Dornbach Alajos

Nyomtatóbarát változat

Büntetőjogi felelősség

Az elévülés legtöbb esetben kizárja a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét. Ezért sokan felvetik: ahogy a nürnbergi törvényekkel, illetve Magyarországon az 1945. évi VII. sz. törvénnyel kizárták a háborús-népellenes bűncselekmények elévülését, ezt megfelelő törvényi szabályozással most is meg kellene tenni, hogy a vétkeseket bíróság elé lehessen állítani.

Véleményem szerint ezek a törekvések nem helyeselhetők. A büntetés célja általában a megtorlás és ezen keresztül az egyéni és általános megelőzés.

A megtorlás, a büntetőjogi felelősségre vonás – ha valóban törvényes keretek között zajlik – hosszú évekre megterhelné a társadalmat, hiszen nagyon sok eljárást kellene lefolytatni, és igen nehéz lenne meghatározni azoknak a körét, akikre a felelősség vizsgálatának feltétlenül ki kellene terjednie.

Az elkövetők nagy száma miatt súlyos társadalmi feszültségek keletkeznének, a társadalmat súlyos morális válság fenyegetné. Annak a veszélyét sem lehetne kizárni, hogy az igazságszolgáltatás ismét a politika eszközévé válna. Magyarországon nincs még megnyugtatóan kiépülve a demokratikus normáknak megfelelő független bírói szervezet, amely a büntetőjog eszközeit garantáltan az aktuális politikai érdekektől függetlenül képes alkalmazni.

Felmerül persze az a lehetőség is, hogy csak a legkirívóbb esetekben alkalmazzuk a büntetőjogi felelősségre vonást. Ez sem járható út: nehéz lenne megálljt parancsolni, elszabadulnának az indulatok.

Erkölcsi-politikai felelősség

Az erkölcsi-politikai felelősségre vonás kellően szolgálhatja a megelőzés célját. A vezetők bizonyos körénél kell feltárni és nyilvánosságra hozni felelősségük mértékét és velük szemben azt az igényt támasztani, hogy távozzanak a közéletből.

Jól tudom, ez is igen kényes kérdés. Nagyon nehéz határt szabni, márpedig szükséges határt szabni. A vizsgálódás nem vezethet társadalmi méretű boszorkányüldözéshez, az indulatok elszabadulásához. Ugyanakkor a legkirívóbb vétkek feltárása nélkül nem oldható meg azoknak az eltávolítása a közéletből, akiket a legsúlyosabb felelősség terheli, s ennélfogva mindenképpen távozniuk kell.

Nem név szerint megnevezett személyek felelősségét kell vizsgálni, mert ez elkerülhetetlenül személyeskedéshez, hajszához vezet, hanem a nagy horderejű, különösen súlyosan törvénysértő intézkedéseket és az abban meghatározó szerepet játszó személyek felelősségét kell feltárni.

Kik végezzék a vizsgálatokat, és kik döntsenek arról, hogy mely intézkedések felelőseinek a szerepét vizsgálják meg? Nyilvánvalóan nem szabad megismételni az 1945 utáni igazoló bizottsági eljárásokat, mivel azok számtalan visszássághoz, pártok közötti alkudozásokhoz vezethetnek. Véleményem szerint két megoldás lehetséges. Vagy egy-egy szakma köztiszteletben álló képviselőiből alakult társadalmi bizottságok végezzék el ezt a feladatot, vagy az országgyűlési választások után az egyes országos főhatóságok állítsanak fel a maguk szakterületén ilyen testületeket, bevonva pártoktól független társadalmi szervezeteket, illetve ezek delegált szakértőit. A vizsgálatok eredményét nyilvánosságra kell hozni. Ezek a testületek hatósági jogokat ne gyakoroljanak, szankciókat ne alkalmazzanak, ne is javasoljanak.

A súlyosan kompromittált személyeket az új kormány megalakulását követően a kormányzati szerveknek kell a közéletből eltávolítania. Arra kell majd törekedni, hogy a felelős tisztségek betöltésénél elsősorban a szakértelem, nem pedig valamiféle párthűség legyen irányadó, de kompromittált személyeket nem lehet közéleti tisztségekben hagyni.

Anyagi felelősség

Nem lehet megkerülni az anyagi felelősség kérdését sem. A törvénysértések elkövetőinek jó része kiváltságos helyzetben él, magas javadalmazást élvez. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy ne élvezzenek kiváltságokat. Nem lenne azonban helyes például a nyugdíjak összegét személyre szólóan és egyenként mérsékelni, mert lehetetlen lenne eldönteni, hogy ki az, aki hasznos közéleti tevékenységével rászolgált a magas nyugdíjra, és ki az, aki nem. A folyósítható nyugdíjak összegét tehát maximálni kell. Ennél magasabb összegű nyugdíjat senki se kaphasson. Ilyen módon megszüntethető az a közvéleményt irritáló, visszás helyzet, hogy az előző történelmi korszak felelős politikai vezetői közül jó néhány kiemelt nyugdíjat élvez.

Meg kell szüntetni a különböző privilégiumokat. A törvénysértések miatt a közéletből távozni kényszerülő személyek munkaviszonyuk megszűnése után ne kaphassanak például személyi használatra állami gépkocsit és gépkocsivezetőt stb. Aki közéleti tisztségének betöltése után jogos lakásigénye mértékét messze meghaladó állami tulajdonú villát kapott használatra, annak bérleti jogát, természetesen másik megfelelő lakás biztosítása mellett, meg kell szüntetni. Egyébként is a jövőre nézve jogszabályban kell szabályozni, hogy köztisztség viselője állami lakást csak szolgálati lakásként, a tisztség betöltése idejére kaphasson.

Lényeges: a privilégiumonként kapott előnyök megvonása ne személyre szólóan, hanem normatív szabályok, mérlegelést, minősítést kizáró kategóriák szerint – összhangban a közszolgálati tisztségviselők javadalmazásának jövőre vonatkozó szabályaival.

Sokak által támasztott követelmény, hogy a törvénysértések elkövetőitől vegyék el javaik egy részét, mivel azokat korrupt, tisztességtelen módon szerezték. Nem szabad megismételni, amit a kommunisták tettek: elkobozták a polgárok úgymond tisztességtelenül szerzett javait. Tudjuk, hová vezetett ez a gyakorlat.

Úgy hírlik, a kormány még a jelenlegi országgyűlés elé kívánja terjeszteni a közszolgálati törvénytervezetet. A tervezet szerint a közszolgálati tisztségviselők beosztásukból való felmentés esetén kétévi bérüket kapnák végkielégítésként. Ez elfogadhatatlan, tiltakozni kell ellene. A köztisztségek viselőinek jelentős hányada kontraszelekcióval érdemtelenül került beosztásába. Ha a várható őrségváltás nyomán a végkielégítésük a költségvetést terhelné, ez méltán felháborítaná a közvéleményt.

---

Törekedni kell arra, hogy a múlttal kapcsolatos vizsgálódások minél előbb lezáruljanak. Nem lehet cél, hogy évekig a múlt kérdéseivel foglalkozzunk. Ez egyrészt megosztja a társadalmat, másrészt szükségtelen módon indulatokat kavar fel. Nyilvánvaló azonban, hogy a sérelmeket orvosolatlanul hagyni nem szabad, az elemi erővel jelentkező igényeket józan mértékben ki kell elégíteni.

• Belföld