(Dr. Fodor Gábor)

Vissza a főcikkhez →

Romániai Magyar Demokrata Szövetség

Tisztelt Barátaink!

A demokratikusan választott magyar parlament minden tagja alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak pontos megfogalmazását és maradéktalan érvényesülését hazánkban az Alkotmánymódosítás kapcsán. Felelősségünket e téren ráadásul csak növeli az a tény, hogy nagyszámú magyar él a környező államokban, s tudjuk, hogy sokan figyelik döntéseinket. Meggyőződésünk szerint a magyarországi nemzetiségek és etnikumok jogainak megteremtésénél és érvényesítésénél a nemzetközi egyezményekből és az emberi jogokból kell kiindulnunk, nem pedig a szomszédos országok kisebbségekkel szemben tanúsított magatartásából. Alapvető jogok megtartása nem lehet kölcsönösség kérdése, hiszen ez természetes, elemi követelmény.

Állásfoglalásukból, amely meglepett minket, úgy érezzük, hogy egy nagyon összetett kérdést egyetlen, kiragadott szempont szerint, feltehetően nem elég pontos értesülések alapján vizsgálnak és értelmeznek.

Ha csupán látszatmegoldásra törekednék, megtehettük volna, hogy minden nemzetiségből 1-1 képviselőt beültetünk a képviselői padsorokba, megmutatva „országnak-világnak”: Nálunk a nemzetiségek jogait illetően minden rendben van. Az előző parlamentnek valóban ez volt a felfogása. Azon túl, hogy így ők maguk bármikor leszavazhatók lennének, ez megbontotta volna a kizárólag politikai pártokra, programokra épülő egykamarás parlamentünk egyensúlyát. A választásokon nálunk politikai pártok mérkőztek meg: a liberális, a kereszténydemokrata, a konzervatív, a szocialista és más egyéb eszmei áramlatokhoz kötődő pártok számára elemi érdek volt, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki (jelöltnek megnyeréssel, listára felvétellel) mindazokkal, akik például nemzetiségiek, lelkészek, szakszervezeti aktivisták vagy más érdekcsoporthoz tartozónak vallották magukat, és egyetértettek az adott párt programjával. A nemzeti kisebbségek nem maradtak képviselet nélkül: Az Országgyűlés tagjai közül mintegy 15-20-an vallják magukat valamelyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak, azaz többen, mint ahányan bekerültek volna közülük, ha a lakosság nyilvántartott létszámuk arányának megfelelően juttatja őket mandátumhoz.

Hazánkban folyamatban van a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti biztosa (ombudsman) intézményének létrehozása. Ebbe a testületbe valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség delegál 1-1 képviselőt. Ez a „nemzetiségi és kisebbségi kollégium” megfelelő háttérrel (szakértők, médiák, adminisztráció) minden olyan kérdésben, amely valamelyik kisebbség jogait érinti, állást foglalhat, felügyeli a kisebbségi jogok érvényesülését, és véleményét minden törvény meghozatalánál figyelembe kell venni. Ennek az intézménynek sokkal nagyobb hatásköre lesz a parlamentben, mint amennyivel a nemzetiségek által delegált képviselők összességében rendelkeznének. Természetesen ez nem pótolja a parlamenti képviseletet, de láthatóan egymást kiegészítő és különböző jogi intézményekről van szó, melyeket Önök, vélhetően félreértés folytán, összekevertek.

A tervezett nemzetiségi és etnikai kisebbségi törvényben, valamint az új választási törvényben és az önkormányzati törvényben a kisebbségeknél indokolt pozitív diszkriminációt alkalmazva mindenkit kielégítő megoldásra törekszünk. Tehát az Önök által kifogásolt lépés egy olyan világszerte elismert és bevált jogintézményt teremtett meg, amely ma még Közép-Európában szokatlan. Természetesen az csak az első lépés, a nemzetiségek gondjait korántsem tekintjük megoldottnak.

A még tisztázatlan kérdések megbeszélése érdekében ezúton is felkérjük Önöket, látogassanak el a lehető leghamarabb Magyarországra, jöjjenek el a parlamentbe, ismerkedjenek meg munkánkkal és a kisebbségek helyzetével.

Tisztelettel Dr. Fodor Gábor
bizottsági elnök, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága nevében

Budapest, 1990. július 10.

• Beszélő