Skip to main content

„Ezen a gesztuson ne múljék…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ki képviselje a kisebbségeket?


Cs. Gyímesi Évát, az ismert kolozsvári irodalomtörténészt és a megyei RMDSZ vezetőségének tagját telefonon kérdeztük meg az állásfoglalásról.

Határozottan visszautasította azt az interpretációt, amely szerint kiadását a román kormány vagy a Front vezetőinek nyomása magyarázná. Ez a megegyezést kereső, békülékeny politika szellemében született, nagy belső viták után. Ő maga teljes mértékben azonosul a nyilatkozatba foglaltakkal, bár számára is világos, hogy a két ország nemzetiségi viszonyai a legkevésbé sem „paritásosak”. Míg az RMDSZ programmal bíró, határozott követeléseket megfogalmazó, a parlamenti választásokon induló nemzetiségi párt, addig a magyarországi nemzetiségek ilyen politikai formációkat nem mutattak fel, a magyar kormánynak és törvényhozásnak tehát egyelőre nem kell válaszolnia a nemzeti (etnikai) kisebbségek követeléseire, sőt nem is lehet.

Nincs mire. De ez nem teszi meg nem történtté, hogy a magyarországi nemzetiségeknek sincs pl. anyanyelvükön tanulási joguk. Más kérdés, hogy pl. a románok asszimiláns csoportként viselkednek Magyarországon. „Úgy éreztük, rajtunk, az RMDSZ ezen gesztusán ne múljék, hogy a román kormány ne hivatkozhasson a magyarországi gyakorlatra.” Ettől függetlenül Gyímesi Éva úgy tudja, hogy a magyarországi cigányok helyzete nem olyan egyértelmű, mint a többi, különösebben nem aktív kisebbségé, és meg is indult valamiféle nemzetiségi szerveződés. Mindenesetre a román parlamentben ül néhány (talán két) cigány képviselő, akik saját, cigány nemzetiségi szervezet színeiben indultak a […].

Lemaradt a gyorsinterjú vége. Interjúalanyunk és olvasóink elnézését kérjük! – A szerk.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon