Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

A sziklaszilárdság csak testületileg forog fenn, ugyanis, amint a Kormányszóvivői Iroda keddi tájékoztatásából kiderült, a pénzügyminiszter és az ipari miniszter nemmel szavazott május 17-én, amikor feltétetett a kormánytagoknak a kérdés: vállaljuk-e egyedül is. Kupa Mihálynak hétfőn – bizonyára teljesen véletlenül – külföldre kellett utaznia, bár ott ült Bod Péter Ákos, közvetlenül a töretlen szándékú Kádár Béla külgazdasági miniszter mellett. Antall és Boross megkésve érkezett az Expo-vita színhelyére (előbbi hamarosan távozott is). A kormány szilárd szándékát a kétségkívül legkompetensebb kormánytag, Balsai István igazságügy-miniszter terjesztette elő.

„Nem kétségesen politikai döntést” kell hozni – exponálta magát az igazságügy-miniszter, és teljesen igaza volt. Egyetlen szál papír hever a Ház asztalán, egy határozati javaslat, melynek legfőbb pontja szerint: „Amennyiben Ausztria Kormánya akként dönt, hogy Ausztria nem vehet részt az 1995-ben tervezett Budapest–Bécs világkiállítás megrendezésében, akkor Magyarország 1996-ban egyedül is – Budapesten és vidéki helyszíneken – megrendezi a világkiállítást.” A feltételes mód persze ködösítés is – hiszen Ausztria akként döntött –, de a dacot is kifejezi a megkérdezett bécsiekkel szemben. Hogy pedig fővárosi és vidéki helyszíneket egyaránt emlegetnek, az meg is hatja az eleddig világkiállítás-ellenes Bíró Ferenc dr. Baranya megyei képviselőt (MDF), de alig leplezett nyomást is sugall a főváros közgyűlésére. „Mi bízunk abban – mondta behízelgőn Balsai dr. –, hogy a határozat elfogadását követően Budapest főváros önkormányzatával is szoros együttműködést tudunk majd kialakítani.” Ha ez nem sikerülne, akkor – ezt már nem mondta Balsai dr. – sajnos ki kell sajátítani vagy állami tulajdonban megtartani a világkiállítási telkeket, ami annál is fájdalmasabb, mivel az alkotmány és az önkormányzati törvény semmibevételét vagy kijátszását is igényli. Avagy, ahogy Pál László (MSZP) mondotta, „speciális jogrendet”, amit a kitolt határidő szerint szeptember 30-ig kell megalkotni.

„A széthúzó nemzet pedig – szónokolt a baranyai Bíró dr. – ezen nemes cél érdekében összefogva mutassa meg a világnak, hogy méltóvá tudunk válni az európai nemzetek sorában a teljes befogadásra.” A dac elegyedik a reménységgel, hogy a bécsi helyszín majd tényleg áttevődik a vidékre, és hogy most már tényleg bensőnket mutathatjuk meg. Jöhet Ópusztaszer meg az 1100. évforduló. „Ópusztaszer sem eshet ki belőle – mondta Czoma László független képviselő. – Most, hogy levetettük a jaltai konferencia ránk szabott ideológiai és gazdasági gimnasztyorkáját, görcsök nélkül, babonák felhagyásával, sandaságok leszámolásával, csodavárás nélkül tárhatjuk a világ elé azokat az erényeket, amelyeket az elmúlt korok, a polgári világ értékrendje teremtett… ebben az ügyben nem dönthet egyetlen város… Ez legyen a híd, egyszer végre országon belül, országrészek között, és a hidakat ne csak kifelé építsük!” E befelé forduló kitárulkozást igyekezett leleplezni Frajna Imre, a Fidesz vezérszónoka, mondván, hogy a honfoglalás, bármily kedves emlék is nekünk, nem volt sorsfordulója a világtörténelemnek, tehát „hiányos történelmi ismeretekre vall” erre alapozni a világkiállítást. De végül is Csépe Béla KDNP-s vezérszónok mutatott rá a helyes ideológiai álláspontra: a nagy évforduló érzelmi töltést ad ugyan, ám az időpontbeli egybeesés „tiszta véletlen”.

A reménység, hogy a közös helyszín Bécsről vidékre tevődik át, a csomópont képét rajzolta fel a képzeletbeli gazdaságföldrajz-térképekre. Az MDF vezérszónoklatát felolvasó Katona Kálmán ékesen fejtette ki: „Az említett autópályák biztosítanák az átmenő forgalmat Kelet és Nyugat között és vissza.” Csomópont is egyedül leszünk; Ausztriával közös csomópontiság esetén legföljebb csak Pest környéki és a nyugati országútszakaszokra telt volna (a tárcaközileg egyeztetett „minimálprogram” szerint), de most telik a teljes átmenő forgalomra. Akinek meg nem telik autópályadíjra (ez, kérem, koncesszió!), az legföljebb nem megy autópályán, ez – így Katona Kálmán – „tisztán gazdasági döntés, szabad választás kérdése”. A bökkenő az – bonyolódott bele e vitába az SZDSZ-vezérszónok Kuncze Gábor –, mi lesz, ha valaki a szintén koncesszióban építendő csatornahálózatot nem akarja igénybe venni. Erre az egy ellenvetésre sajnos nem kaptunk megnyugtató választ, holott a látogatótömeg kiválasztása tekintetében csakugyan bajos a csatornadíjakra hagyatkozni.

Gazdaságpolitikailag megismétlődtek a régi pro és kontra érvek. Illetve, annyiban gazdagodtak, hogy – ahogy azt már Baráth Etele kormánybiztos a bécsi döntés másnapján leszögezte – a Bécsbe beáramolni kész tőke Magyarországra fog jönni (ezt hétfőn Balsai dr.-tól is, az üzleti körökben mozgó Palotás Jánostól is hallottuk). „A várhatóan nagyobb kockázat mellett a várható hasznok mértéke is nagyobb.” És jön a régi indok: amíg nincs politikai döntés, addig a világkiállításba befektetők sem vállalnak kötelezettséget.

Viszont amíg nem jelentkezik elég majdani tőkebefektető, addig a politikai döntést sem lehet meghozni. Kuncze Gábor szerint a költségvetés túlságosan sokat kockáztat: a kormány által már „vállalt” 30 milliárd forinttal ellentétben a kockázat több mint 100 milliárd, az idei 78 milliárd forint hiányt kívánatos csökkenteni, amit eleve megnehezít a társadalombiztosítás növekvő deficitje, a kárpótlási törvény és az egyházi tulajdon-visszaadás. Kuncze e ponton kissé eltért a politikai vitától, túlságosan komolyan vette, hogy a parlament a költségvetés legfőbb őre. (E merev felfogásból eredhet egy törvénymódosító javaslata is: eszerint aki törvénytervezettel áll elő, annak meg kell jelölnie, hogy az mennyi közpénzkiadást von maga után.)

Hogy merőben politikai döntést kell hozni, az némi aggályokat is keltett a szakszerű munkához mindinkább hozzászoktatott Házban. „Dönteni nyugodt szívvel nem lehet” – nyugtalankodott Pásztor Gyula dr., kisgazda-frakcióvezető; amit tudni lehet: ’96-ban olimpia is lesz. De azért az FKgP támogatja a kormányt. A kereszténydemokrata frakció oly módon keres gyógyírt motoszkáló lelkiismeretére, hogy – amint a vezérszónok kifejtette – a kormány által indítványozott határozat „nem jelenti semmiképpen sem azt, hogy a parlament eldöntötte a világkiállítás megrendezését”. Csak felhatalmazásról van szó. Bár az MDF természetesen nem aggályoskodik testületileg, két MDF-képviselő (Jávor Károly és Zsebők Lajos) mégis módosító indítványt nyújtott be, mely szerint csupán a megrendezés „szándékáról”, sőt „előzetes szándékáról” van szó. A hagyományosan világkiállítás-párti MSZP most semmiféle kormányszándékot nem akar határozatba foglalni, csak a szeptember végéig (költségvetésileg is) kidolgozandó törvényt szorgalmazza.

Az öt illetékes szakértőbizottság közül négy viszont késznek mutatkozik a politikai döntésre (a környezetvédelmi bizottság sem „elvileg” ellenzi a magányos Expót, hanem gyakorlatilag: nem ígért a kormány semmiféle környezetvédelmi garanciát). Az SZDSZ és a Fidesz viszont szakértősködik: közös módosító indítványában világkiállítási témajavaslatokat és megvalósíthatósági tanulmányt követel szeptember 30-ig.

Konstruktívan járult hozzá viszont a politikai munkához Palotás János, a VOSZ elnöke. Igazságot szolgáltatott a programirodának, akinek szándéknyilatkozat-gyűjtő munkájáról a Magyar Nemzeti Bank lesújtó véleményt alkotott. „Különleges jegybanki vezetőink vannak… – gúnyolódott jószándékúan. – Ők tankönyvekből viszonylag jól ismerik a szándéknyilatkozatok tartalmi kellékeit.” Megdicsérte a függetleneket, akik nem egységesen foglalnak állást. Bezzeg a liberálisok pártalapon ellenkeznek, és ilyen alapon állítják, hogy a vállalkozók nem befektetni akarnak, hanem állami megrendeléseket és busás hasznot várnak „vállalkozói alapon” való megrendezés címszó alatt. „Nem az én feladatom – fenyegetőzött –, hogy képviselőtársaimnak elmagyarázzam, mit jelent ez a sértés a vállalkozói kör felé, de azt azért szeretném elmondani, hogy a vállalkozók ezt értik, hallják és nem fogják elfelejteni!” Ebből is látszik a meghozandó politikai döntés minden pártosságot nélkülöz.

Ha viszont netán a Világkiállítások Nemzetközi Irodája mégse nekünk adná a megrendezés jogát, tudni fogja Palotás, ki a hibás.

• Belföld