Skip to main content

Kertek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n galéria

Kis Péter (32) építész


Munkák

Faépületek a Fővárosi Állat- és Növénykert számára, 1994–1997; „A” hegy rekonstrukció, 1997–2001 (Turányi Gábor) Margitszigeti Vadaspark, Budapest 1997–2000 (Kruppa Gábor); Kós Károly 3 épületének rekonstrukciós tervei, 1997–2001; Bauhaus villalakás belsőépítészete, 1997; Villa az Orbán hegyen, 1998–1999 (Szlabey Balázs, munkatárs: Nyitrai Péter), Bonsai Pavilon, 1998 (Szlabey Balázs, munkatárs: Nyitrai Péter) „B” hegy rekonstrukció, 1998–2000 (Szlabey Balázs, munkatárs: Nyitrai Péter, Fülöp Veronika, Kismarty-Lechner Kinga); Japánkert, kunyhó 2000; Köves



N&n galéria néven remek kiállítóhely működik a részben sétálóvá alakított Hajós utcában, Nagy Bálint és tsai építészirodájának kiállítóterme: ilyen tényleg nincs másik a városban. Érdemes megnézni – és nemcsak építészeknek: boldogan mutatjuk be itt, a Beszélő lapjain is a legújabb látnivalókat, Nagy Bálint szerkesztésében. Aki még többre kíváncsi, látogasson el a Hajós utca 39.-be (mindjárt a 2. ház a Bajcsy Zsilinszky úttól), vagy a www.nagybalint.hu oldalra. Most éppen a Kertek című kiállítás látható, amely Kis Péter építész munkáit mutatja be. Az alábbiakban Janáky István építész megnyitóját közöljük, valamint a kiállított műveket kísérő szövegeket.

Janáky István
Megnyitó

2001. március 7.

Tisztában vagyok vele, hogy egy kiállításmegnyitó nem alkalmas a színre bocsátott művek tüzetes és hosszas taglalására, pláne ha olyan elmélyült és ambiciózus munkákról van szó, mint az itt látható négy dolog: a margitszigeti Vadaskert, az állatkerti Japánkert rekonstrukciója, a Budapest Zoo Nagysziklájának belső terébe tervezett Éjkert és a mindszentkállai kettőszázkettes helyrajzi számú ingatlan falusi kertje.

A megfelelő értékelést az is gátolja, hogy nem vagyok a kertművészet tudora. Hogy mindezeken a nehézségeken úrrá legyek, az elmúlt hetekben felkerestem néhány szakértőt, akik többé-kevésbé ismerik is a kiállított anyagot. Az ő szakvéleményeik fognak most hallhatóvá válni, egy magnószalag segítségével. Van köztük talajbiológus, botanikus, kerti dísztárgyakat készítő művész, sőt még parkőr is. Hallgassák meg őket.

(Egymás után felhangzik a nagy fülemüle, amint csattog, a fekete harkály, amint kopácsol, a vad gerle, amint burukkol, a kakukkoló kakukk, a holló, amint korrog, a süvöltő, amint csisszeg, a búbos banka, ahogy többször azt kiálltja, hogy hu-pu-pu, a sajátszerű hangokat hallató haris, a barátka poszáta, amint csicsereg, a hortyogva riszákoló túzok és a macskabagoly, amint huhog.)

Az elhangzottakhoz nem is akarok hozzáfűzni semmit, mert arra az elhatározásra jutottam, hogy teljesen egyetértek ezekkel a kerti profikkal, bár bevallom, hogy a szövegek ezoterikus szakmai fordulatai miatt több helyen nem egészen világosan értettem, mit is akartak mondani. A kiállítást mindenesetre megnyitom.




Kert
(Mindszentkálla, 202. hrf.)

(…) Mutuban a Szucsau melletti Tajhu-tó egyik partján nő négy ciprusfa, ezeket a tulajdonságaiknak megfelelő nevekkel illették: Tiszta, Ritka, Ódon és Különleges. A Tiszta nevű fának hosszú s egyenes a törzse, lombozata esernyőszerűen szétnyílik a tetején. A Ritka egészen a földig hajol, és törzse három Z alakú ággá válik szét. Az Ódon teteje csupasz, törzse széles és zömök, rendetlenül növő s félig kiszáradt ágai egy öregember ujjaira emlékeztetnek. A Különleges nevű fának kettéágazó törzse spirál alakban csavarodik össze, és így tekeredik egészen a fa tetejéig. (…)
Lin Yutang



(…) A citromfa a legelőkelőbb a különböző illatos növények között, igazi nemesúr, mert illata oly finom, hogy alig lehet megérezni; a jázmin viszont közönséges fickó, mert illatát részben másoktól veszi kölcsön. A jázmin illata tehát egy mosolygó hízelgőt idéz meg. (…)
ismeretlen kínai festő visszaemlékezései




Éjkert

Az „A” hegy mészkőhegységet mintáz, dolomitcsúccsal. Ahogy a víz bejut és átjárja egy mészkőhegy belsejét, úgy kívánjuk a műszikla belsejébe a természetes fényt bejuttatni és végigvezetni (víznyelő-fénynyelő, cseppkő-fénycsepp ). Így a műszikla belseje – a különleges fényviszonyok hatásaként –  teliholdas kerteket imitál.
műleírás




Japánkert

A tradicionális japánkertek egyetlen építménye a teaház, így a bonsaioknak védelmet nyújtó pavilon megjelenésében egy, a környező fák közé benövő bambuszligetet imitál. Íves üvegfal választja el a látogatókat a fácskáktól, amely a méhviasszal kezelt vörösfenyő oszlopok között kanyarog, akárcsak a bemutató hátterét adó bambuszfal. A bazaltzúzalék ágyazat, az automata öntözőberendezéssel és a környező fák lombkoronáinak alsó szintjén lévő fa-alufólia árnyékolóval kiegészítve biztosítja a megfelelő klímát a nyári melegben.
műleírás




Vadaskert

A helyet megismerve ráébredtünk, hogy tereit elsődlegesen a facsoportok helyzete és nem a házak egymáshoz való viszonya határozza meg. A meglévő erdészlakot mint az egyetlen házként megformált épületet kívánjuk megtartani. Felismerve azt, hogy terület nem bír el több „házat”, a többi épületet „farakatként” terveztük meg.
műleírás











































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon