Skip to main content

Beszélő folyóirat, 6. szám, Évfolyam 7, Szám 6

Tábor Ádám: Hajóházas

új könyvem után

Eörsi János – Mink András: Idusról idusra

: Kronológia

Révész Sándor: „Fölháborodni hasznos tevékenység”

Gusztos Péterrel, az SZDSZ ügyvivőjével és országgyűlési képviselőjével beszélget Révész Sándor

Csaba László: Az EU kapujában

Galántai Zoltán: Zéró tolerancia az interneten

Szentpéteri Nagy Richard: Magyar igazságügy és élet

Az igazságügyi tárca 1998 és 2002 között

: A törvénygyáros

[Tordai Csaba]: Az igazságszolgáltatás függetlensége

„A bírák csak a törvénynek vannak alávetve”

Kádár András Kristóf: Büntetőpolitika „társadalmi érzületből”

Zsúfoltság a börtönökben és beilleszkedésre esélytelen szabadulók

Horváth Kata: Savanyú mondja

A gömbaljai cigány nők életéről és gyereknevelési szokásairól

Eörsi László: Tóth Ilona

A valóság és a mítosz

Bikácsy Gergely: Idegen világok?

Zoltán Gábor: Erotikus író

Dékei Kriszta: Karnevál

Szemelgetés a Fotóhónap 2002 rendezvényeiből

Szilágyi Sándor: Meghatározások

Weiler Árpád: „Nemcsak falak, oszlopok”

Vargha Mihály: Tér-nyelvi muzsika

Négy cseh építész az N&n galériában

Tar Sándor: Üzleti ajánlat

Tábor Ádám: A szabadság Napja és a populizmus árnyéka

Petőcz András: Beszámoló az Orbán Ottó Művek felkutatásáról

Petőcz András: Orbán Ottó új élete

(Schmidt Mária) - A Szerk. - Vámos Tibor: [Helyreigazítási kérelem és válaszok]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon