Nyomtatóbarát változat

1.

Az 1968-as csehszlovákiai reformkísérlet és demokratikus népmozgalom a magyar és a lengyel ’56 után térségünk harmadik történelmi vállalkozása volt a Szovjetuniótól átvett rendszer átfogó demokratizálására.

1968 bebizonyította, hogy a demokratizálás nem csupán a Sztálin halála utáni válsághelyzet átmeneti követelése volt, hanem a térség népeinek állandó politikai akarata. Megmutatta, hogy az átalakításban együttműködhetnek eltérő arculatú erők. Példát adott a békés, civilizált átmenet lehetőségére, és ezáltal mind a mai napig ihlet és remény forrása a demokráciára sóvárgó társadalmak számára.

A Varsói Szerződés csapatainak agressziója nem csupán Csehszlovákiára kényszerített húsz év politikai elnyomást és gazdasági stagnálást. 1968. augusztus 21. után egész térségünkben felülkerekedett a reakció. Kelet-Közép-Európa mai válságával részben ezért a fordulatért fizetünk.

Ez arra figyelmeztet, hogy nem elég a Varsói Szerződés tagállamain belül külön-külön gazdasági és politikai reformokat sürgetni. Az egész szövetségi rendszernek demokratizálódnia kell.

– Térségünk népeinek határozott kívánsága, hogy a szovjet állam teljesítse ígéretét, és mielőbb vonja ki csapatait a megszállt országokból.

– Félreérthetetlenül ki kell mondani, hogy a jövőben sem a Varsói Szerződés, sem a tagállamok kétoldalú egyezményei nem szolgálhatnak jogalapul belpolitikai küzdelmek külső, fegyveres erőszakkal való eldöntésére.

– Addig is, amíg Európában felszámolódik a tömb-rendszer, a Varsói Szerződésnek át kell alakulnia. Biztosítani kell a tagállamok politikai egyenjogúságát. Külön kódexben kell elismerni az egyének és kisebbségi csoportok – köztük a nemzeti kisebbségek – emberi jogait, megkövetelve, hogy valamennyi tagállam tartsa tiszteletben őket.

– Garantálni kell a civil társadalom jogait a térség egész szintjén: a szabad mozgást, szabad munkavállalást és letelepedést, az eszmék és kulturális termékek szabad áramlását, az egyének, társadalmi mozgalmak és szervezetek közötti szabad érintkezést.

Újabban elhangzanak ilyenfajta ígéretek. De semmilyen ígéretnek nem lehet hitele, amíg be nem gyógyítják 1968 nyitott sebét.

– A megszálló államok vezetőinek nyilvánosan el kell határolniuk magukat a húsz év előtti inváziótól.

– Vissza kell vonni a csehszlovákiai demokratizálási folyamatra szórt rágalmakat, rehabilitálni kell a politikai, kulturális és tudományos életből kirekesztett tíz- és százezreket.

– A Szovjetuniónak nemcsak a szovjet–lengyel közös múlt 1945 előtti fehér foltjait kell tisztáznia, hanem az 1953-as berlini munkásfelkelés elfojtásában, az 1956-os magyar forradalom leverésében, az 1968-as csehszlovák demokratizálási folyamat megtörésében és az 1981-es lengyelországi államcsíny kikényszerítésében játszott szerepét is.

Mindez nem fog felülről elindulni. Kezdjük hát azzal, hogy kimondjuk: társadalmainknak soha nem volt köze ahhoz a szégyenteljes hadművelethez, melyre kormányaink a nevükben parancsot adtak. Valamennyien az áldozatok között voltunk, és csak a szabad, demokratikus, egyenjogú népek Kelet-Közép-Európájában lehetünk győztesekké.

1988. augusztus 20-án.

A nyilatkozatot szovjet, lengyel, csehszlovák, német, román, magyar személyek és csoportok írták alá. A magyar aláírók névsora:

Beszélő – Haraszti Miklós, Kis János

Duna-mozgalmak – Vargha János, Vásárhelyi Judit

Erdélyi Védő Magyarországi Bizottság – Bereczki Vilmos, dr. Danis György

Fidesz – Fodor Gábor, Kövér László

Inconnu-csoport – Molnár Tamás, Philipp Tibor

Kelet–Nyugat Párbeszéd Kör – Mátrai Júlia, Miszlivetz Ferenc

Magyar Demokrata Fórum – Csoóri Sándor, Csurka István

Menedék Bizottság – Fényi Tibor, Lengyel Gabriella

Republikánus Kör – Nagy Jenő, Szalai Pál

Salom Független Zsidó Békecsoport – Gadó György, Szász István

Szabad Kezdeményezések Hálózata – Mécs Imre, Szabó Miklós

A Történelmi Igazságtétel Bizottsága – Rácz Sándor, Vásárhelyi Miklós

---

2.

Peter Uhlnak,

a VONSZ[SZJ] aktivistájának

Prága

Kedves barátaink!

Együttérzésünket fejezzük ki az 1988. október 28-án benneteket ért súlyos jogsérelem és ellenetek alkalmazott rendőri brutalitás miatt. Tiszteljük bátorságotokat, hogy az előzetes letartóztatások és fenyegetőzések ellenére oly sokan vettetek részt a demonstráción. Mi is, akik alig egy hete a rendőri tiltás ellenére az utcán ünnepeltük forradalmunk évfordulóját, úgy véljük, hogy az alapvető emberi jogok nem képezhetik alku tárgyát. Az a hatalom, amely ezt nem veszi tudomásul, sőt korlátoz, betilt és lesújt, az nem a nép hatalma. Szolidárisak vagyunk veletek következetes harcotokban, hiszen jogaink érvényesítése közös ügyünk.

1988. október 31.

Inconnu-csoport

Fidesz Munkáscsoport

A Hálózat szóvivői

• Térségünk