Skip to main content

[Bevezető]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az alábbi rovatban három szerző egykori szamizdat beszélős cikkének felülírását közöljük. Szerkesztőségünk arra kérte Lányi Andrást, Pető Ivánt és Szalai Pált, akiknek politikai nézetei azóta jelentősen elkanyarodtak egymásétól és talán akkori önmagukétól is: ha lehetséges, vegyenek részt a játékban, aktualizálják régi írásaikat, feleseljenek egykori önmagukkal és mostani politikai környezetükkel.

Pető Iván Ada Pál álnéven az 1982-ben megjelent 4. számban publikálta Aki dolgozik – boldogul című írását. Szalai Pál az 1986-ban megjelent 16. számba fűzött tíz megjegyzést Csoóri Sándor előadásához. Lányi András pedig Lehrstück Mária álnéven az 1982 decemberében megjelent 5–6. számba írt A magyar ellenzék programja címmel.




Hivatkozott cikkek

Szerelmescikk

Megjelent: Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 6, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon