Vargha Mihály

Nyomtatóbarát változat

A februárban egyéves fennállását ünneplő N&n Galéria, Budapest legfiatalabb építészeti kiállítóhelye megrendezte első külföldi bemutatóját. Három héten át négy fiatal cseh építész, Petr Burian, Petr Hájek, Tomáš Hradečný és Jan Šepka mutatkozik be tervekkel. Olyan ideál tervekkel, melyek reális helyszínekre, reális programmal születtek, de nem valószínű, hogy meg is építenék őket. Ők négyen közösen jegyzik a terveket, s megépült munkáikat, amiket esetleg külön-külön csináltak, nem keverik bele az anyagba. Tulajdonképpen kutatásról van szó, nagy elődök munkájának folytatásáról. A láthatóan nagy szellemi koncentrációval, művészien megalkotott tervekről rajzok, látványtervek és kidolgozott, gondosan kivitelezett makettek láthatók és minden tervhez rövid leírás. A tálalás szinte tökéletes, s ráadásul cseh–angol nyelvű, szépen tipografált katalógus is járul mindehhez.

Mifelénk alig tapasztalható műgond. Már ettől őszintén irigylésre méltó, s a szövegek, meg maguk a tervek csak megerősítenek ebben. A kiállítás címe: Tér ház (angolul space house), a kiállításon magyarul is olvasható bevezető tanulmány: A tér, mint képzelet és stratégia. Halvány kék alányomáson a szöveg, fönt apró fekete-fehér fotók, indításnak a két úttörő, Adolf Loos és Frank Lloyd Wright mellett egy cseh építész, Jan Kotéra. Az ő prága-bubeneci Suchard-villájáról a metszetrajz is sokat sejtet, bár még részleteiben erősen eklektikus – viszont szerepel róla egy axonometrikus tömegvázlat, ami teljesen meggyőző arról, hogy alapvetően a térszerkesztés módszeréről van szó.

A bevezető tanulmányt követő interjúból azután rögtön kiderül, hogy a cím (tér ház) egy metafora, Frederick Kiesler terminusa. A négyükkel készült beszélgetést néhány rajz, vázlatok kísérik, a megépült házról pedig egyetlen színes belső kép. Tiszteletre méltó visszafogottság.

S némi magyarázat: tervezéseikben a tér mint a háromdimenziós egység a kompozíció alapja – az űrt alakítják, új belső világot teremtve egy-egy tervükben. Vagyis minden a belsőből indul ki, a ház külső képe mint eredmény kevésbé fontos.

S eközben mégsem érdektelen teljesen a külső, jó példa erre a prágai Óvárosi Városháza bővítésének terve, ahol igenis tud illeszkedni egy teljesen más felfogású tömeg a meglévő házhoz, vagy a Cseh Köztársaság ottawai nagykövetségének terve, ahol „az épület egy megközelítőleg négyzet alakú telken emelkedik, és rövidebb oldalával az utcára néz. A ház a telket egy tágasabb, napsütötte nyilvános térré, illetve egy kisebb, elzárt kertté osztja.”

Nekem legjobban a Stalkovba tervezett, nagyrészt föld alá elképzelt családi ház tetszett. „Az épület – elhelyezése révén – menedéket nyújt a lakók számára, ugyanakkor a természetes környezet aktív részét képezi. A hatalmas, háromdimenziós, prizmaszerű tér több bemetszést, illetve bemélyedést alkot a terepben. Ezeket egymásból kivonva megkapjuk a körülvevő anyagban található üreg határait. A benyomódás által keletkezett síkot látszóbeton. merevíti. Fa, illetve üveg hozzáadásával további kis terekre osztódik az épület. A legnagyobb bevágást az átrium szűk tere hozza létre. A tanulmányterv jellegét Frederick Kiesler Végtelen Épületének tervei és Eduardo Chillida épületeinek egyes ötletei kínálják, melyet csak tovább gazdagít a tervezett épület és a környező táj között kialakuló viszony.”

Befejezésül álljon itt egy szorosan a témához tartozó idézet Bruno Zevi Az építészet megismerése című könyvéből (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964), nem véletlenül. Hiszen ő az, aki szintén hasonló előképek alapján, konkrétan Le Corbusier (Villa Savoye) és Frank Lloyd Wright (Vízesésház, Baer Run) egy-egy munkáján keresztül vezeti le nagyon hasonló nézeteit a tér tervezéséről:

„A modern belső tér a »kötetlen terv«-en alapul. A társadalmi szükségletek nem tűznek az építész elé grandiózus, monumentális feladatokat, hanem inkább a polgárság családi ház problémáinak megoldását, lakóhelyét a munkások és a földművesek számára, akik máig fullasztó kis nyomor-kubusokba zsúfoltan éltek. E szükségletek és az építés új technikája az acéllal és a vasbetonnal, mely anyagok lehetővé teszik a statikus terhek összpontosítását karcsú, vázszerű fémépítményekbe, gondoskodnak a kötetlen terv-elmélet gyakorlati megvalósításának feltételeiről. Legtöbb ember látott vasbeton vagy acélvázas házat építés közben. Teherhordó pillérek és födémek emelkednek az alapozásoktól a tetőig, mielőtt még bármely más belső vagy külső falat felhúztak volna. Az eklektikus építészet ezt a kristályos szerkezetet szégyenlősen maszkírozta a maga antik falazott burkaival, hogy a szilárdságot és plasztikát úgy utánozza, ahogyan azt a cinquecentóban kedvelték. A modern építészet viszont magáévá tette a gótika térbeli elképzelését és jól értékesítette az új technikát, amikor a legnagyobb pontossággal és merészséggel kialakította a művészi formákat. A nagy ablakokkal és utóbb egész üvegfalakkal teljes kapcsolatot teremtett belső és külső tér között.”

Örvendetes, hogy e nagyon inspiráló és fontos gondolkodási rendszer, térformálási metódus ilyen színvonalas és erőteljes formában folytatódik napjainkban, és éppen Prágából jut most el Budapestre, remélhetően nagy hatást keltve a magyar építészek körében is.

• Kultúra