Skip to main content

Egy titkosan kezelt nyomtatvány

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

[A nyomtatvány]


TUDOMÁNYOS MINŐSÍTŐ BIZOTTSÁG                                 TMB ................   197....
BUDAPEST V., MÜNNICH FERENC U. 7.

.......................................................

Szakbizottság

Előadó:....................

......................................










Teljes joggal sokat írnak mostanában a hazai értelmiség kiszolgáltatottságáról. Az alábbi kis dokumentum – véleményem szerint – világosan rámutat, hogy hogyan nyomta el a sztálinista–rákosista rendszer és a nyomába lépő kádárizmus az alkotó értelmiséget, illetve általában a kreativitást. Ha valaki úgy látta, tudományos eredményt ért el, ezt írásban összefoglalhatta és benyújthatta a Tudományos Minősítő Bizottságnak. A röviden TMB-nek nevezett hivatal titkos ügyiratkezelés útján értesítette erről az illető munkahelyének vezetőjét. Kérdést intézett hozzá, vajon az illető tudományos szakember személyét megfelelőnek tartják-e, hogy pályázzon. Tehát nem a tudományos eredmény volt fontos a pártállam számára, hanem az illető vélt megbízhatósága.

A közzétett dokumentum hiteles kópiájának elolvasása után kérem Önöket: ítéljenek! Fenntartható-e tovább a sztálinista típusú tudományos fokozati rendszer?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon