Vizi András

Nyomtatóbarát változat

Majdnem tíz éve, az egyetemen léptem be a pártba. Már a KISZ-ben is az agit-prop.-os munka vonzott; ma is ezen a területen dolgozom. A Rajk-butik küszöbét először az ellenfél megismerésének szándékával léptem át. A nagyszámú „ellenséges” írás, amelyhez hozzájutottam, egyre jobban megérlelte bennem a gondolatot, hogy a párt és az ellenzék között mielőbb meg kell kezdeni a közvetlen párbeszédet.

A jelek szerint a párt felső kulturális vezetése teljesen elutasítja ezt a párbeszédet. Kultúrpolitikánk irányításában az utóbbi időben a keményebb vonal hívei kerültek túlsúlyba. A felső vezetés merev magatartása ellenére a tagság alsóbb szintjét alkotó nagy tömegű értelmiség körében egyre nő azoknak a száma, akik a nyílt párbeszéd mellett vannak.

A párbeszéd mellett szólnak a következő szempontok:

1. Az általam olvasott művek nem vitatják a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, a szocialista alapeszmét. Kritikájuk a felépítmény ellen irányul. A mai felépítmény 1956-ban jött létre, de időközben – merevsége miatt – fejlődésünk gátja lett. A gazdaság reformjának előfeltétele a politikai élet liberalizálása.

2. Határainkon túl ötmillió magyar él. Valószínűleg a hazai vezetés tesz érdekükben bátortalan lépéseket – ám ezekről mit sem tudni. Nyilvános politikánk ezért elkeseríti az erdélyi és felvidéki magyarságot, s ezzel az erőszakos asszimilációnak kedvez. Az ellenzék – úgy tudom – nem a határokat akarja kiigazítani. Programjuk Lenin nemzetiségi politikájának érvényesítésére törekszik; nem nacionalista.

A másik, nacionalizmussal kapcsolatos vád – a szovjetellenesség – részben helytálló. Az ellenzék sok kérdésben elutasítja a hivatalos szovjet politikát, de szemlélete sohasem irányult a szovjet emberek ellen. A magyar-szovjet kapcsolatok szempontjából még hasznos is lehet, ha az ifjúság tisztán látja országunk múltbeli és jelen helyzetét, lehetőségei a nagyhatalmakkal szemben. (Pl. nem fog többé fegyvert.)

3. Az ellenzék rokonszenve a Szolidaritás kánt megfelel a hagyományos lengyel-magyar barátság szellemének. A spontán módon, alulról növekvő szakszervezethez az alsóbb párttagság nagy része is csatlakozott. Hosszá távon biztosan árt a két nép barátságának, ha felsőbb vezetésünk Jaruzelski mellé áll, aki a Szolidaritás 11 millió tagja helyébe csak kétmillió szakszervezeti tagot volt képes toborozni. A pártvezetés alulról történő, demokratikus választása a testvérpártok számára is jó példa lehet. Mi, kommunisták csak sajnálhatjuk, hogy a demokratikusan választott lengyel pártvezetésnek nem volt ideje bebizonyítania életképességét.

4. Maónak igaza volt: a háború elkerülhetetlen. Jó lenne túlélni a következő világégést, ezért minden társadalmi békemozgalom támogatást érdemel.

5. Az országot sohasem a hatalmat mindenáron kiszolgáló írók, gondolkodók vitték előre. Történelmünkben ritkán – s csak rövid időre – állt az írók java egy-egy politikai rendszer mellé. A kiemelkedő emberek pár évvel, évtizeddel mindig megelőzik korukat.

---

Öt pontban foglaltam össze, hogyan látom az ellenzék tevékenységét. Meggyőződésem szerint, amit csinálnak, nem ellenkezik az ország, a magyarság érdekeivel. Likvidálásuk hatalmi eszközökkel: értelmetlen politikai tett volna. A párbeszéd, amelyet javaslok, erősítené a szocializmust. Az ellenzék szabad működése az ország jelenlegi vezető gárdájának is érdeke volna. Kátyúba jutott gazdaságunk rendszeresen nyugati kölcsönökre szorul. Amerika jóindulatát liberális belpolitikánkkal vívtuk ki. A nyugati hitelek leállítása, illetve a kereskedelem korlátozása (a legnagyobb kedvezmény elvesztése) életszínvonalunk drasztikus csökkenésével járna, ez pedig – ismerve a magyar nép hirtelen természetét – robbanáshoz vezethet.

Mielőtt megkezdődne a párbeszéd az ellenzék és a párt között, felmerül a kérdés; mit szólna a Szovjetunió ehhez a szocialista országokban szokatlan dialógushoz? Valószínűleg ellenezné. Egy haladóbb Magyarország jó hivatkozási alapot jelentene a nehézségekkel küzdő nyugat-európai baloldali pártoknak is. A Szovjetunió számára pedig biztosítaná, hogy gazdasági tartalékait nem kell egy újabb, csőd szélén álló baráti ország megsegítésére fordítania.

• Vita