Dr. Vigh Károly

Nyomtatóbarát változat

Dr. Vigh Károly (Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság):

Tisztelt ünneplő közönség! Magyarok!

1931-ben, közel hat évtizeddel ezelőtt, az egyetemi ifjúság Bajcsy-Zsilinszky Endrét kérte fel, hogy itt, a Petőfi-szobor előtt ő mondja el a március 15-i ünnepi beszédet. A szónok – társaságunk névadója – így fordult hallgatóihoz: „Értetlenül és mélyen elszomorodva látom ezt a roppant rendőrkordont, bizonyságul annak, milyen messze estünk az igazi március 15-étől.” És ha ezt joggal panaszolta Zsilinszky a Horthy-korszakban, nem kevesebb indokkal tettük ezt szóvá az elmúlt évtizedekben, hogy „roppant rendőrkordonok” akadályozták a szabadság ünnepének szabad megünneplését.

Egy évvel ezelőtt a déli harangzúgáskor, itt a Petőfi-szobornál nevezetes eseménynek lehettünk tanúi: A Bajcsy-Zsilinszky Társaság koszorúzásával a forradalom centenáriuma, 1948, azaz 40 év óta először – kezdődhetett el az az ünnepségsorozat, amikor a független és demokratikus szerveződések mintegy 15 ezer főnyi serege végre szabadon és önfeledten emlékezhetett 1848 dicső napjaira. Habár még ez a március 15. sem múlt el rendőri beavatkozás nélkül, de a tavalyi Március Idusa mégis nagy változást hozott. S amikor ma ismét itt állunk a magyar és a világszabadság bronzalakja előtt, Petőfit kell idéznem, aki a március 15-ről szóló költeményében[SZJ] ezt írta le:

Magyar történet múzsája,                                
Vésőd soká nyúgodott,
Vedd föl azt s örök tábládra
ésd föl ezt a nagy napot!

Íme, láthatjuk ezt a roppant tömeget, amely egymagában is jelzi: mit változott a magyar világ egy esztendő alatt. Emlékezzünk csak sikeres nagy tüntetéseinkre: az erdélyi magyarokért a Hősök terére vonuló százezernyi emberfolyamra, a Bős–Nagymaros megépítése elleni nagy menetelésekre; de emlékeznünk kell a hatalom által szétvert megmozdulásainkra is! Mégis: az elmúlt esztendőben a főváros népe – és különösen fiatalsága – ország-világ előtt megmutatta, hogy már nem hagyja magát megfélemlíteni és ha kell: a tömegdemonstráció eszközét is igénybe veszi igazságos célkitűzései érdekében.

Tisztelt hallgatóim!

Azt kérdezik tőlünk: miért nem ünnepeljük együtt március 15-ét a hatalom szervezeteivel, amikor erre ők ajánlatot tettek? Erre az a válaszunk, hogy nem feledhetjük a rendőrattakokat, a lánchídi „csatát”, de azt sem, hogy az MSZMP, a Hazafias Népfront és a KISZ még múlt év decemberében is kísérletet tettek március 15. kisajátítására. Elhallgatva követeléseinket, javaslatainkat, ők indítványozták március 15. ünneppé nyilvánítását és azután tették meg nekünk ajánlatukat. Ezért vagyunk kénytelenek külön ünnepelni.

Ha majd jövőre a jognak asztalánál egyaránt foglalhatunk helyet, akkor remélhetőleg együtt ünnepelhetünk. Addig pedig Petőfi és 1848 szellemében küzdenünk kell a szabad, független és demokratikus Magyarország kivívásáért.

• Március 15.