Skip to main content

József Attila mégis aktuális

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Tv-híradó a múlt héten riportban számolt be arról, hogy a XIV. kerületi Miskolci Úti Általános Iskola fel akarja venni József Attila nevét. Az iskola tanulói ebből az alkalomból kiállítást rendeznek, és ehhez anyagot kértek a Petőfi Irodalmi Múzeumtól. A múzeum egyik alkalmazottja érdeklődésükre azt válaszolta, hogy József Attilával kapcsolatos anyagokat nem áll módjukban adni, azokat leszállították a múzeum pincéjébe, mert József Attila jelenleg nem aktuális. Megkérdeztük Botka Ferencet, az Irodalmi Múzeum igazgatóját, hogy mi igaz a hírből. Az igazgató elmondta, nem tud arról, hogy hivatalosan bárki is megkereste volna őket ebben az ügyben. Felelősséggel állíthatja, hogy a kutatói státuszban lévő munkatársak közül senki nem mondhatott ilyet. Már csak azért sem, mert a költővel kapcsolatos anyagokat továbbra is az első emeleten a többi irodalmi dokumentációval együtt tárolják, és József Attila természetesen továbbra is aktuális.

Mindennek nem mond ellent, amit Horváth Erzsébettől, az iskola igazgatójától tudhattunk meg. Az iskola tanulói a múzeum egyik kiállításának megtekintése után fordultak az ott képeslapokat árusító múzeumi alkalmazotthoz azzal a kéréssel, hogy megrendezendő kiállításukhoz szeretnének József Attiláról készült fényképeket vásárolni. A gyerekek kétségtelenül hibát követtek el. Naivul azt gondolták, hogy az irodalom és a költő iránti lelkesedésükben egy irodalmi múzeum minden (nemcsak kutatói státuszban lévő) munkatársa osztozik. Botor módon nem gondoltak arra, hogy ők nem elég hivatalos személyek ahhoz, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben egy komoly intézményhez fordulhassanak. Mit tehettek hát: vettek néhány Csokonai- és Petőfi-képet. Ők ugyanis, hál’ istennek, a múzeum munkatársa számára is aktuális, elfogadható költőknek bizonyultak.

Sztanyiszlavszkijnak van egy színházi körökben sokat idézett mondása: „A színház a ruhatárnál kezdődik.” Nos, mi úgy véljük, a múzeum is.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon