Skip to main content

Közbetegek, tisztiorvosok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Népegészségügyi és tisztiorvosi törvény


A népegészségügy feladata a tömegesen előforduló betegségek megelőzése. Az idevágó tevékenységek, nyilvánvaló társadalmi fontosságuk ellenére, a múltban rendszeresen hátrasorolódtak az egészségügyi ágazatban. Most azonban új formában, törvényjavaslatként került a parlament elé a népegészségügy és a hozzá kapcsolódó tisztiorvosi szolgálat kérdése.

A sors különös ajándéka, ha a gyerekfejjel megfogalmazott életcél, ha késve és sok meddő harc után is, egy törvényben ölt testet. Ezt élte meg a sorok írója az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvény születése közben.

A szolgálat bázisát a Köjál, vagyis közegészségügyi-járványügyi hálózat képezi majd. De nem egyszerűen névváltozásról van szó. Mélyrehatóan megváltoztak az elvárások is a szolgálat működésével szemben.

Különösen a nemfertőző betegségek területén. A jobb megértés érdekében tekintsük át röviden a szolgálat fő tevékenységi ágait.

Járványok, fertőzések

A fertőző betegségek elleni küzdelem Magyarországon nagy hagyományokra néz vissza. Valamikor az egész településeket elnéptelenítő, lakosságot megtizedelő járványok kényszerítették cselekvésre a kormányokat. A közegészségügyi tevékenységek – beleértve a település-egészségügyi intézkedéseket is – szinte kizárólag a járványok megelőzését célozták, nagyon eredményesen. A halálokok között – mint azt a grafikonról leolvashatjuk – minimálisra csökkent a fertőző betegségek szerepe.

Természetesen tudjuk, hogy számos megoldatlan járványügyi probléma van még ma is, az influenzától az AIDS-ig, és nyitott kérdés, hogy az AIDS mikor fordítja meg a fertőző halálozás alakulását. A korábbi, átmenetinek bizonyult kedvező helyzet után emelkedik a tuberkulózis és különböző nemi betegségek gyakorisága is. A járványügyi helyzet alakulását azonban ismerjük, vannak kialakult, begyakorolt és eredményes módszereink és ütőképes szakembergárdánk. Mindezt megfelelően kell hasznosítani.

Szív, tüdő, végtag

Más a helyzet a nemfertőző betegségekkel (rák és más daganatok, fejlődési rendellenességek egy csoportja, infarktus és egyéb érrendszeri megbetegedések, légző-, emésztő- és mozgásszervi betegségek sora, és így tovább). A grafikon arról árulkodik, hogy a halálokokat tekintve a ’30-as években történt a váltás, és azóta is meredeken emelkedik a nemfertőző halálozás. Ha pedig azt is tudjuk, ami az ábrából nem derül ki, hogy a nemfertőző halálozás egyre fiatalabb életkorban következik be, egyértelmű, hogy népünk jövőjét, életben maradását, munkaképességét döntően ez a betegségcsoport veszélyezteti. Létkérdés e folyamat megállítása. A két betegségcsoport között lényeges különbség, hogy a fertőző halálozás azonnal vagy rövid időn belül, a nemfertőző halálozás viszont évekkel vagy évtizedekkel az elszenvedett ártalom után következik be. Melyek ezek az ártalmak?

Időbe telt, míg egyértelműen bizonyossá vált, hogy a nemfertőző betegségeket tönkretett környezetünk, táplálékaink, megváltozott életmódunk együttesen idézik elő.

Nagy késéssel most jutottunk el oda, hogy a kormány elismerte a környezeti ártalmakkal összefüggő, nemfertőző betegségek népegészségügyi jelentőségét, és a megoldást állami feladatként deklarálta. A munkát sajnos majdnem a nullpontról kell kezdeni. Hibás a gondolkodásmódunk, az érdekeltségi rendszerünk. A halálozási adatok a megelőző munkában hasznavehetetlenek, a megbetegedésekről alig van adatunk. A környezetünk állapotára, a táplálékaink minőségére vonatkozó vizsgálati eredmények – melyek a mindenkori helyzet, az ok-okozati összefüggések megítéléséhez elengedhetetlenek – jelentős részben más ágazatok, más szakszolgálatok kezében vannak. Más célra készülnek, de e célra is hasznosíthatók lennének. A törvény, nagyon helyesen, minderre kitér, de a gyakorlatot most kell kialakítani.

Megelőzés, partnerkapcsolat

(Felértékelődik az első észlelő orvos, de az egészségügyi alapellátás és a hozzá kapcsolódó intézmények minden dolgozójának szerepe ebben a megelőző munkában.) Mellérendelt partnerkapcsolatnak kell kialakulnia, hiszen a helyzetfeltárás és a problémamegoldás számos eleme az ő kezükben van. Ők ismerik legjobban a korai károsodásokat, a környezeti károk területi különbségeit, a legemberibb kockázati tényezőket, a pszichoszociális körülményeket. Az egyénekkel, családokkal kialakult tartós és közvetlen, emberi kapcsolatuk egyedülálló lehetőséget biztosít, hogy tevékeny együttműködésre ösztönözzenek a nagyon is testre szabott feladatokban. Ezt a tevékenységet nem lehet egy napon említeni a köztudatban élő „egészségneveléssel”.

Hatóság, politika

A teljesség kedvéért szólnék arról, hogy a szolgálat minimális változtatással viszi majd tovább a Közegészségügyi-járványügyi Felügyelőségek hatósági feladatait. El kell majd látnia néhány olyan közérdekű feladatot, amelyek az egészségügyben küszöbön álló változások folytán gazdátlanná válhatnak. Például az alapellátás ügyeleti rendszerének, a halottakkal kapcsolatos eljárásoknak, a feltétlenül készletben tartandó gyógyszereknek felügyelete, rendkívüli eseményekkel kapcsolatos intézkedések és hasonlók.

A szolgálat feladatait állami feladatként ismerték el. Ez politikai döntés volt. Ugyanakkor rendkívül imponáló a parlamenti pártok egyetértése abban, hogy a politikai programként is felfogható feladatokat megvalósító szolgálatban a szakmai szempontok érvényesüljenek.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon