Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Egy évvel ezelőtt, az SZDSZ 1991. kora tavaszi küldöttgyűlésén azt mondtad, nem akarsz tisztséget vállalni az SZDSZ-ben, nem tartod magad alkalmasnak. Azt is hozzátetted, igazán örülnél, ha a kormányból egyszer valaki elismerné, hogy nem alkalmas valamire.

TGM: Nem gondolom, hogy miniszteriális férfiú vagyok, és, megismétlem, nem ártana, ha időnként másoknak is kételyei támadnának önnön adottságaikat illetően. Az Országos Tanács elnöki tiszte azonban nem egy olyan természetű politikai tisztség, ahol nekem operatív irányítást kellene elvállalnom, mert azt valóban nem vállalnám. Azt gondolom, hogy némely politikusi képességeim talán megvannak, azokat talán alkalmazhatom. Úgy hiszem, hogy stratégiakészítésben, bizonyos morális mércék fönntartásában, egyfajta liberális retorika megtartásában, gazdagításában és fölhangosításában játszhatok valamiféle szerepet. Azonkívül úgy érzem, hogy szükség van rám, hogy az SZDSZ-ben nem egészen véletlenül esett rám a választás. Az ember időnként, függetlenül a szándékaitól, megtestesít bizonyos dolgokat. Nyilvánvaló, hogy engem nem tekintenek a Magyar Demokrata Fórummal és kormányával szemben puhának. Egy ilyen személy előtérbe kerülésével bizonyos politikai hangsúlyok fölerősödhetnek, ezt én elvállalom, ez rendjén való dolog.

Beszélő: Régebben sokan lebecsülték az Országos Tanácsot, még döntéshozói jogosítványait is meg akarták nyirbálni. Ezzel a törekvéssel szemben ellenállás alakult ki, s az OT súlyát a szombathelyi küldöttgyűlés végül megnövelte, és létrehozta a tanács elnökségét.

TGM: Számomra újdonság, amit mondasz, Ha az Országos Tanács eddig nem is töltötte be azt a szerepet, amit a hívei szántak neki, azt hiszem, van egy nagyon fontos ok, amiért a jövőben fölértékelődhet. Ez a kormány stabilitásához, az ellenzék tehetetlenségéhez kapcsolódik. Van ugyanis egy csomó dolog, amiben a parlamenti munkában egyszerűen lehetetlen úgy eredményeket elérni, hogy a közvélemény, mind a pártközvélemény, mind a szavazóink, mind az általános közvélemény, világosan lássa, hogy mi itt az SZDSZ álláspontja. Azt gondolom, hogy közvetlenül kell a liberális közvéleményhez fordulni, amely egyszerűen elvesztette a kontaktusát a mégiscsak őt képviselő párttal, nem kizárólag a párt hibájából. Itt a programunkat, a témaválasztásunkat nem a kormány előterjesztése fogja megszabni, hanem, hogy mit gondolunk mi magunk fontosnak az ország élete szempontjából. A témák meghatározása egy politikai párt életében az döntő jelentőségű.

Beszélő: Milyen prioritásokra gondolsz?

TGM: A szabadelvű alkotmányos jogállam viszonyainak a megteremtéséhez elkerülhetetlenek bizonyos szemléleti változások, ezeket pedig úgy lehet elkezdeni, hogy a közvéleményt érdeklő, a mindennapokra befolyást gyakorló problémákra alakít ki a párt sarkos véleményt. Ilyennek tartom a menekültek, áttelepülők, bevándorlók helyzetét, az idegenrendészettel kapcsolatos problémákat, amelyben a pártnak elvi állásfoglalást kell kialakítania, s ehhez a pártnak tartania kell magát. Ilyennek gondolom a közrend kérdéseit; azt hiszem, a pártnak meg kell előznie a rendőrségi törvény kormányelőterjesztését egy komoly közrendi koncepcióval. Azt hiszem, hogy még a Nyugathoz képest is lehetne eredményeket elérni, nem hiszem, hogy a demokrácia nem tökéletesíthető. Alaposan fontolóra kellene venni a közrendért felelős szervek bírósági alárendeltségét – ez még Nyugaton is csak utópia. Át kell gondolni, megfelelő-e a bírói és ügyészi szervek függetlensége Magyarországon, és ezzel összefüggésben végig lehetne gondolni egy olyan büntetőjogi koncepciót, amely eltávolodik a kontinentális megtorló modelltől. Ezek mind a közvéleményt érdeklő kérdések. Nagyon rossz hagyományaink vannak, amelyek teljesen töretlenül érvényesültek a harmincas évektől kezdve a kommunista államon keresztül. A magyar liberálisok érdeklődésének a reformkor óta homlokterében állt például a börtönreform, Széchenyitől Eötvösön át mindenkit foglalkoztatott. Lehetetlen, hogy egy olyan liberális pártot, mint a miénk, ne foglalkoztasson azoknak az embereknek a sorsa, akik maguk önállóan nem dönthetnek az életük legfontosabb kérdéseiben: ilyenek a börtönök, fegyházak, fogházak lakói, az előzetes őrizetben lévő emberek, az elmeszociális otthonok lakói stb. Ezekben a kérdésekben a menekültek magyarországi jelenlététől a rendészeti problémákig egyértelmű, sarkos, komoly állásfoglalásokat kell kidolgoznunk, és propagandát kell mellettük folytatni. Egy liberális, humanista mozgalomnak föltétlenül foglalkoznia kell még egy olyan szférával, ahol szintén függő helyzetben lévő emberekről van szó; a gyerekekről. A közoktatás kérdései ebből a szempontból is nagyon lényegesek Nem hiszem, hogy autonóm egyéniséget lehetne nevelni azokból a gyerekekből, akik délutánonként a napközinek csúfolt osztálytermekbe bezárva kornyadoznak. Megintcsak a humanitás hangsúlyozásához tartoznék int például a lakáskérdés kiemelése. Ilyesmikre gondolok, ez az a fajta embervédő magatartás, az a fajta politikai attitűd, amely, miközben szabadságot enged a versenynek, védelmezi a gyöngéket. Van a jogvédő, egykori disszidens álláspontunknak egy olyan tradíciója, amelyről nem szabad lemondanunk, amely nagyon sok embert vonzott hozzánk annak idején, és vonz továbbra is. Ez az, amit a parlamenti politikában kevésbé lehet hatékonyan csinálni.

Beszélő: Kisebbségek, menekültügy, az elítéltek helyzete – ezek, egy liberális humanista mozgalomnak nagyon fontos prioritásai, és egy magát liberálisnak tekintő párt semmiféle választási meggondolásból nem tolhatja félre őket. Ugyanakkor a politika középpontjába való helyezésük, bármennyire tiszteletre méltó, teljesen reménytelen helyzetet teremt egy választási versenyben.

TGM: Én erről nem vagyok meggyőződve. Egyrészt nem hiszem a magyar társadalomról, hogy teljesen kivesztek belőle a gyöngédebb, szeretetteljesebb, humanisztikus, uram bocsá’ keresztyén magatartás hagyományai. Nekünk kiugrási irodát kell alakítanunk, amely hozzásegíti Magyarországot, hogy a lefelé tartó rossz balkáni spirálból valamiképpen kimaradjon. Nem hiszem, hogy sorsszerűén meg van határozva, hogy Magyarországnak bele kell illeszkednie abba a kelet-európai szituációba, amelyet a durvaság, a kegyetlenség, a tekintetnélküliség, az idegengyűlölet, a nacionalizmus jellemez. Kötelességünk, hogy egy olyan új politikai minőséget teremtsünk Magyarországon, amely érzelmileg és pszichológiailag is megnyitja az utat, hogy kitörjünk ebből a kelet-európai össz-szörnyűségből. Nyilván nem ezekkel fogjuk megnyerni a választásokat, hanem egy olyan gazdaságpolitikával, amely világosan megmondja a választóknak, hogy miért érdemes az SZDSZ-re szavazni. Nyilván ez lesz a döntő kérdés. Most azonban az új elemeket szerettem volna hangsúlyozni, azt, amiben, úgy gondolom, változásra van szükség.

• Belföld