seölt [Solt Ottilia–Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

 
Egy törvénytisztelő jogász

Nahlik doktor, tévéalelnök indított egy újabb fegyelmit, ezúttal dr. Deák Zsolt (volt) vezető jogtanácsos és az elnöki hivatal (volt) helyettes vezetője ellen. Dr. Deák nem afféle Bánó vagy Kepes András, akit a teljhatalmú alelnök úgy örökölt. Ellenkezőleg, talpig lojális bizalmi ember volt, ezért is nevezte ki Nahlik doktor a Bánó és tsai elleni fegyelmi vizsgálat biztosává. Csakhogy Deák Zsolt a jelek szerint nem csupán a nemzeti szellemű kormányt, hanem a törvényes eljárást is tiszteli. Pohara betelt, december 16-án lemondott a fegyelmi biztosságról s minden egyéb tévés rangról-kötelékről. Levelét, melyben ezt Nahlik alelnökkel tudatja, átadta a sajtónak, sőt, interjút adott a Népszabadságnak, s illusztrációképp mellé tette a nevezetes Sony-jelentés Nahlik és Chrudinák által személyesen javított fordítási példányait is. Úgy látszik, nem bírta elviselni, hogy mint fegyelmi biztos nem vizsgálhatja meg a fővád tárgyát képező 1992. október 23-i közvetítés videofelvételeit, hogy a fegyelmi tanács tárgyalásán nem készül jegyzőkönyv, s a szünetben markos védő-őrzők vigyázzák beszélgetését az egyenlegesek jogi képviselőjével. Mit tehet minderre Nahlik? Fegyelmit indít lemondott beosztottja ellen. Tárgy: Deák mulasztása miatt esik kútba az egyenlegesek elleni fegyelmi, továbbá Deák jogosulatlanul tárt adatokat a nyilvánosság elé. A fegyelmi lapzártakor épp fel van függesztve, mert a Nahlik-kinevezte fegyelmi biztos (feltehetőleg nem az alelnök esküdt ellenségei közül választatott…) bizonytalankodik, késedelmeskedik, csakúgy, mint a maga idején Deák Zsolt.

A hét örökzöldjei

Heti politikai szemlék komponálásához nálunk a média mostanában olyan megbízható, dekoratív elemekkel szolgál, mint virágcsokor-készítőnek az örökzöldek. Mindig virulnak, mindig szépek. Most például nemcsak az Igazságügyi Minisztérium készítette el a médiatörvény új (?) tervezetét, amelyről már előre lehet tudni, hogy a gaz liberális ellenzéken fog megbukni (a kormánypropaganda már hangol), hanem kirúgtak újabb két egyenlegest „alkalmatlanság” címén.

Az EKA (Ellenzéki Kerekasztal) örökzöld hősi korszakával még mindig nem ismerkedhetett meg a nagyközönség, bár a tervek szerint a tárgyalásokról készült filmfelvétel január 8-ától öt részben a tévé képernyőjére kerül. Elég sok idő eltelt már 1988 márciusa óta. A KDNP azonban még mindig nem egyezett bele a vetítésbe, s a madarak azt csiripelik: Kónya Imre is megpróbált közbenjárni egyes részletek módosítása érdekében. (Másrészt Kónya mint újdonsült belügyminiszter parlamenti bizottsági meghallgatásán egy kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott: nincs neki ellenére a filmvetítés, sőt.) Az MDF-nek, a KDNP-nek – nem is beszélve az annak idején amúgy is erősen MSZMP-hez kötődő Magyar Néppártról – azért kényelmetlen a történelemóra, mert a Fekete Doboz filmje várhatóan nem mutatja őket oly harcosan kommunistaellenesnek, mint amilyennek később láttatták magukat. Talán még szegény Antall József tekintélye is megtépáztatik…

Gazdaságis fejek és Piszkos Fred


A kormány felügyelte írott médiumok birodalma az év elején kettéhasadt: az eddigi vezérigazgató, Horti József lett a nyugat-római császár, birodalmába a közlönyök kiadása és nyomdája, a TIT-lapok (pl. Valóság, Élet és Tudomány) és az Új Magyarországot kiadó, veszteséges Publica Rt. kerültek; az új cég Közlöny- és Lapkiadó Vállalat néven kivált ugyan a Hírlapkiadó Vállalatból, ám egyszersmind a Miniszterelnöki Hivatal fennhatósága alatt maradt. A kelet-római császár Horti volt helyettese, Liszkai Gábor: ő viszi a régi nevű vállalatot, a Blaha Lujza téri székházzal, az Expressz hirdetőújsággal és a Pest Megyei Hírlappal együtt. Kelet-Róma felügyelőjévé az Állami Vagyonkezelő Rt. lépett elő.

Apropó ÁV Rt.: szárnyra kapott a hír, hogy elnök-vezérigazgatóját meneszteni akarják. Legalábbis ezt terjesztik, a Népszabadság szerint avégből, hogy „felgyorsítsák” a fejhullatást. Szekeres Szabolccsal állítólag a privatizáció címzetes államtitkárának, a bankkonszolidáció atyjának, Pongrácz Tibornak gyűlt meg a baja: az ÁV Rt. elnökének ugyanis kevéssé volt ínyére, hogy a bankok megsegítése folytán szegényebb lett jó néhány olyan bankkal, amelyek a Pénzügyminisztérium tulajdonába vándoroltak át.

E költött hírrel szemben tényleg lemondott a Pénzügyminisztérium államtitkára, Nagy Zoltán. A régi MDF-es, mindazonáltal liberális felfogású közigazgatási államtitkárnak az adóskonszolidáció nincs ínyére: szerinte a választási ciklus végének közeledte túlságosan is érezhető a koalíciós képviselők magatartásában, s akik ilyen-olyan állami cég igazgatóságában ülnek, igencsak igyekeznek cégük számára kedvezményeket kicsikarni. Ellenzi Nagy Zoltán azt is, hogy egyes kormányzati körök a volt Szovjetunió tartozásainak megmaradt részét is védelmi célokra óhajtják fordítani. Eszerint vannak, akiknek nem volt elég a MiG-ekből.

Az ünnepek leple alatt előretört az MSZP: a Medián közvélemény-kutatása szerint pártnépszerűség dolgában megelőzte a Fideszt. Egyéniben pedig – a Sonda Ipsos szerint – Orbán 7 ponttal fizetett rá a Fodor-ügyre. Ezzel a hírrel is az MSZP-t lehet futtatni akarva-akaratlanul. Csakhogy közbelép Csurka, és ekként nyilatkozik: „Érdekes, Orbán nemsokára mellettem köt ki a listán, holott nem csinált mást, csak megtisztította pártját az oda nem illő elemektől.” Piszkos Fred is úgy lépett közbe a herceg érdekében, hogy azt mondta: a herceget márpedig meg kell ölni.

Drága Kuncze Úr!

Biztos, hogy az SZDSZ legnagyobb, feltétlen orvoslásért kiáltó baja Gadó György kegyelettelen szavazata volt? Ha Ön nem politikai döntésnek, hanem „kegyeleti ügynek” látja, hogy Gadó elutasította a nemzeti gyásznapot – ahogy egy napilapnak adott interjúban mondja –, akkor végeredményben az Ön meglátása szerint Gadó kellemetlenül viselkedett. Ezért viszont nem jár kizárás. Ha kizárjuk a mégoly kellemetlen pillanatban kellemetlenkedőket, máris azoknak a tekintélyelvű áldemokratáknak a csapdájában vergődünk, akik az illetlenséget a szélsőséggel azonosítják.

• A hét üzenetei