Skip to main content

Az Ifjú Demokrata Stúdió nyílt levele a Beszélő olvasóihoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Új kezdeményezések


A Magyarországon létrejött politikai és gazdasági válság hatására a társadalomban önszerveződési folyamat indult meg. Kiemelt helyet kell szentelnünk az ifjúságnak ebben a folyamatban, mivel a fiatalság szerepe a különböző társadalmi változásokban közismert. Sajnálatos, hogy ezek a rétegek egymásnak ellentmondó információkkal, hiányos közlésekkel rendelkeznek, s ez nem teszi lehetővé, hogy a fiatalok maguk foglaljanak állást a jövőjüket érintő kérdésekben. Ezért tartjuk fontosnak az Ifjú Demokrata Stúdió létrehozását, amely azt tűzi ki célul, hogy a fiatalság minél szélesebb rétegeihez jussanak el a nem hivatalos információk.

I. Az Ifjú Demokrata Stúdió tevékenységének célja főleg a különböző ifjúsági csoportok, egyesületek elszigeteltségének megszüntetése, megfelelő és elegendő mennyiségű információval való ellátása.

II. Az Ifjú Demokrata Stúdió egyik legfontosabb feladata a magnószalagra rögzített dokumentum- és emlékműsorok, vitafórumok, riportok készítése és terjesztése. Szeretnénk elérni, hogy egy vagy több képviselőnk minden fontosabb megbeszélésen, tanácskozáson, ellenzéki megmozduláson részt vegyen, és erről tudósítson.

III. Az Ifjú Demokrata Stúdió

– nem szervezet, nem egyesület, hanem egy kis létszámú ifjúsági információs és szervezési csoport;

– szervezetileg teljesen független, nem tartozik semmiféle párthoz vagy frakcióhoz;

– nem szocializmusellenes (sőt, egy haladó szocializmuskép kidolgozásához szükséges feltételeken dolgozik);

– nem fogadja el a párthatalmi cenzúra szükségességét, elveti az „illegális” jelzőt;

– elveti annak a lehetőségét, hogy bármilyen párt vagy társadalmi réteg hatalmi szerepet töltsön be a politikai folyamatokban;

– fő elve az, hogy bármilyen réteghez az érintett réteg szóljon;

– erőfeszítéseket kell hogy tegyen a munkásfiatalok szervezésére, s általában az egész ifjúság érdeklődésének felkeltésére, a társadalmi-politikai folyamatok iránt;

– elsősorban az ifjúságnak, az ifjúságról szól.

Az I. D. S. várja mindazoknak a hozzájárulását, véleményét, segítségét, akik támogatni akarják munkáját; kéri a Beszélő olvasóit, ha anyagi felajánlást kívánnak tenni működése elősegítésére, vagy adományukat magnókazetta formájában szeretnék továbbítani, az alább megjelölt címekre juttassák el ezeket.

Győri György: Bp. IX., Liliom u. 31. – 133-596

Kubinyi Gergely: Bp. XIII., Párkány u. 26. 732-671

Rácz Péter: Bp. IV., Nyár u. 47. – 897-562

Közreműködésüket és segítségüket köszöni:

Győri György, tanuló – Kubinyi Gergely tanuló

Rácz Péter, tanuló – Bódis Zoltán, tanuló

Tajti László, műszerész – Mocsonky Andrea

Spitzer Zsolt, tanuló – Nagy Zoltán, tanuló

Budapest, 1988. május












































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon