Skip to main content

Engedélyezett illúziók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az újmódi társadalomszervezés,az emberek újbóli megnyerése nemcsak az úgynevezett másként gondolkodók, de a hatalom mostani urai számára is szükségessé vált. Szükségessé vált, hogy ők is megpróbáljanak újra tagokat, szimpatizánsokat szerezni saját céljaik érdekében. A másként gondolkodók körét, a valódi reformokra vágyók körét az ország gazdasági helyzete, az egyre nyilvánvalóbb injúriák szélesítik tömegessé. A meggyengült hatalom a még megmaradt hívei körét igyekszik meggyőzni bizalmáról, engedményeket tesz nekik, engedélyeket osztogat.

Egy országban, ahol önelégültséget okoz már az is, ha valakinek behajtási engedélye van a Várba vagy a Margitszigetre,ott nem nehéz kiváltságérzetet kelteni, illúziókat adni különféle engedélyezésekkel;akár egy extra parkolási vagy egy fegyvertartási engedély „méltón” fémjelezheti birtokosa társadalmi státusát. A vadászat, a fegyvertartás sok éven keresztül a rendőrök, katonák, pártemberek kiváltsága volt. Igen tanulságos időtöltés mostanában elácsorogni egy-egy fegyverbolt kirakati portája előtt, és bebámészkodni, hogy kik is vásárolnak manapság Magyarországon puskákat és pisztolyokat. Ezek az emberek többnyire kocsival érkeznek, és van közöttük maszek taxis, kisszövetkezet elnöke és persze sok civil ruhás, akik nem is olyan nagyon civil ruhások. Ugyanis mostanában a fegyveres testületek tagjai közül egyre többen kérnek és kapnak saját fegyverre engedélyt a szolgálati pisztolyon kívül, és a borsos árak ellenére (5000 Ft és 13 000 Ft) vásárolnak is szépen. Érdemes belesni a bőrdíszművesek kirakatain, vajon hány százalék növekedést mutat a pisztolytáskák idei forgalma. Vajon milyen méretű és milyen jellegű tokokra nőtt meg a kereslet? Megállapítható, hogy szinte kizárólag az olyan tokra van kereslet, amelyben rejtett módon hordható a fegyver. (Ideillik egy érdekes információ: az Egyesült Államokban, ahol történelmi hagyomány a fegyverhordás, és gyakorlatilag bárki tarthat fegyvert, több államban tilos, szigorúan és ellenőrzötten tilos rejtetten hordani a fegyvert.)

A tokok jellegén kívül sokat elárulhat a méret is. A Beszélő 23. számában elég nagy pontossággal jegyezte le Kőszeg Ferenc, hogy miként alakult ki kis hazánkban a vadászarisztokrácia, kik és mint vadásznak. Ám megfigyelhető, hogy rövid idő alatt kialakult a pisztolyarisztokrácia is. Nem számít közöttük felnőttnek egy 6.35-ös kaliberű Parabellum, afféle hercig kölyökágyú, az igen, az már döfi. Tudnivaló, ez utóbbi már hadipisztoly minősítésű, a klasszikus értelemben vett önvédelemhez semmi köze. Lásd erről Kováts Zoltán–Nagy István Kézi lőfegyverek című típuskönyvét, amely 1986-ban jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában.

De térjünk csak vissza a különféle parkolási, behajtási engedélyekhez. A Várban lakó ismerőseim szerint még soha olyan sokan nem autóztak a Várban, mint amióta engedély kell hozzá. S majd mindegyik kocsi szélvédőjén muskátliként virít az engedély. Szinte nem is számít „jobb” embernek, aki nem rendelkezik vele. Ezért hát igyekeznek is megszerezni, s mint tudjuk, a föníciaiak nagy felfedezése óta minden elintézhető.

Engedélyező hivatalok szép számban működnek Magyarországon, termékeikből részesülni csak ismeretség, s nem jogosultság kérdése. De vajon hol osztották azt a jogosítványt, mely ország s nem autó vezetésére jogosított akár érdemtelent is? És milyen, kitől származó írásos engedély szükséges ahhoz, hogy valaki nagy nyilvánosság előtt lehessen felelőtlen és buta?










Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon