Skip to main content

Mit kíván a magyar nemzet?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabad, független, demokratikus Magyarországot.


1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.

2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.

3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.

4. Jogot a sztrájkra.

Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.

5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.

6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.

7. A bürokrácia és az erőszak-apparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjú Gárdát.

8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.

9. Semleges, független Magyarországot.

Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.

10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát.

A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.

11. Nemzeti önbecsülést.

Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.

12. Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

A budapesti független március 15-i megemlékezések és békés tüntetések szervezői: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság; Bibó István Szakkollégium; Bokor Közösség; Fiatal Demokraták Szövetsége; Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt; Független Jogász Fórum; Független Jogvédő Szolgálat; Inconnu Csoport; Kelet–Nyugat Párbeszéd Hálózat Kör; Magyar Demokrata Fórum; Magyar Művészek és Gondolkodók; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület; Menedék Bizottság; Munkásszolidaritás; Nagymaros Bizottság; Népszavazást Követelők Csoportja; Országos Klubtanács; Perem Klub; Politikai Foglyok Szövetsége; Rakpart Klub; Recski Szövetség; Republikánus Kör; Romania Libera; Salom Független Magyar Zsidó Békecsoport; Szabad Demokraták Szövetsége; Szabad Kezdeményezések Hálózata; Széchenyi Casino és Hagyományőrző Egyesület; Székelytanács; Szolgálatmegtagadók; Szociáldemokrata Ifjúsági Kör; Történelmi Igazságtétel Bizottság.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon