Skip to main content

Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Új kezdeményezések


Az új szakszervezet, amely több mint négy hónapos előkészítő munka után, 1988. május 14-én alakult meg, mindenekelőtt abban jelent újat, hogy szakít a hagyományos szakszervezetek ágazati tagoltságával és hierarchikus felépítésével. A kezdeményezők kezdettől hangsúlyozták, hogy a kutatóintézetek dolgozóinak érdekei nagymértékben azonosak a felsőoktatás dolgozóinak érdekeivel, ugyanakkor különböznek az államigazgatási dolgozók érdekeitől, az ágazati tagoltság mégis az utóbbiakkal kényszeríti őket egy szakszervezetbe. A TDDSZ alulról épülő szervezet kíván lenni, amelynek alapszervei nem valamiféle központ utasításai, hanem tagjainak akarata szerint kívánnak dönteni az érdekeiket érintő kérdésekben. Ezért nem kínál az új szakszervezet tagsága számára valóságos alternatívát a Közalkalmazottak Szakszervezetén belül megalakult Tudományos Dolgozók Szakszervezete, amelyet a TDDSZ megalakulása után néhány nappal hoztak létre. Alább a TDDSZ alakuló ülésén elnöklő Forgács Pál megnyitó beszédét, és az alakuló ülés által jóváhagyott Alapító levél szövegét közöljük.

Forgács Pál:

Tisztelt Alakuló Gyűlés, igen tisztelt Vendégeink, kedves Barátaim!

Olyan eseményre jöttünk össze, amelyhez hasonlóra hosszú évtizedek óta nem volt példa a nagy múltú magyar szakszervezeti mozgalom évszázados történetében. Szakszervezetet fogunk alakítani. SZAKSZERVEZETET: ez a szó megkopott az utóbbi néhány évtizedben. Ahogy mondani szokás: „csak a legöregebb emberek emlékeznek rá”, milyen is egy valódi, alulról épülő, érdekeket védő, demokratikus szakszervezet.

Jómagam – 18 évesen – 1941-ben vettem részt először egy munkásszakszervezet szervezésében. Életem nagy elégtételének érzem, hogy most, valamicskével idősebben, újra egy új szakszervezet alapításának örömteli, boldogító, reményekkel teljes munkájában vehetek részt. Milyen szakszervezetet szeretnénk alapítani?



Olyan szakszervezetet, amely fölött senkinek sem kell gyámkodnia,

olyan szakszervezetet, amely szakít a dogmákkal és a merev, hierarchikus felépítéssel,

olyan szakszervezetet, amelynek nincsenek az érdekvédelemmel ellentétes feladatai,

olyan szakszervezetet, amelyben a tagság a maga érdekeit demokratikus módon, korlátozás nélkül érvényre juttathatja.

A most megalakuló szakszervezet a legnemesebb hagyományokhoz viszonyulva nem csupán saját tagságának érdekeit kell képviselje és védelmezze, hanem küzdeni kell a társadalmi igazság érvényesítéséért, a hagyományos szolidaritás erősítéséért.

A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete akkor alakult meg, amikor szerte a világon a szakszervezetek egy történelmi esemény 40. évfordulóját ünneplik: 1948 júniusában San Franciscóban a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia elfogadta a szabad egyesülésről és a szervezkedési jog védelméről szóló egyezményt, amelyet a Magyar Népköztársaság is becikkelyezett.

Ez az esemény, amely a szakszervezetek évszázados harcának eredményeként jött létre, első ízben rögzítette, hogy – és most szó szerint idézek az egyezményből – „A dolgozóknak minden megkülönböztetés nélkül joguk van rá, hogy előzetes engedélyezés nélkül megalakítsák saját szervezetüket, és csupán e szervezet szabályainak vessék alá magukat, hogy megalkossák alapszabályaikat és megválasszák képviselőiket. A hatóságoknak tartózkodniok kell minden beavatkozástól, amely gátolná ennek a jognak törvényes érvényesítését.”

Ugyanezeket az alapelveket rögzíti a Szakszervezeti Szabadságjogokról szóló Egyetemes Deklaráció, amelynek kidolgozásában magam is részt vettem, és amelyet egyhangúan fogadott el a IX. Szakszervezeti Világkongresszus tíz évvel ezelőtt.

E jogainkkal élve alakítjuk meg ma új, demokratikus szakszervezetünket.

A jelenlévő illusztris résztvevőket nyilván nem kell figyelmeztetnem, hogy a gyűlés során – demokratikus jogaikkal élve – tartsák tiszteletben a többiek demokratikus jogait is, s gyakorolják az egyik legszebb demokratikus erényt: a más véleményekkel kapcsolatos toleranciát. Ebben a szellemben nyitom meg alakuló gyűlésünket.

Budapest, 1988. május 14.

Alapító Levél

A mai napon, 1988. május 14-én Budapesten, a METRÓ-klubban 1028 alapító tag szándékának megfelelően megalakítottuk a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét.

Alapító tagjaink között vannak a társadalom-, természet- és műszaki tudományok művelői, a felsőoktatás dolgozói, kutatóintézeti dolgozók, laboránsok, tudományszervezők, adminisztrátorok, a közművelődési intézmények és közgyűjtemények munkatársai, továbbá szabadfoglalkozású, nyugdíjas és állástalan kutatók és kvalifikált szellemi munkát végzők egyéb csoportjai.

Az utóbbi évek egyre mélyülő, a tudományos életet is sújtó társadalmi válsága, valamint a szakszervezetek működésének alapvető hiányosságai szükségessé tették a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének mint a magyar szakszervezeti mozgalmon belül új elvekkel és új szervezeti formában működő szakszervezetnek a létrehozását.

Küzdeni fogunk egy közös érdekeinket szem előtt tartó tudománypolitika következetes érvényesítéséért, a tudományt és az oktatást sújtó restrikciók megszüntetéséért, a kutató-fejlesztő munka megbecsüléséért, eredményeink hasznosításáért, a tudományos élet tisztaságának demokratikus ellenőrzéséért.

A társadalmi szolidaritás szellemében figyelemmel kísérjük valamennyi társadalmi réteg helyzetének alakulását; igyekszünk a szociálisan rászorultak életkörülményeinek javítására hasznosítható javaslatokat kidolgozni.

Szervezeti felépítésünk biztosítja, hogy a tagság a maga érdekeit demokratikusan érvényre juttathassa. A tagság nem csak közvetlen megbízottait ellenőrzi, de testületeinek jogait és kötelezettségeit is szabályozza, döntéseiket – meghatározottesetekben – utólagosan érvénytelenítheti és megváltoztathatja.

A szakszervezet a képviseleti demokrácia elvei szerint működik. Az Alakuló Gyűlésen megjelentek – az első küldöttközgyűlés összehívásáig érvényes mandátummal – Választmányt bíznak meg a szükséges teendők ellátásával.

Mi, az Alakuló Gyűlés résztvevői, felhatalmazzuk a Választmányi, hogy folytassa a szervező munkát, vegye fel és tartsa fenn a kapcsolatot az állami szervekkel és a társadalmi szervezetekkel (köztük az ágazati szakszervezetekkel és a SZIT[SZJ]-tal); dolgozzon ki javaslatokat rövid és hosszú távú programjainkra, hozzon létre munkabizottságokat, valamint hívja össze a szakszervezet első küldöttgyűlését.

Ugyancsak felhatalmazást kap a Választmány arra, hogy kapcsolatba lépjen más országok szakszervezeteivel, s igyekezzék azok tapasztalatait hasznosítani.

Az Alakuló Gyűlés kinyilvánítja, hogy a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete a Magyar Népköztársaság Alkotmányának, valamint a szakszervezeti jogokat rögzítő nemzetközi okmányok szellemében kíván ténykedni. Egyben arra kötelezi magát, hogy elősegíti a társadalom öntevékenységének fejlesztését, a demokratikus jogok érvényesülését, az országnak a válságból való kilábalását és tartós felemelkedését.

Felhívunk mindenkit, aki törekvéseinkkel azonosítja magát, hogy csatlakozzék szakszervezetünkhöz!

Budapest. 1988. május 14.




A TDDSZ iránt érdeklődők bővebb tájékoztatást az alábbi címen kaphatnak:

MTA Szociológiai Kutatóintézet
TDDSZ
Budapest, 1014 Úri u. 49.

Akik a TDDSZ tagjai kívánnak lenni, belépési nyilatkozatot Ángyán Lászlónétól kaphatnak (MTA Filozófiai Intézet, Budapest, 1054. Szemere u. 10.) postán vagy személyesen, hétfőn és csütörtökön 13–15 óra között. Ajánlott belépési hozzájárulás: 100 Ft.

































































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon