Skip to main content

Ismeretek és attitűdök a visegrádi négyekről Magyarországon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Visegrád


A megkérdezettek 35%-a hallott már a visegrádi négyek csoportjáról, és azt is tudja, hogy mi az. További 26,4% ugyan hallott róla, de nem igazán tudja, vagy nem biztos abban, hogy mi az, végül 35,7% soha nem hallott a négy kelet-közép-európai ország együttműködéséről.

Azoknak, akik hallottak is a visegrádi együttműködésről és tudják is, hogy mi az, a 80,5%-a gondolja úgy, hogy fontos megvalósítandó közös célja van a négy országnak. Ezzel szemben, akik nem hallottak róla, 56,9%-ban e kérdésre nemmel feleltek.

Együttműködjenek-e a visegrádi csoport országai egymással?


A minta 8,2%-a úgy gondolja, hogy egyáltalán nincs szükség az együttműködésre. Míg a 8 általánost végzett emberek (a minta 21,4%-a) közül minden tizenegyedik (8,41%) gondolja azt, hogy nincs szükség együttműködésre Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország között, addig a középiskolai érettségivel rendelkezőknek csak a 4,3%-a gondolja ezt.

A válaszadóknak kártyalapokon szereplő lehetőségek közül azt a kettőt kellett kiválasztaniuk, melyek szerintük a leginkább indokolják a visegrádi csoport országainak együttműködését.

Első és második helyen a földrajzi közelséget tartotta a legfontosabbnak a minta 48,4%-a. A közös múltat 27%, az Európai Unióhoz való csatlakozást 40,1%, a gazdasági átalakulást 28,4%, míg a közös kulturális vonásokat mindössze 3,9%. A kártyák kiválasztásának sorrendjétől eltekintve a kérdezettek 13,5%-a valamiféle érdekközösség – a gazdasági átalakulás és az Európai Unióhoz való csatlakozás – okán gondolja úgy, hogy szükséges a visegrádi országok közötti együttműködés, míg mindössze 0,9% szorgalmazza a partnerséget a közös múltra és közös kulturális vonásokra gondolva. A kérdezettek 74,3%-a választotta valamelyik kártyát, míg 25,7%-a nem.

Minél alacsonyabb pontján lakik valaki a települési lejtőnek, annál kevésbé tartja fontosnak az együttműködést, legalábbis a kártyák választása alapján. Ez arra utal, hogy a válaszadó mennyire tartja relevánsnak magát a visegrádi együttműködésre vonatkozó kérdésben, mennyire érzi azt, hogy köze van a visegrádi együttműködéshez – és más társadalmi kérdéshez is.

Ugyanez mondható el az iskolai végzettséggel kapcsolatban is. Minél alacsonyabb iskolai végzettségű valaki, annál kevésbé választott kártyát, vagyis annál kevésbé volt a Visegráddal kapcsolatos kérdéssor számára releváns.

A vizsgálat kitért arra is, hogy a megkérdezettek szerint mely területeken kellene a visegrádi országoknak szorosabban együttműködniük. Az előzőekhez hasonlóan itt is két kártyát kellett választania a kérdezettnek. A vizsgálat alapján elmondható, hogy a legtöbben a gazdasági együttműködést szorgalmaznák, míg a legkevesebben a kulturális cserét és az oktatást tennék intenzívebbé.

Belépés az unióba


Milyen álláspontot képviselnek a mintába került emberek az európai csatlakozással kapcsolatban? Az egyik kérdés arra keresi a választ, hogy a megkérdezettek szerint Csehországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának egyszerre, egy időben kellene-e az Európai Unióba belépnie, avagy egyenként kell az országokat a felkészültségük alapján értékelnie az Európai Uniónak. A minta 21,75%-a szerint nehéz erre a kérdésre választ adni, 60,4%-a szerint külön-külön (fejlettségi állapotuk szerint) kell felvenni a várakozókat, 16,27% gondolja azt, hogy az említett országoknak egyszerre kell uniós tagokká válniuk – még akkor is, ha a felkészültebbeknek akár éveket is várniuk kell a kevésbé felkészültekre.

Minél magasabb a kérdezett iskolai végzettsége, annál inkább az egyéni elbírálás, a különböző csatlakozási időpont mellett voksol.

Azoknak a válaszadóknak, akik deklaráltan nem hallottak még a visegrádi együttműködésről, 52,4%-a szerint külön kell belépni az unióba, míg akik hallottak róla, tudják is, hogy mi az, 73,2%-a véli úgy, hogy a csatlakozásra váró országokat egyénileg kell elbírálni.

A kérdezettek 30,8%-a gondolja az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után a visegrádi országok az Európai Unió valóban egyenlő tagjai lesznek, 41,1%-uk szerint az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz képest „másodosztályú” tag lesz a szóban forgó négy ország.

Minél magasabb iskolai végzettségű a kérdezett, annál inkább hajlandó a válaszadásra. El kell mondanunk azt is, hogy a tolerancia nem a legiskolázottabbak között a legmagasabb más, esetleg elmaradottabb várakozó országokkal szemben. Arra a kérdésre, hogy „Mennyire bízik meg ön a visegrádi csoportot alkotó országok nemzeteiben?” a kérdezettek 98%-a válaszolt, mindhárom ország esetében a válaszadók kb. 14%-a szerint „nehéz megmondani” a választ. Míg a válaszadók 15,6%-a feltétlenül megbízik a lengyelekben, addig csak 7,7%-uk a csehekben és mindössze 6,4%-uk a szlovákokban. A kérdezettek a szlovákokban bíznak a legkevésbé, ami azért elgondolkodtató, mert Szlovákia ezen országok közül egyedül a közvetlen szomszédunk.

Közös érdekek


A kérdőív megkísérel információt szerezni arra vonatkozóan, hogy a mintába került emberek szerint a visegrádi országoknak vannak-e közös érdekeik a) a NATO bővítésének elősegítésében, b) Szlovákia NATO-tagságának az előmozdításában, c) a balkáni békefolyamat együttes elősegítésében, d) az EU-hoz való csatlakozási tárgyalások során az Európai Bizottsággal való tárgyalásban, e) a nemzeti érdekeknek az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni időszakban való együttes védelmezésében. Az eredeti adatfelvételhez képest némiképp módosítottunk a kódoláson, s az alábbi értékeket rendeltük az egyes válaszlehetőségekhez:


Igen, feltétlenül vannak<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

5

Inkább vannak

4

Nem tudom/nehéz megmondani

3

Inkább nincsenek

2

Egyáltalán nincsenek

1


Megvizsgáltuk az öt (a-e) kérdésre adott válasszal kapcsolatos összefüggéseket együtt is és külön is. Először létrehoztunk egy „közös érdek” főkomponenst az öt változóból, mely a variancia 60,93%-át magyarázza. A faktorpontok átlaga alapján a kisebb városok lakói gondolják a legkevésbé azt, hogy vannak közös érdekek a különböző felsorolt területeken, míg a megyei jogú városok lakói a leginkább.

Az iskolai végzettség növekedésével a közös érdekek iránti érzékenység is növekszik. El kell mondanunk azonban azt, hogy egyik összefüggés sem szignifikáns.

Jól kirajzolódik az összefüggés a visegrádi négyekkel kapcsolatos ismeretek és annak belátása között, hogy vannak-e közös érdekek: akik hallottak róla, 0,302 pontátlaggal gondolják azt, hogy van közös érdeke a négy országnak, míg akik soha nem hallottak róla, -0,300 értékkel.

Akik úgy gondolják, hogy a visegrádi csoportnak ma is van fontos megvalósítandó célja, azok pontátlaga 0,607, míg akik szerint nincs közös cél, azok szerint – logikusan – nincs is közös érdek, pontátlaguk: -0,901.

Ellentmondásosnak tűnik az, hogy éppen azok tartják kevésbé fontosnak a közös érdekvédelmet a csatlakozási tárgyalások során, akik szerint Magyarország nem lesz majd egyenrangú tagja az Európai Uniónak a csatlakozást követően.

Az ellentmondás azonban látszólagos. A jelenség hátterében a Visegrádi Együttműködéshez, valamint az európai csatlakozáshoz fűződő attitűdök állnak. Ezt bizonyítja egy harmadik változóval való összevetés. Minél inkább Visegrád-párti valaki, annál valószínűbb, hogy lát közös érdeket az EU-hoz való csatlakozási tárgyalások során.

A válaszadók döntő többsége (61,1%) szerint az uniós csatlakozás után egymás között ugyanolyan kapcsolatokat kellene fenntartaniuk a visegrádi országoknak, mint a többi tagállammal. Ezek az emberek kevésbé gondolják azt, hogy a csatlakozást követően e négy országnak közös érdeke van saját nemzeti érdekeinek védelmében.














































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon