Skip to main content

Búcsú Donáth Ferenctől

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Donáth Ferenc 1986. július 15-én halt meg, július 29-én temették a Farkasréti temetőben. Búcsúztatására ezernél is többen mentek el. A ravatalnál Újhelyi Szilárd, Csoóri Sándor és Kis János mondott beszédet. Hogy az ország közvéleménye jelen lett volna, ezt sajnos nem mondhatjuk, a temetés mégis méltó volt ahhoz az emberhez, akinek alakján keresztül a független magyar gondolkodás és politikai cselekvés legtöbb vonulata találkozni tudott egymással.

A nemzet számára a demokratikus csoportok közötti kapcsolat élesztgetője ment el Donáth Ferenccel. De mindenki külön-külön is vesztett valamit, a Beszélő is. Az első pillanattól rokonszenvező figyelemmel kísérte vállalkozásunkat. Erkölcsi támogatása különösen sokat jelentett 1981. december 13-a után, amikor el kellett döntenünk, hogy az új helyzetben folytatjuk-e az éppen hogy elindult lapot. Második számunkhoz dokumentumot és írást is adott: Nagy Imre fogságban írott levelét s az ő kommentárjait, melyeket eredetileg Molnár Miklósnak írt meg, Genfbe. Halála előtt interjút készült adni nekünk, de az már nem készülhetett el...

 




Hivatkozott cikkek

Többé nem hazudunk
A Petőfi Kör sajtóvitájának jegyzőkönyve

Megjelent: Beszélő szamizdat, 18. szám (1986/3.), Évfolyam 1, Szám 19


Hasonló cikkek

Aktuális lapszám

Beszélő: Búcsú a nyomtatott laptól
Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

tovább →

E-kikötő

Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

tovább →

Blogok

Kozák Gyula: Fideszárvák, Fidesz hadirokkantak trafikjai

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...

tovább →