Skip to main content

[Bevezető]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szarajevóról nem lehet eleget írni és beszélni. A Városban a hivatalos adatok szerint csak június utolsó hetében összesen 37 személy vesztette életét. A segélyszállító helikopterek pilótái vagy az Oslobodje című napilap elhalálozási rovata szerint azonban az utóbbi hetekben teljes erővel kiújult háború sokkal több áldozatot követel.


Az első lövés színhelye: az egykori jugoszláv parlament szarajevói épülete
Az első lövés színhelye: az egykori jugoszláv parlament szarajevói épülete



A nyugalom, a béke messzebb van, mint valaha, a segítő szándék azonban most nagyobb erőt ad, mint bármikor – mondta Tarik Kupusovic, Szarajevó város főpolgármestere, amikor ez év januárjában dr. Demszky Gábor főpolgármesterrel együtt szándéknyilatkozatot írtak alá a Budapest és Szarajevó közötti testvérvárosi kapcsolatok felvételéről. Budapest felajánlotta, hogy lehetőségeihez mérten hozzájárul a háborús konfliktus sújtotta lakosság szenvedéseinek enyhítéséhez gyógyszer-segélyszállítmányok, gyermeküdültetés, kórházi utókezelés formájában, a háború után pedig segítséget nyújt a város működőképességének biztosításához.

(Összeállításunkat Fényi Tibor szerkesztette, megjelentetését a Budapest Bank Budapestért pályázat nyújtotta támogatás tette lehetővé. Segítségükért ezúton mondunk köszönetet.)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon