Skip to main content

A Kárpátrégió

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Keletnek túl nyugat, nyugatnak túl kelet


Az ukrán–magyar határszakasz Magyarország második legrövidebb határszakasza, ugyanakkor Magyarország csatlakozása után várhatóan az ukrán határszakasz lesz a legtovább az Európai Unió külső határa. Ez a határ a magyar oldalon kizárólag Szabolcs-Szatmár-Bereg, az ukrán oldalon pedig Kárpátalja megyét érinti, vagyis itt valóban periferikus terület érintkezik szintén periferikus, halmozottan hátrányos helyzetű területtel.

Nézzük először is Szabolcs-Szamát-Bereg megyét. Aprófalvas településszerkezet, a települések elérhetősége rossz, a Tisza, illetve a Szamos természetes akadályt képeznek, és kevés rajtuk az átkelési lehetőség. A Tiszán mindössze egy híd van, a vásárosnaményi Tisza-híd. Még rosszabb a helyzet, ha megnézzük a vasúti kapcsolatokat, amelyek ugyan ki vannak építve, csak éppen a határ másik oldalára kerültek. Demográfiai szempontból is káros folyamatok indultak be a térségben: nagymértékű az elvándorlás, és jelentősen megnövekedett a gazdaságilag és társadalmilag integrálatlan roma lakosság aránya. További gondot jelent, hogy a térségben magas a munkanélküliség. De itt van a kisvárda-záhonyi kistérség, ahol pedig nagyon kedvezőek az adatok – a megyei átlagnál legalábbis jóval kedvezőbbek. Ez egy viszonylag dinamikus térsége a területnek.

A határ másik oldala Kárpátalja, ez a körülbelül 12 800 km2-es terület, amelynek Trianon óta nagyon viszontagságos volt a történelme. Mióta Szovjetunió felbomlott és Ukrajna szuverén állam lett, a gazdaság egyfolytában hanyatlik. A határon átnyúló kapcsolatok legfőbb akadálya az ukrán gazdaság mélyrepülése, ami még a mai napig is tart. Alacsonyak a bérek, melyeket sokszor ki sem fizetnek, tehát az itteniek rákényszerülnek a csencselésre, illetve az illegális munkavállalásra. Hivatalos adatok szerint 1999-ben 6 százalékos volt a munkanélküliség – de csak mert senki nem regisztráltatja magát munkanélküliként, hiszen ez nem jár semmilyen előnnyel, semmilyen pénzt, támogatást nem kapnak, arra pedig még esély sincs, hogy bárhova kiközvetítsék őket. A becsült adatok minimálisan negyven-ötven százalékos munkanélküliséget mutatnak. Ennek hatására természetesen beindult az elvándorlás, a kitelepülés a térségből. Ami azért gond, mert ez elsősorban a magyar lakosságot érinti – a képzett, művelt magyar lakosságot, értelmiséget.

Kárpátalja infrastruktúrája Szabolcs-Szatmárénál is rosszabb: az utak nagyon elhanyagoltak, egészséges vezetékes ivóvíz, csatornázás és közművek nincsenek – van viszont stabilan napi négy óra áramszünet. Ráadásul nincsen semminek gazdája, rablógazdálkodás folyik.

Öt határátkelőhely van az ukrán-magyar határszakaszon. Ezek közül kiemelkedik Záhony. Ez teljes mértékben kiépített, nemzetközi határátkelőhely közúti, valamint vasúti, személy- és teherforgalommal. A 21 millió tonna kapacitású vasúti átrakodókörzet a keskeny, illetve a volt Szovjetunióban használt széles nyomtávú vasút miatt épült ki a múlt rendszerben. Ma kapacitásának töredékén üzemel – jó, ha évente ötmillió tonna árut raknak át itt. Tiszabecsen található egy felújított kamionterminál.

A határforgalmi adatokból kiolvasható, hogy az 1988-as határnyitás után volt egy hatalmas ugrás, utána egy csökkenés, ami 1992-ig tartott. Ezután újabb forgalomnövekedés indult be, amely 1995-ben érte el a maximumát, amikor több mint 15 millióan keltek át a határon. Addig vámmentesen lehetett a szovjet gyártmányú gépkocsikat Magyarországról Ukrajnába kivinni, ami hatalmas üzlet volt. A szigorúbb vámrendelkezések miatt a határ forgalma a mai napig fokozatosan csökken. 1988-ban a forgalom jó részét a vasút tette ki, majd fokozatosan a személygépkocsival közlekedő csencselők vették át a vezető szerepet. 1999-re megállt a vasút részarányának csökkenése, és a 2000-es adatok már újabb növekedést mutatnak, tehát valamiféle legális kereskedelem is újra beindult.

A kapcsolatokat nehezíti, hogy rendkívül bürokratikus a határátlépés az ukrán szakaszon, elsősorban az ukránok miatt. Magyaroknak meghívólevél szükséges – kivéve, ha rendelkeznek kishatárforgalmi engedéllyel. Különböző díjakat találnak ki: van útalap-hozzájárulás, környezetvédelmi díj.

A határon átnyúló kapcsolatok több szinten működnek. Először is vannak a különböző intézmények – települési és megyei önkormányzatok – közötti kapcsolatok. Ezek a részben a régi rendszerből örökölt kapcsolatok többnyire protokollszinten mozognak. Mostanában felélénkültek az egyházi, vallási kapcsolatok, illetve az oktatási kapcsolatok is: három református gimnáziumot nyitottak Kárpátalján magyar segítséggel, az egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézményben, a beregszászi magyar főiskolán pedig a nyíregyházi főiskola tanárai oktatnak. Egy dolog közös ezekben a kapcsolatokban: hogy magyar-magyar kapcsolatokról van szó. Tehát a magyar intézmények a határon túli magyar szervezetekkel, intézményekkel keresik a kapcsolatot, illetve fordítva.

A Kárpátok eurorégiónak öt ország tagja, területe összesen meghaladja a 161 000 km2-t, az érintett lakosság lélekszáma 16 millió fő. Erősen megkérdőjelezhető egy ilyen szervezet működőképessége, bár vannak állandó programjaik (kulturális rendezvények, vásárok, sportesemények), illetve a Kárpátok Alapítvány révén bizonyos pénzeszközöket is folyósítanak.

Kárpátalján 110 magyar–ukrán vegyesvállalat működik. Ez szép szám, csakhogy ezeknek a vállalkozásoknak viszonylag kicsi a tőkeerejük. Magyarországon ugyanakkor 825 vegyesvállalat működik 2000-es adatok szerint – ebből 326 Szabolcs megyében. Szabolcs-Szatmár-Beregben, illetve Magyarországon az ukrán érdekeltségű társas vállalkozások nagy része betéti társaság, tehát elhanyagolható tőkeerővel rendelkeznek – a szabolcsi 326 társas vállalkozás közül mindössze 11-nek a tőkéje haladja meg az egymillió forintot. Sok esetben ezek fiktív cégek, amelyeket a magyarországi letelepedési engedély megszerzése céljából hoztak létre.

Az illegális kapcsolatok jelentik a határon átnyúló kapcsolatok legjelentősebb formáját jelenleg ezen a határszakaszon. Első helyen áll az üzemanyag-csempészet. Bár csak annyi üzemanyagot lehet Magyarországra behozni, amennyi az üzemanyagtankban elfér, de azt folyamatosan, mindennap hozzák. Egyes becslések szerint a határ közeli kistérségek mezőgazdasági gépeknek legalább a fele kizárólag ukrán üzemanyagot használ. A másik fontos terület az illegális munkavállalás. Egyes becslések szerint körülbelül százezer kárpátaljai vállal munkát Magyarországon – többségük illegálisan, építkezéseken vagy mezőgazdasági idénymunkásként dolgozik – fillérekért. Az ukrán határszakaszon komoly probléma az embercsempészet is, miután ez a fő tranzitfolyosó Nyugat-Európa felé.

Hogy mit hoz a jövő, a schengeni változások, azt még nem lehet tudni. Hogy miként befolyásolja majd a kereskedelem alakulását, az szintén nem belátható még jelen pillanatban. Egy dolog biztosnak tűnik: ha az ukrán gazdaság mélyrepülése nem ér viszonylag rövid időn belül véget, akkor a határon átnyúló, ma is siralmas kapcsolatok is tovább romlanak.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon