Skip to main content

A Rádióról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem szeretnék Rádiót Korányi Tamás műsorai nélkül, de nem szeretnék egy Korányi képzelte csupa irodalom adón dolgozni. El se tudom képzelni, hogy Magyarország belátható időn belül megengedhetné magának egy csak irodalmi adó luxusát. Ó, boldog Ausztria, ahol az egyik adó – intendánsa ízlése folytán – két évig csak Mozartot játszott. Na de persze volt más is.

Vicseknek van néhány szenvedélyes megjegyzése a fontolgatók, a helyzetet megvizsgálni akarók, a felméréspártiak ellenében. Ha utálja a lacafacázást, igaza van.

Csakhogy. Láttam én már főnököt úgy vezetni, hogy fogalma sem volt a terepről, amelyen működnie kellett. Mindnyájan ittuk a levét. (A főnök is.) Azt gondolom, hogy minimum annyit meg kell tennünk előzetesen, amennyit a varrónő megtesz, mielőtt kiszabja a szövetből a szoknyának valót.

Ez a tönkretett intézmény megviselt, megalázott dolgozóival, elszabadult tehetségtelenjeivel, ízléstelenjeivel nem bír ki még egy „kísérletet”. Emlékeim szerint a Rádióban eddig lefolytatott kísérletek közül valamennyi „úgy maradt”. Nem emlékszem, hogy valamire azt mondták volna, ezt hagyjuk, mert nem vált be. Kapkodás, leváltás, félreállítás, kiszorítósdi utóbb már volt. Az eredménye hallható. Túl sokan vagyunk és drágán működünk. Ez még egy egypártrendszerű ország egyrádiója. Modernizálni és karcsúsítani kell. Ki fogja vállalni az elkerülhetetlen elbocsátások igenis politikai kockázatát? Hiszen még ki sem keveredtünk a politikai tisztogatásokból és a személyes bosszúkból. Ki lesz az a Rádiót kívül-belül jól ismerő, ám elfogulatlan és hathatós személyiség, nevezzük szerényen jóistennek, aki erre képes?

A Magyar Rádió állományában ebben a pillanatban egyetlen ember sincs, aki egy teljes, háromadós (Kossuth, Petőfi, Bartók) műsorrendet lepedőre tud tenni (egy árkus papírra le tud írni). Mind kilépett vagy ki van rúgva. Az új műsorrend felépítése minimum fél év. Addig valaminek szólnia kell. Ennek? Ki kell dolgozni az átmenet rendszerét. Ez isten igazából még senkinek sem sikerült. Vicsek, a Petőfi intendánsaként – pardon, megbízott igazgatóként – hónapokig azokkal dolgozott együtt, azoktól tanulta a teendőit, akiket leváltott, akiknek a helyére került. Nem kevés intelligencia és fegyelem volt szükséges hozzá mindkét részről.

És mégis, mindezen nehézségek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy lehet tisztességes közszolgálati rádiót csinálni, amelyik minimum három programmal működik, mégis olcsóbban, jobban, élvezhetőbben, mint eddig. Hogy mire alapozom a meggyőződésemet? Fogalmam sincs.

Faragó Judit
(a volt Ifjúsági Főosztály volt szerkesztője)















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon