Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Ez a furcsa társaság a zalaegerszegi Könnyűzenei Társulás nevű kulturális egyesület magját alkotja a képen látható két autórombolóval együtt. Az ábrázolt tevékenységre az Első Zalaegerszegi Happening keretében került sor – a többi felvétel is ott készült –, amit a Korunk Zenéje koncertsorozat függelékeként rendezett Fagyi, vagyis Faggyas László, a Veszprémben élő grafikus s a Technikai Szünet együttes zeneszerzője.

Az eseménynek és a Könnyűzenei Társulás egyéb vállalkozásainak helyet adó Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ, mint annyi másik az országban, egy panelházas új lakótelepen áll, ahol számos tizenéves fiú és lány teng-leng a téren, hallgatja bömbölő magnókról kedvenc együtteseit, s hétvégeken bulizik, ha van hol. Időről időre megmerítkeznek az agresszív popzene nagy közös misztériumában, szünidei keresetükből vesznek egy-egy gitárt, és félig-meddig titkon próbálkoznak. A laza, összeverődő amatőrbandák a panelek pincéjében vagy egy-egy alkalmilag üres lakásban lopnak egy-egy órát a részegítő együtt muzsikálásra, míg a méltatlankodó felnőttek szét nem kergetik őket a fülsértő zaj miatt. Aki valaha találkozott tizenéves amatőr popzenésszel, az tudja, hogy az álmok álma: erősítővel játszani, kipróbálni a hangzást úgy igazából, sok-sok decibellel elvarázsolni a többieket.

A huszonévesek azt is tudják, hogy a nyolcvanas évek első felében az alkalmilag színpadra kerülő amatőrök könnyen a rendőrségi kihallgatószobában találták magukat. A nem hivatalos színpadokkal való leszámolás után a gondolatrendőrség kedvvel tisztogatott a zenészek között is, jó érzékkel sejtvén meg a rendszer ellenségeit a zajongó, ütemre ringatózó szakmunkástanulókban. A zenei elhárítás éppen Veszprémben produkálta a legabszurdabb kirakatpert egy életében először erősítéshez jutó társulat ellen, mely a sokatmondó „Közellenség” néven lépett egy Győr melletti falu kultúrházának színpadára. A vágyva-vágyott erősítés ugyan nem volt tökéletes, olyannyira nem, hogy a közönség azt sem tudta megállapítani, milyen nyelven énekel a „Közellenség” szólistája, mégis lecsukták őket izgatásért, mert a Veszprém megyei pártbizottság ki akarta venni a részét az aktuális politikai küzdelemből. Ha Szegednek van CPG-pere, ha Budapesten van Mosoj-per, Győrben eljárás indult az Auróra cirkáló ellen, akkor Veszprém is koronáz. De hát ez más történet, ráadásul olvasható a szamizdat-Beszélőben. Mindazonáltal a szabadság édes fuvallata csapta meg a sorok íróját, amikor 1990-ben különféle dunántúli városok utcáin szembetalálkozott az Auróra cirkáló fellépését hirdető plakátokkal. Zalaegerszegen aztán egyre több, egyre expresszívebb nevű együttesről adtak hírt a falragaszok: „Ványa maradványa”, „Darafelfújt”, „Panelházi suttyók” (itt játszik szintetizátoron Garamvölgyi tanár úr) stb. A zenei aktivitás kibontakozása alighanem a Könnyűzenei Társulásnak köszönhető, az Apáczai Művelődési Központ népművelőinek, Andris Csillának és Kelemen Gyulának, s bizonyos fokig a szabad demokrata többségű városi önkormányzatnak, amelyik a megszokott üldözés helyett egy kis védőernyőt borít az ifjú zenészek feje fölé. A művelődési központ valóban központja a lakótelepi fiatalságnak. A tanár urak, akik még főiskolás korukban a Fidesz színeiben kezdték öntevékeny csoporttá szervezni az alig serdült zalaegerszegi ifjúságot, teljes közömbösséget tapasztalván a fiatal demokraták részéről, kifundálták ezt a Könnyűzenei Társulást. A tagok – különféle együttesek – tagdíjként dobtak össze annyi pénzt, amennyi az önkormányzati támogatással együtt elegendő volt egy erősítőberendezés megvásárlására. Technikus, karbantartó kerül a tagok soraiból, nem Bischof Robi az egyetlen tanult elektrotechnikus. Az Apáczaiban rendszeresített hétvégi koncertek belépődíjából lehet cserélni a tönkrement darabokat, és lehet fizetni a szállítást, az együttesek másutt is zenélhetnek. A társulás a város más lakótelepein is rendszeresen vendégeskedik, hogy a gyerekeket beszoktassa a művelődési házakba.

Az Apáczai Művelődési Központ bulijai észrevétlenül tanítják meg a lakótelepi srácokat és lányokat az önkifejezés formáira. Az underground kultúrának minden formájával és számos művelőjével bensőséges kapcsolatot ápoló Garamvölgyi és Kis tanár urak ezernyi ötlettel szabadítják fel a közönség kreativitását. Igazából nincs is aktív és passzív, produkciót szolgáltató és pusztán befogadó térfél: itt előbb-utóbb mindenki játszik, nagyon jól érzi magát, eltalál a művészet ősforrásához és leglényegéhez, a közösségi művészethez. A tudósító, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az Apáczaiban rendezett idei Zalaréme-választás zsűrijének tagja lehetett (azzal érdemelte ki, hogy a tavalyiról megeresztett egy glosszát a Beszélőben, továbbá, hogy a képeken megörökített happeningen is részt vett mint a megye országgyűlési képviselője), ámulattal figyelte, milyen könnyedén vezeti az eseményt egy lakli ifjúmunkás, s milyen kitűnően mozognak-bohóckodnak-rögtönöznek a ház törzsközönségét alkotó fiatalok. Külön megelégedésére szolgált, hogy egy 15-16 éves „Kicsi Ricsi” becenévre hallgató leányzó, fittyet hányva a diszkriminatív pályázati kiírásnak, mely csak fiúknak szólt, részt vett a versenyben, s természetesen el is nyerte az egyik első díjat.

Mikor a Könnyűzenei Társulás szervezte kulturális élét kezdett kibontakozni a városban, Garamvölgyi és Kis tanár urak elballagtak a város minden mentálhigiénés szakemberéhez. Számítottak rá, hogy ha a hányódó fiatalok köréjük csoportosulnak, esetleg szükség lehet ilyenfajta szakszolgáltatásra. Annál is inkább, mert a kezdetleges drogfogyasztás jelei Zalaegerszegen is megmutatkoznak itt-ott. A szakemberek azonban nem vállalkoztak rá, hogy ügyeletet tartsanak a találkozókon. Ám amikor a Támasz Alapítvány meghirdette Street worker kurzusát, a helyi Drogambulanciáról szóltak a Könnyűzenei Társulás vezetőinek: vegyen ebben részt valaki közülük, képezzenek ki saját maguk szociális munkást. Így lett street worker tanonc Bischof Robi, akit szabad szemmel éppúgy nem lehet megkülönböztetni potenciális ügyfeleitől, ahogyan az Apáczai Művelődési Központ közönségét sem a szolgáltatóktól.

Zalaegerszeg nem válságövezet, de azért Zalaegerszegen is sokkal nehezebb lett az élet. És mégis: Zalaegerszegen sokkal, de sokkal jobb fiatalnak lenni a 90-es években, mint 1989-ig. Sok sikert, tanár urak!

• Belföld