Mink András

Nyomtatóbarát változat

Kupa Mihály pénzügyminiszter expozéjából

A gazdasági folyamatokban 1991-ben markáns irányváltás, szerkezeti átrendeződés indult meg. Pozitív és megőrzendő a folyamat stabilizációs jellege, a külső egyensúlyjavulás, az aktív fizetési mérleg, a növekvő devizatartalékok, a külföldi adósság csökkentése és – ami nagyon lényeges – az infláció lefékeződése.

Az államháztartás nagy hiánya mindamellett azzal függ össze, hogy nem vagy csak nagyon lassan tudtunk szabadulni attól a gyakorlati magatartásokat is átható szemlélettől, hogy mindent közvetlenül a gondoskodó államnak kell ellátnia…

Wekler Ferenc – SZDSZ – az önkormányzatok szédítő kilátásairól

(…) Kupa pénzügyminiszter úr azt javasolja… az önkormányzatoknak is, hogy takarékoskodjanak, miközben a Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter hivatalának a költségvetése nő, ezzel szemben az önkormányzatok jövőre 12 százalékkal több forrással fognak rendelkezni, ami… azt hiszem, messze nem tekinthető az inflációs növekedés nyomon követésének.

Logikusan következik az, hogy ha az önkormányzatok az állami költségvetésből kevesebb támogatást kapnak, akkor ahhoz, hogy feladataikat ellássák, hogy az iskolákat, óvodákat fenntartsák, ahhoz, hogy a közvilágítást működtessék, valamilyen forrás után kell nézniük, és ez a költségvetés arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy körülbelül 40 százalékkal emeljék a helyi adók mértékét ahhoz, hogy az elmúlt évhez képest szinten tudják tartani a kiadásaikat.

Becker Pál, az MDF vezérszónoka a várható stagnálás reményéről

Alapvető fontosságúnak tartjuk az infláció letörését… Támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek eredményeként felgyorsul a privatizáció, tovább nő a versenyképes export… Míg 1991-ben az egy keresőre jutó reálbér körülbelül 8 százalékkal csökkent, 1992-ben – reményeink szerint – az előző év szintjén marad, amire hosszú évek óta nem volt példa… A lakossági fogyasztás az előző évi mintegy 8 százalékos csökkenéssel szemben 1992-ben szinten marad.

Számolni kell azzal, hogy a fogyasztás szerkezete a lakosság jövedelmi csoportjai között is, a termékcsoportok között is erősen széttartó lesz. A gazdagabbaknál a luxuscikkek térnyerése, a lemaradóknál a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának további visszaesése várható…

Tardos Márton, az SZDSZ vezérszónoka a túlélés pirruszi sikeréről és a vidámságról

Most büszkék vagyunk, hogy nem omlott össze semmi… valamilyen értelemben ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság tényleg alkalmazkodóképesebbnek mutatkozott, mint sokan hitték… Miért nem vagyok megelégedve ezzel a sikerrel? Nem azért, mert csökkent a nemzeti jövedelem… az ipari termelés. Teljesen érthető… A baj, amit azonban nem szoktak említeni, az, hogy… az állami vállalatok, de nagyrészt az úgynevezett joint venture-ök, közös bel- és külföldi tulajdonban lévő vállalatok is tőkefelélésből élik túl a feszültséget… Baj az, ha a vállalatok annak érdekében, hogy fenn tudják tartani a termelést, és ne kelljen munkásokat elbocsátani akkor is, ha a termelés nem hoz nyereséget, elviselik, hogy a vevőik nem fizetnek… Mindnyájan tudjuk, hogy a költségvetési bevételek jelentős része ilyen tőkefelélő vállalatoktól ered. Akkor, amikor… egy súlyosan deficites költségvetés tervét kívánjuk elfogadni, tudnunk kell, hogy ez a deficit nagyobb, mint amivel számolunk, mert nem igazi jövedelmek vannak a nyereségadó mögött, hanem tőkefelélés… Miért tartom bajnak a jelenlegi költségvetési előterjesztés szerkezetét? Azért tartom rossznak, mert nem tudott radikális változást létrehozni a nemzeti jövedelem átcsoportosításának kérdésében…

Szeretném megkímélni a magyar állampolgárokat attól, hogy a legvidámabb barakk helyzetéből a legvidámabban átalakuló ország helyzetébe kerüljünk, és az legyen a dicsőségünk, hogy Jugoszláviában polgárháború van, nálunk nincs…, hogy Románia süllyed, és mi nem süllyedünk olyan mértékben. Én bízni szeretnék abban, hogy Magyarország az átalakulás hatására… nem a legvidámabb, hanem egy vidám ország lesz…

Békesi László, az MSZP vezérszónoka a statisztika megtévesztő voltáról

Az infláció nem szabadult el… Igaz, ennek is örülni kell. Csak éppen meg kellene mondani, hogy ennek az az ára, hogy a tervezett 4 százalék helyett 9 százalék volt a recesszió mértéke… hogy a tervezett 150 ezer helyett most már 330 ezer munkanélküli van Magyarországon.

Külön is szeretnék arról szólni, hogy megáll a fogyasztás visszaesése, megőrizzük a reálbért Magyarországon… A reálbérek megőrzéséről beszélni akkor – Tisztelt Ház –, amikor 6-800 000 fő munka nélkül marad 1992-ben, amikor a költségvetési szerveknél foglalkoztatott több mint 600 000 embernél 10 plusz 5 százalékos maximális bérautomatizmust tervez a költségvetés, akkor enyhén szólva illuzórikus dolog! Nem lehet a makroszámok mögé, az átlag mögé bebújtatni az egyes és a többséget alkotó rétegek jövedelmi viszonyainak alakulását. Nem egy szociális piacgazdaság felé megyünk… hanem egy lassú latin-amerikanizálódási folyamat zajlik le Magyarországon, amiben nem egy kétharmados-egyharmados, hanem egy egytizedes-kilenctizedes társadalom képe rajzolódik ki.

Orbán Viktor, a Fidesz vezérszónoka, a rendszer átmentődéséről

A kormánypárti padsorokban ülő lelkes képviselőknek és felajzott követőiknek kedvenc társadalmi látlelete manapság, hogy még nem teljes vagy netán egyenesen el is maradt a rendszerváltozás hazánkban… Látva az 1992. évi költségvetés beterjesztett tervezetét, ha némileg más szempontból is, de csak megerősíthetjük ebbéli vélekedésüket.

A Fidesz parlamenti frakciójának szilárd meggyőződése ugyanis, hogy a kommunizmus túlélését Magyarországon ma nem az jelenti, hogy néhány vállalatvezető és bankelnök a helyén marad, esetleg egy-két 80 éves kommunista gazembert nem állítanak bíróság elé, vagy uram bocsá’ nem kerül Kónya úr kézszorongató rajongóinak keze közé. Sokkal inkább az, hogy a kormány oly módon akarja a parlament legfontosabb törvénytervezetét, az adófizető polgárok befizetéseiből gazdálkodó állami költségvetést elfogadtatni az Országgyűléssel, mint ahogy harminc évig azt a kommunisták tették, lényegében ugyanolyan szerkezetben, ugyanolyan szemléletben és ugyanannyi idő alatt (…), miközben a tisztelt MDF-kormány a demokratikus intézményrendszer tekintélyének elpárolgásán sajnálkozik, aközben élenjár a Magyar Köztársaság parlamentjének nevetségessé tételében.

A Fidesz parlamenti frakciója számára az 1992. évi költségvetési tervezet elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, mert nem csökkenti az állam gazdasági szerepét, hatalmas deficittel terheli meg a gazdaságot, inflációt gerjeszt, további eladósodással fenyeget. A növekvő terheket pedig az adófizetők nyakába akarja varrni… A tavalyi ígéreteket – lásd átfogó adóreform, kétkulcsos forgalmi adó, miegyebek – elfújta a szél. Maradt viszont helyette a lakossági terhek otromba növekedése…

Tölgyessy Péter – SZDSZ – az adózásról és a kormány lelkiismeretéről

Az állam továbbra is végigfosztja a társadalmat, és elosztja újra a javakat. Kitől próbál forrásokat elvenni? Azoktól, akitől lehet… - és ezek döntően a… bérből és fizetésből élők… Ha elővesszük a ’91. éves tényszámokat, akkor látható, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében a kormány hozzávetőleg 118 milliárd forint adóalapot tervezett a vállalkozásokból. Ezeknek a teljesítése csak a felére fog sikerülni. Ehhez képest a lakosság másik része, a bérből és fizetésből élők adózott adóalapját túl fogja teljesíteni kormányunk…

A kormánytöbbség pártjainak programjában egy nagyon fontos programelem…, hogy a legelesettebb csoportok felé gondoskodással, támogatással forduljon az állam. Ehhez képest a költségvetésben 1988-hoz képest a jövő évre a legelesettebbek adóterhelése várhatóan a négyszeresére fog növekedni.

A kormány nem folytat vállalkozásélénkítő politikát, mégis meg lehet állapítani, hogy egyedül a legmagasabb jövedelmet szerzők adóterhelése csökken…

Katona Béla – MSZP – a pénzügyminiszter megtévesztéséről

Lehet, hogy azt is eltitkolták a miniszter úr előtt, hogy az alig fél éve megszületett és három lábon is elég gyengén álló Szolidaritási Alap egyik lábát ezen költségvetés előkészítése során levágták. Eddig ugyanis a munkavállalók, a munkaadók és a költségvetés közösen adták össze a segélyezéshez szükséges összegeket. Ebből a trióból most a költségvetés teljesen kiszállt, hiszen a táblázatokban csalárd módon feltüntetett 10,2 milliárd forint összeg nem állami támogatás, hanem – mint a legnagyobb munkaadónak – az államnak ugyanúgy kötelessége befizetni, mint bármelyik másik munkaadó szervezetnek.

Sasvári Szilárd – Fidesz – egyetemekről és garázsokról

(…) Vagy nézzük a felsőoktatást! Egyszerűen nevetségesen alacsony a hallgatói létszám bővítésére rendelkezésre álló összeg. Mit gondoljunk arról a kormányról, amely… deklarálva a felsőoktatás fejlesztésének fontosságát, azt mondja (idézem): „Központi kérdés a hallgatói létszám emelkedése…”, másfelől a hallgatói létszám növelésére mindössze 120 milliót irányoz elő? 120 milliót szán arra, amit maga nevez központi kérdésnek – de a minisztériumi garázsra önmagában 30 milliót, a minisztériumi üdülőkre pedig ötvenet… Elnézést kérek, visszavonom előbbi állításomat: ez nem nevetséges – ez egyszerűen csak fölháborító.

Csépe Béla – KDNP – a költségvetés gyémánttengelyéről

(…) Ki kell térnem bizonyos partikuláris érdekeknek a megjelenésére is. Nyilvánvaló, hogy ezek meg fognak ütközni egymással… egyes területekre nem lehet többet adni úgy, hogy másoktól ne kelljen elvenni. Itt viszont a vitában… partikuláris érdekként lett megfogalmazva a világ gyémánttengelye is – a világ gyémánttengelye! Én úgy vélem, hogy a világ gyémánttengelye igazán a szolidaritás és az aktív emberszeretet, és ez éppen nem szokott pénzügyi okok miatt kicsorbulni – éppen nem!

Horváth László – SZDSZ – a kormány biztonságérzetéről

Szeretném megemlíteni, hogy a költségvetésben szó szerint az olvasható, hogy a tömegdemonstrációk és a területtevékenység kezelhetősége érdekében a rendőri ezred miskolci zászlóaljához hasonlóan létre kell hozni a Dunántúlon, illetve a Nagyalföldön egy-egy karhatalmi századot, amely későbbi években újabb századok beállításával zászlóaljakká fejleszthető. A rendőri ezred keretén belül indokolt egy közlekedési századot fölállítani, melynek alapvető feladata a közlekedést akadályozó úttorlaszok felszámolása.

Én úgy gondolom, hogy ez a fejlesztési cél legfőképpen nem a lakosság biztonságérzetét, hanem a kormány biztonságérzetét fogja erősíteni.

Balogh János – MDF – a költségvetés egyetemes voltáról

Én sima mezei képviselőként szeretném megjegyezni azt, hogy ez a kormány a Magyar Köztársaság kormánya, tehát minden magyar kormánya. Ez a költségvetés, amit ő beterjesztett, minden magyar költségvetése, és azok az ellenzők, akik ezt nemtetszéssel fogadják, 1992-ben ebből fognak élni, megélni és prosperálni.

Vona Ferenc - MDF - a poroltásról, avagy a porhintésről

Nem termelünk többet és korszerűbben, nem halad gyorsabban a privatizáció, nem jön gyorsabban a nyugati tőke, nem csökken az adósságállomány, nem mérséklődik eléggé az infláció. Szóval nem lesz több pénz, és nem lesz kevesebb feladat sem. Persze az igazi baj, hogy a költségvetés nem új. A pénzügy hosszú évek óta a tűzoltóság módszerével dolgozik.

...Ha az oktatás valóban stratégiai ágazat, akkor miért csak taktikai filléreket kapott? Ne áltassuk magunkat: ez nem stratégiai áttörés, hanem egy tűzoltás poroltóval, vagyis afféle kényszerű porhintés.

Bretter Zoltán – SZDSZ – az oktatásügy szertelen ambícióiról

Tisztelt Ház! A hatalmi terjeszkedés kirívó példáját nyújtja a területi oktatási központok költségvetésbe állítása is 250 millió forinttal... Nincs új oktatási törvény..., és csak fogalmunk lehet arról, hogy a 44 feladattal rendelkező területi oktatási központok hogyan is fognak működni, mégis, mégis..., TOK-nak márpedig lennie kell, mégpedig jövőre. A művelődési kormányzat állásokat teremt híveinek, s jó előre biztosítja arra a pénzeket, miközben az az önkormányzatoktól kerülne át a TOK-okhoz, ahogy azt az indoklás kedvesen tudtunkra adja.

Frajna Imre – Fidesz – a pazarlás gyönyöreiről

A javaslat és a körülötte, róla elhangzó politikai nyilatkozatok egyaránt szívesen emelik ki, hogy szociálpolitikára szánt összegek több mint 20 százalékkal emelkednek. Ezt több szempontból is árnyalni kell. Ha a múlt évben kidobtunk az ablakon egymilliárd forintot azzal, hogy egy rosszul működő rendszerbe betettük, örüljünk-e annak, hogy az idén sikerült kétmilliárdot ugyanezen az ablakon kihajítani?

Glattfelder Béla – Fidesz – a dugipénzekről

A mezőgazdasági szerkezetátalakításra szánt pénzekkel már a tavalyi évben is probléma volt. Erre a célra a költségvetésben 500 millió forintot különítettünk el, és – kérem, kapaszkodjanak meg képviselőtársaim! – ebből az 500 millió forintból egyetlenegy fillért sem költött ilyen célra a kormány, hanem… arra használták föl, hogy a borbotrányt finanszírozzák belőle. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr nyilván ezt a pénzt nevezte „dugipénz”-nek, hogy abból fogja majd a hegyaljai gazdák szőlőjét felvásárolni.

Havas Gábor – SZDSZ – a képzeletbeli szociális törvényről

Újra felvetnénk, hogy ha a nyugdíjban nem részesülő idősek ellátását egy normatív szociális támogatás… venné át, akkor lényegesen olcsóbban és biztonságosabban tudnánk eleget tenni e képzeletbeli szociális törvény egyik jelentős, fontos normájának.

Az alacsony, az inflációval lépést nem tartó nyugdíjak igen széles körének állandó karbantartása szintén a költségvetést terhelné, hiszen ehhez nincs meg a fedezete a járulékfizetők szűkülő köréből érkező bevételekben. Évről évre rettenetes, rétestésztaszerű nyújtogatást vagyunk kénytelenek végrehajtani a rendelkezésre álló forrásokkal annak érdekében, hogy a régebben nyugdíjba mentek létminimum alatti nyugdíjait valahogy a létminimum felé igazítsuk a frissen nyugdíjba mentek biztonságának és kiszámítható nyugdíjának rovására. Úgy véljük, hogy ennek a karbantartásnak a pénzügyi fedezetét is a költségvetésből kellene elkülöníteni.

Szent-lványi István – SZDSZ – megannyi nagykövetségünk büszke voltáról

Azt hiszem, hogy a külügyekben nem járatos magyar adófizető állampolgár is arra a következtetésre fog jutni, ha végignézi külképviseleteink listáját…, hogy bizony jó néhány olyan nagykövetség van, amelynek indokoltsága erősen kétségbe vonható… A Magyar Köztársaság nem világbirodalom, nincs gyarmati múltja, nem kötelezi semmi arra, hogy a harmadik világ olyan országaiban tartson fenn nagykövetségeket, ahol a nagykövetség egyetlen indoka valamikor egy ideológiai barátságból származott.

Önök jól tudják, hogy Managuában… bezártunk egy nagykövetséget, helyes volt. Magyarországnak nincsenek érdekei Salvadorban… Igen ám, csakhogy a bezárást követte gyorsan egy új nagykövetség megnyitása – a Costa Rica-i. Már csak a rezidencia megvásárlása 500 ezer dollárba, azaz 38 millió forintjába került a magyar adófizető állampolgároknak… Ebben a térségben működnek más nagykövetségeink, amelyek tökéletesen el tudnák látni a köztársaság érdekeit…

Többször elhangzott a párizsi rezidencia ügye… 227 millió forintért vásárolt a Magyar Köztársaság egy rezidenciát párizsi nagykövetünk számára… Biztos nagyon kellemes helyen van. De fölvetném azt a kérdést, hogy most, amikor az ország vergődik… akkor szükség volt-e egy ilyen költséges, drága rezidencia megvásárlására Párizsban? …Nem biztos, hogy a Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államok nagyköveti rezidenciáival kell versengenie…

Kuncze Gábor – SZDSZ – a kitartó búvárkodás gyümölcseiről

(…) Az Új Magyarország című napilapban a mai napon „Szerényebb köztársasági elnöki protokollt?” címmel jelent meg interjú, amelyben Józsa Fábián képviselőtársunk fejti ki téves nézeteit… Józsa Fábián képviselőtársunk a 154,8 millió forintos köztársasági elnöki költségvetést 40,1 millióval kívánja csökkenteni, ezen belül a dologi kiadásokat 26 millió forinttal. A dologi kiadások összege 68,1 millió forint. Ezt a növekedést az okozza, hogy 58,4 millió forinttal megnövelték a KEH kiadásait, ezzel szemben ugyanezzel az 58,4 millióval csökkentették az Országgyűlés kiadásait… Ha most ebből a 68,1 millió forintos dologi kiadásból levesszük az 58,4 millió forintot – ami az Országgyűlés költségeinek átvállalása –, akkor 9,7 millió forint marad: ezt kívánja Józsa Fábián képviselőtársam csökkenteni… Ugyanakkor viszont – miután Józsa Fábián képviselőtársam arra hegyezi ki a dolgot végül is, hogy ő szerényebb köztársasági elnöki protokollt akar – hadd mondjam meg önöknek, hogy 1991-ben a köztársasági elnök protokollkerete 2,7 millió forint volt, ez valóban ugrásszerűen, 2,8 millió forintra emelkedett… Tényleg van mit keresni ezen a soron: javaslom képviselőtársamnak a további búvármunkát.

Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy a megjelölt célt dicséretesnek tartjuk: Józsa Fábián képviselőtársunk a nemzetiségi és két tannyelvű oktatás támogatására kívánta fordítani az előbb verejtékes munkával összeszedett 100 ezer forintot. Én szeretném megnyugtatni képviselőtársamat, hogy magát a célt támogatandónak ítéli a Szabad Demokraták Szövetsége is. Kidolgoztunk például az oktatás támogatására egy mintegy 15-17 milliárdos csomagot… és itt figyelembe fogjuk venni ezt a bizonyos százezer forintot is…

• Belföld