Skip to main content

A romániai menekültek visszaadásáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Részletek a Menedék Bizottság dokumentációjából
Románia-dosszié


1987. szeptember 5.              

Doru Szovati átszökik Magyarországra. Szeptember 10-én Szegeden letartóztatják és visszaadják a románoknak. Nagyváradon 10 hónap börtönre ítélik.

1988. július 22.

Mihai Gura és Magdolna Konczányi a romániai Marcaházánál jönnek át Magyarországra. Visszaadják őket. A nagyváradi Securitate kitiltja őket a lakóhelyükről, Óromániában kényszerlakhelyet jelölnek ki nekik.

1988. július 23.

A magyar Geszt határőrközség 11 romániai menekültet, köztük 2 kiskorú gyermeket visszaadtak a románoknak. Többségük román, illetve cigány nemzetiségű.

1988. augusztus 19.

A magyarországi Nagylétánál jön át egy 72 fős csoport. A magyar hatóságok bezárják őket a helyi moziba, majd másnap 32 főt megbilincselve visszaadnak Romániának. Ezeket nagyon megverik a román határőrök, kötelesek 2 hónap múltán a Securitatén jelentkezni. Legtöbbjüket 1 évi kényszermunkára ítélik, 40 százalékos bércsökkentéssel.

1988. augusztus 4.

Nyírbátornál 4 fő menekül Magyarországra, köztük 3 román nemzetiségű, 1 cigány, a neve Várady Lajos. Másnap visszaadták őket.

1988. augusztus 12.

Nagyváradnál hárman lépik át a magyar határt, egy román, egy magyar és egy német nemzetiségű fiatal. 21-24 évesek. A román nemzetiségűt a magyar hatóságok másnap visszaküldik. A román határőrök nagyon megverik, 60 százalékos bércsökkentéssel 1 1/2 év kényszermunkára ítélik, amit eredeti munkahelyén tölthet el.

1988. november 11.

Nyírbátornál egy román nemzetiségű férfi papírok nélkül jön át Magyarországra. A határőrök elfogják és visszaadják Romániának.

1988. november 11.

Összesen 7, büntetlen előéletű magyar nemzetiségű fiatal jön át a határon. Hatan Debrecenbe mennek, ahol jelentkeznek a menekültek számára rendszeresített szálláson, egy elindul Budapestre. Másnap a hat menekültet a magyar határőrök teherautóval, megbilincselve elviszik és átadják a román határőröknek Nagykárolyban. Itt nagyon megverik őket, hajukat kopaszra nyírják, és lakóhelyükre, Nagyváradra szállítják, ahol a bilincsbe vert, szíjra fűzött csoportot szombat délelőtt végigviszik a főutcán, hirdetve, hogy már a magyar nemzetiségűeket is visszaadják. A Securitatén újból megverik őket, és közlik, hogy eljárás indul ellenük.                     

1988. november 12.

A Magyar Rádió „168 óra” c. műsorában a Debreceni Rendőrkapitányság rendészeti osztályvezetője bejelenti, hogy „azokat visszaadjuk, akik csak a jobb anyagi lehetőségek miatt jönnek ide”. Példaként említ egy „épp csak nagykorú” házaspárt, akik gyermeküket Romániában hagyva, azért jöttek volna Magyarországra, „mert itt van videó”. Kijelenti, hogy „az ilyeneket” a jövőben is visszaadják.                                         

1988. november 16.

A budapesti KEOKH[SZJ] érvényteleníti Virgil Pavru, a Romania Libera csoport vezetőjének tartózkodási engedélyét, ami eredetileg 1989. márciusi 31-ig szólt, egyben kiutasítási végzést adnak át neki. Két héten belül el kell hagynia Magyarországot. Közlik vele, hogy ha ennyi idő alatt nem talál nyugati befogadó országot, akkor Romániának fogják átadni. A kitoloncolás indoka a Romania Libera és a Menedék Bizottság által szervezett, a brassói tüntetés első évfordulóján, november 15-én megtartott magyar–román szolidaritási tüntetés, amit a magyar rendőrség gumibot és könnygázspray alkalmazásával szétvert.

1988. november 17.

Dracea Dan informatikussal (Bukarest, 1951. október 8.), a Romania Libera csoport tagjával közlik a budapesti KEOKH-irodában, hogy a tüntetés miatt „holnap mész Bukarestbe”. Dracea még aznap a Menedék Bizottsághoz és a BBC-hez fordul, kérve: tegyék közzé a fenyegetést, mert csak a nyilvánosságtól remélhet védelmet

1988. december 1.

A budapesti Ötlet c. folyóirat a Menedék Bizottságra hivatkozva közli egy olyan eset leírását, melyben az 1988 nyarán Magyarországra szökött férfit a határőrök mint „büntetett előéletűt”, visszaadták Romániának. A férfi csakugyan büntetett előéletű: öt éve már egyszer átszökött Jugoszláviába, amiért másfél év Duna-deltai kényszermunkára ítélték.

Egy másik esetben a cigány nemzetiségű menekültet a magyar határőrök visszaadták. Súlyos verés után a román hatóságok ideiglenesen szabadon engedték, mire újra átszökött Magyarországra, de most csak az ország belsejében jelentkezett a rendőrségen, ekkor megkapta az ideiglenes tartózkodási engedélyt.

1988. december 10.

Pop Micu Florian (Bocsa, 1969. október 8.), Stahli Florin Christian (Bocsa, 1969. május 22.) és Tacota Avram Gabriel (Bocsa, ??) Magyarországon át Jugoszláviába akar utazni. A magyar határőrök megbilincselve visszaadják őket Romániának.

1988. december 15.

Bogdan Ovidin Adrian és Bogdan Raul Viorel aradi lakosok szintén Jugoszláviába akarnak továbbutazni. A szegedi határőrök elfogják őket és átadják a románoknak. Az aradi Securitatén korbáccsal verik őket kihallgatóik.

1988. december 19.

Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes nyilatkozik a Magyar Hírlapnak:

„Az utóbbi hetekben mégis egyre többször hallani olyan esetekről, hogy magyar hatóságok visszaadtak hozzánk menekülőket.

Valóban volt már rá példa.
Miért?
Mert elsősorban a tiltott határátlépők között elvétve, de akadt büntetett előéletű, kábítószeres, elmebeteg vagy éppen a szülei tudta nélkül szökött kiskorú. Ezekben az esetekben a döntést egy háromtagú bizottság hozza meg…”

1988. december 27.                                           

A Magyar Nemzet Advent Rákosszentmihályon c. cikkében leírja az alábbi esetet: Egy 35 éves férfi tavaly átszökött Romániából Magyarországra, de a határőrök visszaadták.

„Akik kivittek a gyepűre, megvárták az első román járőrt, és átadtak. Még láthatták, hogy két román tiszt ott helyben kezd verni bennünket, ököllel, puskatussal. Kórházba kerültem, aztán a börtönbe, mert kaptam másfél évet. Januárban amnesztiával kiengedtek.”

Májusban újra átjött Magyarországra, most engedélyezték, hogy itt letelepedjen. Majd így folytatja a szerző (Dénes D. István):

„Két napja feleségét és két gyermekét a magyar határőrök visszazsuppolták Nyírbátornál Romániába. (...) Amikor végre sikerült nekik a szökés, azt találták mondani, hogy a több kenyér reményében hagyták ott Erdélyt. (...) Hát bűn az, ha a gyermekeimnek orvosságot meg ennivalót szeretnék adni?”

1988. december 29.

A Népszabadság közli az előző napon a Rádió Napközben c. műsorából Székely János határőr vezérőrnagy, a Belügyminisztérium Határőrség Országos Parancsnoksága vezetőjének nyilatkozatát.

„Az a hír járja, hogy a magyar–román határon – olykor nemzetközi egyezményeket is megsértve – mind több menekültet visszaadnak a szomszéd ország hatóságainak.

Először is, bizonyos nemzetközi egyezményeket éppen a befogadásukkal sértünk meg. (…) valóban végzünk a tanácsi és rendőri szervekkel karöltve egyfajta szűrést, s a nemkívánatos személyeket, például köztörvényeseket, lumpen elemeket, vagy a cselekedetük súlyát föl nem mérő tizenéveseket visszaadjuk.
Hány embert adtak vissza az idén?                
Nem egészen ezernégyszázat.”

1988. december 22.     

Fülöp István (1962. február 6. Szatmárnémeti, anyja Kurucz Ibolya), testvére Fülöp József (1960. június 14. Szatmárnémeti) és Necsa László (1961. június 16. Szatmárnémeti, anyja Petrán Júlia) Kőszeg mellett megpróbál átszökni az osztrák határon, de elfogják őket. Szombathelyre viszik, ahol a Rendőrkapitányságon közlik velük írásban, hogy 48 órán belül, azaz december 24-én 24 óráig Biharkeresztesen át vissza kell térniük Romániába. Ezt követően szabadon engedik őket. Január 3-án jelentkeznek a Menedék Bizottságnál, segítséget kérve.

1988. január 2.

A Szabad Demokraták Szövetsége Grósz Károlynak, Pozsgay Imrének és Horváth Istvánnak küldött telexen követeli, hogy állítsák meg azt a rabszállító autót, amivel Nagy Istvánt és Balázs Leventét (mindketten gyergyóalfalusi lakosok) szállítják Nagylétára, hogy átadják őket a román hatóságoknak. A két fiatalembert a nyugati határon fogták el, Svédországba kívántak menni. Korábban Nagy István felesége és gyermeke a férj után próbált jönni, de a feleséget elfogták a román határőrök és börtönbe csukták. Az olasz Fanfani közbenjárására engedték szabadon, később azonban kis híján áldozata lett egy különös gázolásnak, amit vélhetőleg a Securitate szervezett. A férj csak úgy látta a családegyesítést megoldhatónak, ha Nyugatra szökik, ám elfogták és kiutasították Magyarországról. Lada Ferenc, a Belügyminisztérium titkárságvezetője 24 órás haladékot adott, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elintézze a svéd befogadást és valutában (!) kifizesse a repülőjegyet.
































































































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon