Skip to main content

Kútból nem lesz szalon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mentőakció


„(»Sosem jutunk el Mekkába!« – ahogy a nővérek mondják Csehov darabjában, amelynek a címét elfelejtenem.)”

…csak onnét jutott eszembe, honnan máshonnan, nem is olyan régen, még más kormányok fújtak, bölcs barátok figyelmeztettek, hogy bezzeg, ha!, amivel azt akarták a maguk csendes módján kifejezni, hogy könnyű a máséban a szálkát is, míg a magunkéban a gerendát se, nem beszélve arról, hogy a korsó pedig addig jár…

…egyszóval tanúkkal igazolhatom, hogy minden áldott este, nyolc órakor, majd később fél nyolckor bizony ott ültem, szorongtam és reszkettem, vajon milyen lesz, ha majd nem minden este, estéről estére, avatódik várossá egy helyre kis falucska, teszem azt négyszer egymás után, bevésés okából, aztán ha nem szorul minden nap felszakadó üdvrivalgásra, még egy fél méter vasúti sín a helyére került, a századrangú képzőművészeti tárlatok enyhe felülreprezentáltságáról nem is beszélve, s akkor a lényeget még nem is érintettük…

…és lőn. jött az új híradó, új hírek, új modor, új álmok, új ruhák, új nézők kattintották be az éltes készüléket, s akkor itt termett a negyven fok, de bezzeg nem volt aszály, ezt onnan, a tévéből lehetett megtudni, jelesül a híradóból, ugyanis, az aszály az csak felületi jelenség, így a felkért meteorológus, ami alatta van az a bővelkedés, az a szánalmas kukorica, amelyik akképp akarna bennünket lejáratni, hogy gyökereit nem mélyeszti elég mélyre, az gyönge, az aranykor júdása, s azon leszünk, hogy…

…sebaj, megnyugtattak, ugyanis mikor viszont jézus krisztus vére volt megjelenőben, akkor nem voltak restek nagyságtudatunkat megtámogatni, jézus magyarországon, jézus magyarország egyik legpompásabb helyén, s ott is egy lakótelepen, akkor bezzeg előkaptak egy időtérkutatót, aki kiállt az igazság mellett, s volt bátorsága elmondani, hogy higgyünk végre, hiszünk…

…hiszünk olyannyira, hogy mikor bemondták, hogy valaki azt hallotta a piacon, hogy egy másvalakit egy harmadik valaki hasznos információkkal látott el, akkor már szemünk se rebbent, helyben vagyunk, ezt már igazán megszokhattuk, volt helyreigazítás, megbocsátottuk, ezek legalább tisztességesek a tévedéseikben, no lám. no lám, az persze nem egészen fér az ember fejébe (ez mostani eset), hogy vajon hogy lehet nem tudni, egy ellenzéki politikus „nem”-je vajon mire vonatkozik, a kérdésre való választ tagadja-e meg, vagy válaszol, esetleg mindkettő, és tulajdonképpen: mi is történt?…

…de még ez sem az, ami igazán nem fér az ember fejibe. az ugyanis az az apró hír volt, hogy kínaiak ölik a kínaiakat, konc-effektus? fura egyenlőség, miszerint a cigányok nem vernek cigányokat, ember ver embert, mellesleg cigány, viszont a kínai, az mehet, abból kevés van, sok vizet nem zavar, amúgy meg kriminalisztikai megindoklás, csak azért így a hír, mert a kínaiak közé nehéz beépülni…

…„akinek a múlt kacat, maga is felújításra szorul” – (i. m. úgy szeptember huszadika táján), ez kacat, ez nem kacat, tetszik, nem tetszik, kell, nem kell. kacat, kacatabb…

…félreértés ne essék, az előbbi bekezdésben híradó-képsorok közötti válogatás történt, szerettem volna például megszámolni azt is, hogy ez az újdonatúj, és tényleg nézhető, ám hibázó, sokszor körmönfont, sokszor meg mulatságosan szájbarágós híradó hányszor él azzal a képtréfával, hogy mikor kevés a pénz, ezreseket perget, míg ha sok elúszik valamire, akkor ötezreseket, ahogy azt sem volna utolsó megtudni, vajon mikor fog ráunni a minisztériumi cégtáblák mutogatására, erre a hiperrepetitív filmeffektre…

…természetszerűen azért minden tisztelet, és érdemei elismerése mellett, de hadd térnék rá kedvencemre, a jelentés jelöltre való utalására, a konnotáció denotációhoz való tapasztására, magyarán arra a fricskára, mikor a nézőt karon fogják, s elvezetik ahhoz a valósághoz, amelyet gyermekkorában tapasztalt, midőn a nyelv képeit még elsődleges jelentésében fogta fel. „kutyából nem lesz szalonna” vagy „mintha hájjal kenegetnék” – így a híradó, s bevezet minket egy hentesboltba, „szorít a cipő” – kép: egy tyúkszemét gyömöszkélő fájdalmas arcú asszony, míg „vizet prézsmitál és bort vedel” – képi eszközök: arc, beszél, nagytotál, bor, ömlik…

…mellesleg van, amikor ez a tréfa tényleg humoros, például mikor kedvelt párt önmaga által megcélzott felemelkedéséről egy liftet látva értesülhetünk, vagy mikor amúgy pénelopésan szétfejtik a világkiállítási horgolt kutyust. de teljességgel érthetetlen, ha már elindultak ezen a furfangos játékon, vajh mért nem fejlesztik tovább, bizonyos, hogy sokkal több nézőt csábítana a képernyő elé a „meztelen igazság” jelentésmozzanatokra való bontása, vagy hogy ne csak úgy összevissza szemezgessünk, a szeptember 26-i híradó néhány mondata igazán igényelt volna némi képi alátámasztást, a „befagyasztják a béreket” – kijelentés mellé mindenképp odakívánkozott egy hűtő, a „magyarország rajta van az úton” – szépen kiegészülhetett volna az út milyenségére célzó képsorral, ahogy a „nagyon a szívemen viselem” – mondás is többféle képvariációt idézhet fel. súlyozottan kéretik viszont a következő, ugyanaznapi híradóból metszett mondatok mindenképpeni képi megtámogatása. 1. „látleletet nem tudtak venni, mert nem volt pofozkodás” és főképp 2. „ötletgazdag orgia”, köszönjük…

…nem szólnék arról, miképp lesz hír abból, ha két holland füvezik. hogyan dagad botránnyá, lesz napi téma tárgya, arról se, hogy mintha már ezek a kazetta- és egyéb hamisítási ügyek is kissé túl lennének lihegve, azt sem mondanám, hogy azért a legjobb az időjárásjelentés, ott legalább bocsánatot kérnek, ha tévednek, néha. esetleg. persze hogy összehasonlíthatatlanul nézhetőbb ez bármely korábbi híradásnál, viszont az sem biztos, hogy mindenki fergeteges örömére szolgál a huszonévesek rétegkultúrájának betörése a híradóba, legyen ez akár az mtv, vagy a rock-sziget paradicsoma (e sorok szerzője örömmel nyugtázza)…

…a financial times tudósítója azt nyilatkozta (szintén ugyanitt, úgy augusztus vége, szeptember eleje), hogy a magyaroknak hiába, büszkeség híja nemzet, boldogtalanság sújtotta övezet. (bezzeg mr. bloom, az ulysses nagy magyarja!, igen, igen, igen, igen) s hogy ez kezelhető volna időtérkutatók által megtámogatott szent vér tudósítással? ki tudja, annyi szent, hogy irónia ide, irónia oda, azért talán kissé szalonképesebben is tömjénezhetnénk magunkat, vagy kutyából sose lesz…?

Utólagos megjegyzés: a fentiek szeptember 26-án íródtak. Ami azóta történt, híradás a kisdedekről és a jó vacorgó királyról aztán meg a rossz–gonosz papról, annyira ízléstelen, hogy nem is olyan tréfás már…




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon