallgatnak. De alacsonyabb és még alacsonyabb beosztású munkatársak, a portásig bezárólag. Meg a rendszergazda! Bizony, az, aki megcsinálta nekik a sumákoláshoz … no jó, nevezzük nevén: sikkasztáshoz, a kamu programot.

Aztán nyomozóként elbeszélgetnék arról is, kiket ismer a politikai elitből? Milyen volt a kapcsolatuk? Csak a józan ész szintjén. Miért éppen vele? Miért éppen neki? Kinek is volt pénze náluk? Miért éppen annak a miniszternek szólt? Vagy éppen a strómanjának …

Persze mindehhez az kell, hogy én, mint nyomozó, teljesen független, pártatlan, minden befolyástól mentes legyek, magyarán: megvesztegethetetlen. S ha lebuktatok öt minisztert, tizenkét parlamenti képviselőt, huszonöt polgármestert, nyolc sportköri elnököt, akkor nem kell attól félnem, hogy kicsinálnak, hanem a főnökeimtől dicséretet kapok, előléptetnek, fölemelik a fizetésemet, és a végén jelentős jutalmat is kapok.

Ugyanez vonatkozik az ügyészre is. Szigor, pártatlanság, hit a törvény erejében, és megfélemlíthetetlenség! Ki az a Polt Péter? Szarok rá! Ha Polt és az igazság között kell választanom, akkor mindig az igazságot választom – ezt kell gondolnia az ügyésznek, és e szerint kell cselekednie.

A pénz, amit ma eltűntként feltételezünk, valahol megvan. S tessék elhinni, senki nem akar tíz évet, vagy többet a börtönben rohadni. De csak akkor énekel, ha nem tudja (na jó, enyhítek: nem hiszi), hogy bármekkora szarban is van, mindazok, akik a lenyúlt suskából részesültek, majd kimentik. Egy kis előzetest pedig megér néhány milliárd.

Fiúk! Ott, a rendőrségen és az ügyészségen! Legyen vér a pucátokban, járjatok a dolgok végére, mert ez a rendszer sem tart örökké. A Kaya Ibrahimok és a Josip Tóthok ideje lejárt. Ha nem holnap, akkor holnapután mind sittre kerültök. 

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon