Skip to main content

[Bevezető]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az alábbi rovatban három szerző egykori szamizdat beszélős cikkének felülírását közöljük. Szerkesztőségünk arra kérte Lányi Andrást, Pető Ivánt és Szalai Pált, akiknek politikai nézetei azóta jelentősen elkanyarodtak egymásétól és talán akkori önmagukétól is: ha lehetséges, vegyenek részt a játékban, aktualizálják régi írásaikat, feleseljenek egykori önmagukkal és mostani politikai környezetükkel.

Pető Iván Ada Pál álnéven az 1982-ben megjelent 4. számban publikálta Aki dolgozik – boldogul című írását. Szalai Pál az 1986-ban megjelent 16. számba fűzött tíz megjegyzést Csoóri Sándor előadásához. Lányi András pedig Lehrstück Mária álnéven az 1982 decemberében megjelent 5–6. számba írt A magyar ellenzék programja címmel.




Hivatkozott cikkek

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.