működésének első hónapjában 45 üggyel foglalkozott. A szolgálat jogászai minden szerdán és pénteken 5–8-ig tartanak ügyeletet. (1051 Budapest, Münnich Ferenc u. 19. II. 4.)

A Magyarországon létrejött politikai és gazdasági válság hatására a társadalomban önszerveződési folyamat indult meg. Kiemelt helyet kell szentelnünk az ifjúságnak ebben a folyamatban, mivel a fiatalság szerepe a különböző társadalmi változásokban közismert. Sajnálatos, hogy ezek a rétegek egymásnak ellentmondó információkkal, hiányos közlésekkel rendelkeznek, s ez nem teszi lehetővé, hogy a fiatalok maguk foglaljanak állást a jövőjüket érintő kérdésekben.

A Fidesz a közelmúltban két nagygyűlést tartott: április 30-án a Tinódi moziban, május 14-én pedig a Jurta Színházban.

Az április 30-i nagygyűlésen Deutsch Tamás arról számolt be, hogyan született az egyetemi és főiskolai hallgatók Veszprémben megtartott országos Diákparlamentjének az állásfoglalása az ifjúsági szervezetek politikai pluralizmusa mellett.

Március 17-én különböző független csoportosulások résztvevői – közgazdászok, szociológusok, írók, környezetvédők és a demokratikus ellenzék tagjai – felhívást bocsátottak ki a Szabad Kezdeményezések Hálózatának létrehozására. Április végéig mintegy 750-en nyilvánították ki aláírásukkal, hogy támogatják a kezdeményezést. A helyszűke és az információs lehetőségek korlátai miatt csak 200-an gyűlhettek össze közülük május 1-jén a budapesti Hági sörözőben.

Az új szakszervezet, amely több mint négy hónapos előkészítő munka után, 1988. május 14-én alakult meg, mindenekelőtt abban jelent újat, hogy szakít a hagyományos szakszervezetek ágazati tagoltságával és hierarchikus felépítésével. A kezdeményezők kezdettől hangsúlyozták, hogy a kutatóintézetek dolgozóinak érdekei nagymértékben azonosak a felsőoktatás dolgozóinak érdekeivel, ugyanakkor különböznek az államigazgatási dolgozók érdekeitől, az ágazati tagoltság mégis az utóbbiakkal kényszeríti őket egy szakszervezetbe.

1987–88 fordulóján megindult, amire évek óta vártunk; éledezni kezdett a civil társadalom. Klubok, vitafórumok, szervezetek alakultak, és kezdeményezőik nem arra törekedtek, hogy engedélyt kérjenek tevékenységükhöz (hisz ilyen engedélyekre a jogszabályok értelmében többnyire nincs is szükség), hanem arra, hogy azokkal találjanak kapcsolatot, akikkel közösek a törekvéseik és az érdekeik. Az alábbiakban az új kezdeményezések friss dokumentumaiból teszünk közzé néhányat. A Hírmondó ez évi I.

1988. március 30-án 37 egyetemista, főiskolás és fiatal diplomás független ifjúsági szövetséget alakított Fiatal Demokraták Szövetsége néven. Alapító Nyilatkozatuk leszögezi: „A Fidesz az Alkotmány előírásainak megfelelően kíván működni.” Az alapítók meggyőződése szerint a szervezet megalakítása a hatályos jogszabályokkal teljes összhangban történt. (E meggyőződésüket erősítették azok a konzultációk, amelyeket neves jogászokkal folytattak.) A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 65.

Tisztelt Magyar Nemzet, tisztelt Soltész István!

Vass István esztergályos vagyok. Egy állampolgár, akit személyesen és mélységesen érint minden, ami itt, ebben az országban, most az egyszeri, megismételhetetlen életében történik, s ezért indíttatva és feljogosítva érzi magát, hogy ily módon hozzászóljon az ünnepi vezércikkükben elmondott gondolatokhoz.

Nos, kezdem a magyar társadalom jelen- és önismereti vágyával. Ez a társadalom nagyon jól ismeri saját magát is, meg a jelent is. Azt is nagyon jól tudja, hogyan jutott a jelen válságos helyzetbe az ország.

Budapesten arról beszélgetnek a turisták vendéglátóikkal: egyáltalán kommunizmus van-e még Magyarországon? A turisták nem értik, hová tűnik a rendszer az élet burjánzásában; a házigazdák meg igyekeznek elmagyarázni, hogy kommunizmusban a fű is kommunista.

Bajnok vagyok ebben a keserű népsportban, mindennap rajtakapni a folytonosságot a változásban. Most mindjárt át is nyújtok egy csinos csokrot a kommunizmus alakváltozásaiból. De amíg kötözgettem, magam is azon álmélkodtam: hová vezet, hogy már-már keresni kell ezt a valaha minden más kultúrára veszélyes gyomot?

A májusi pártértekezlet óta eltelt annyi idő, hogy mérleget vonhassunk a bekövetkezett változásokról – illetve elmaradásukról.

A pártkonferencián a rendpárti, reformpártiés (korábban) kádárista elemekből összeállott vezetési koalíción belül a reformpárti tényező nagyobb súlyúnak mutatkozott, mint azt a pártkonferencia előkészítése és lefolyása alapján gondolhattuk. Ennek az erőeltolódásnak minden bizonnyal szerepe van abban, hogy az utóbbi hónapok hivatalos megnyilatkozásaiban és referátumaiban a társadalom demokratikus átalakítása jóval tágabb teret kap, mint korábban.