Szerbhorváth György 2016. január 26.

Nyomtatóbarát változat

Szimpla hétfő este hat óra tájt járunk a Déli Pályaudvarnál, négy katonai rendész várja a kék buszt – nagyon helyes, nem kell a benzint pazarolni. Csak kissé feltűnő a terepruhájuk, hát még hogy ott lóg a vállukon a Kalasnyikov, oldalukon a pisztoly. Idős bácsi megy oda hozzájuk, fel füllel hallom, hogy áhítattal közli velük: volt ő ám katona.

Szimpla hétfő este kilenc tájt a Pollack Mihály téren, az (egykori) rádió előtt két csapatszállító, vagy két tucatnyi rendőr.

Aztán szimpla kedd délelőtt olvasom, hogy Putyin meghívta Orbánt, mert szövetségeseket keres, és fegyvert adnának el az országnak, ha már harminc honvédségi helikoptert venne a magyar állam. (Oké, az kellhet az árvízvédelemhez, ehhez-ahhoz, nem csak lőni.)

De aztán összeáll a kép, napok óta röpködnek a kormánytervezetek: hogy a katonaság a terroristák miatt itthon is bevethető legyen a rendőrök mellett, és mivel oly bazi nagy a terroristaveszély, hát az egyéni jogokat is korlátozni lehet majd. Simicskó István, a honvédelmi miniszter eggyel még tovább ment: lesz itt minden. (A parlament elnökének újabb bombasztikus ötletének elemzésétől, miszerint újra be kell vezetni a sorkatonaságot, eltekintenénk.)

Szóval Simicskó(ék) egy ideológiamentes szervezet létrehozásán gondolkodnak, így a Magyar Hírlap, „amelyben az egyes, a közösségért önként tenni akaró polgárok szabadon, sportszerű keretek között gyakorolhatják azt, amire rátermettek, mert a katonai küzdő- és technikai sportok elsőrangú lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok lássák, tapasztalják, miként segíthetnek egy-egy kiélezett helyzetben.” De a Blikkben arról is olvashattunk, hogy egyenesen nemzetőrséget állít fel a kormány, a 18 évnél idősebb fiatalok önkéntes alapon egy hónapos alapkiképzést kapnának, és mivel az ember olyan lény, hogy saját vidékét, faluját, szeretteit megvédi, hát majd meg fogják védeni. Az újabb fegyveres testületre azért van szükség – így a ragyogó logika –, mert mióta nincs hadkötelezettség, „különböző militáns szervezetek jelentek meg”. Főleg ott, ahol nincs rendőr, és aztán pártpolitikai alapon szerveződnek, elmélkedik a miniszter.

Na most akkor mi van? Egyfelől itt van a rendőrség, a katonaság, újabban tökig fegyverben mászkálnak, már nem csak a kerítést őrizve a határon, hanem Budapest központjában – és ki tudja, minek (hacsak nem a taxisok, ezen értelemszerűen pártpolitikailag megszervezett, militáns banda miatt). Másfelől meg akadnak helyek, ahol nincs rend, de ott meg paramilitáris alakulatok grasszálnak Simicskó szerint. Ezért kellenek a fiatalok, akik önkéntes alapon majd jól seggbe puffantják a renitenseket, a betyársereget, a gárdákat, esetleg az ifjú szocikat, ha még vannak. Ha jól értem.

Vagy saját magukat lövik valagon, lábon. Aki volt katona (de aki nem is), tudja, könnyen elképzeli, hogy egy hónap alatt se krav magázni, karatézni vagy dzsúdózni nem lehet megtanulni, a fegyverhasználatot meg még kevésbé. Ugyan egyszerűnek tűnik egy mordály elsütése – mindnyájan harcoltunk vízipisztollyal –, ám az is biztos, hogy egyhónapos kiképzés alatt tisztességesen csak az önmegsebesítést, saját magunk és bajtársaink hátba lövését lehet begyakorolni, meg a jobbra-balra átot, káromkodni, mint a kocsis, oszt jónapot. Esetleg megszívatva lenni és megtanulni azt, hogy másokat hogyan alázzunk meg.

Ráadásul, aki önként és dalolva jelentkezik egy egyhónapos katonai üdülésre, abban vélhetően már úgyis buzog a harci szellem, és kapva kap az alkalmon, hogy megkapja a licence to kill-t, és otthon a kályhacső mellett tartson egy Kalasnyikovot.

A területvédelem meg ennél is neccesebb dolog. Mert egy faluban ugyan kitől fogjuk, illetve kitől is kell megvédeni szeretteinket? Avagy hol nincs rend? Ahol sok a bűnöző. Hol van sok bűnöző? Hát ahol sok a szegény. Hol a sok szegény? Vidéken, keleten, zsákfalvakban, ahol sok a cigány is. És már el is érkeztünk a legújabb kormányzati romapolitikához (már ha van). Mert kötve hiszem, hogy épp a fiatal romák fognak tódulni a területvédelmi alapkiképzésre (még ha a fiatal romák egy része számára a rendőrnek tanulás a mobilitás szinte egyedüli útja is, s ezért jelentkeznek). Feltéve, hogy egyáltalán beengednék őket a kaszárnyákba. Meg úgyse kapnának fegyvert. Pláne nem, hogy hazavigyék.

Viszont a szélsőjobboldalhoz vonzódó, eleve pararmilitáris „értékeket” valló fehér magyar fiatalok majd tódulni fognak, úgysincs jobb dolguk; erre várnak. Mert kötve hiszem, hogy a dolgozni vagy tanulni kívánó, normálisnak tekinthető fiatalok egy hónapot rászánnak egy ilyen táborozásra. Mert ez mégse fesztiválnak indul, bár ha jobban belegondolunk, itt is lehet majd bulizni, haverkodni és lerészegedni, koedukált ifjúsági harcnevelés esetében pedig az orgiák is.

Mindenesetre megint itt van egy ötlet, ami a rendpárti népnek nem is tűnik első látásra hülyeségnek, sőt – a büdös kölke végre majd rendet tanul. Ezt kívánja minden rendes magyar anya meg apa. Hát ha még a falut, a telket is megvédi a tyúktolvajoktól, az már egyenesen haszonnak fog számítani.

Csak hát, mondom, van itt egy kis félnivaló. Vagyis ha nem lesz otthon fegyverük, nem. De ha lesz, igen. És ha a délszláv háborúknak volt egy igen fontos tapasztalata, az az, hogyan működik a területvédelem – ha nemzetekről, népekről, kisebbségekről van szó. A titói koncepció sem volt nagyon más: mindenki folyton legyen kiképezve, évente járjon hadgyakorlatra, pontosan tudja, hogy ha jön a Varsói szerződés vagy a NATO tagállamainak inváziója, melyik lövészárokban ül saját gyára területén, vagy a falu határában, valami kereszteződésben, az iskola tetején mesterlövészként, ki hol. Csak aztán a fagyi visszanyalt, se a szovjet, se az amcsik nem támadtak. Fegyver meg volt mindenütt dögivel. Igaz, nem otthon, hanem épp a területvédelem épületeiben, minden nagyobb településen.

Először a fellázadt krajinai szerbek használták ki a szituációt, és a horvát állam ellen fellázadva honnan máshonnan is szereztek volna egy rakat fegyvert, ha nem e raktárakból? Aztán ugyanez történt a horvátok részéről is, Tudjman elnök emberei is kipakolták a saját területeiken lévő raktárakat (egyébként Tudjman dolgozta ki a területvédelem koncepcióját még jugoszláv tábornokként, hogy aztán pont a Jugoszláv Néphadsereget verje szét saját elméletével). Majd a boszniai szerb, horvát és bosnyák területvédelmisek is bementek a fegyverekért, aztán védték saját házukat, udvarukat, falujukat – egymást gyilkolászva, szó szerint lőve át a kerítésen vagy kézigránátot dobva a szomszéd udvarába. A hadsereg meg már rég tehetetlen volt, amúgy is a szerbek oldalára álltak.

Szóval az efféle ötletek éppen ellentétes célt szolgálnak: nem az emberek biztonságérzetét növelik, hanem a hisztériát. Klasszikus militarizációs útvonalra lépünk, egy az egyben lefogadom, nemsokára felmerül, hogy először a 14-18 éves fiataloknak alkotnak hasonló „önképzőkört”, majd az általános iskolásoknak, és végül az oviban is szalutálással kezdődik a nap. Aki meg nem lép egyszerre, nem kap puskát estére.  

(A kép forrása: hvg.hu)

• PoliBlog,

• Szerbhorváth György blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges