Skip to main content

Beszámoló az Orbán Ottó Művek felkutatásáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Orbán Ottó halálára


Most akkor a leginkább csak azt csinálom, tudod,
merthogy kérdezted, hogy mit is, szóval, most
a leginkább csak azt csinálom üres órákban, szabad
időben, egyebekben, most akkor csak azt teszem, amit
tehetek, már 24 órája tudom a hírt, hogy valahol eltűnt,
ezért aztán keresem, tűvé teszem a lakást, keresem az Orbán
Ottó Műveket, dobálok idegesen szanaszét mindent, szerte-
szét repülnek a dolgok, egy Orbán Ottót keresek, de nem
jön elő, mindenki más, persze, igen, Pilinszky bukkan fel
a sarokban, kicsit sápadt, poros, Babits is előjön, nem
okoskodik egyáltalán, csak mosolyog, amott meg Kosztolányi,
aztán Ady, teljességgel váratlanul, nem tudom, hol lapult eddig,
majd az öreg Arany, ő tud a legjobban beszélni, hihetetlen
a beszélőkéje, most is, na, nézd, nem lehet leállítani, beszél
és beszél, egyszerűen nem lehet, csak magyaráz, kérdezem
tőle, hogy az Ottót, hogy az Orbán Ottót nem láttad-e, kérdezem,
Arany csak legyint, aztán mintha bólintana is, majd váratlanul
a padlóra zuhan, Arany padlót fogott, mondom magamban,
kicsit tiszteletlenül talán, mindegy, aztán látom, hogy a polcon
az Arany mögül előtűnik az Ottó, igen!, ott van!, ott az Orbán Ottó!,
még zavart kicsit, zavart kicsinkét, hogy úgy nagy hirtelen beszorult,
beszorult egy Baudelaire és egy Shakespeare-szonettek közé, oda,
a polcra, istenem, ezt is meg kell szoknia, merthogy ezentúl ez
lesz az állandó helye, kicsit szűkösen vannak, nem mondom,
ez kétségtelen, ott, a polcon, de meg kell értenie, hogy ezentúl
ez lesz az otthona, ez a polc, és, hogy ott, a többiek között,
baj már nem érheti.

2002. 05. 27.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon