Skip to main content

Megszűnik a 7-es busz?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ahogy a beruházók szerenék


A DBR metró eredeti koncepciójának másik jelentős módosulása – ezt tükrözi a Metróbernek a Fővárosi Tanács felkérésére készült említett tanulmánya –, hogy Budafok helyett Kelenföldre, esetleg azon túl, Gazdagrétre vezetnék a metrót. Budafokon, pontosabban Nagytétény térségében ugyanis elmaradt a korábban tervezett nagyszabású lakásépítés, így a szakemberek szerint még a 43-as villamos újraindítása sem indokolt. A nagytétényiek átszállás nélkül gyorsabban juthatnak a kerület, illetve Buda centrumába a mostani buszjáratokkal. Környezetvédelmi szempontok sem sürgetik a villamosra való áttérést, mivel a Nagytétényi út nagyrészt beépítetlen, jól átszellőzött területen halad át. Arra pedig nincs pénze a BKV-nak, hogy villamost is és vele párhuzamosan buszokat is üzemeltessen.

A kelenföld–gazdagréti befejezés a csatlakozó, ráhordó forgalom szempontjából lenne ésszerű – a Metróber szakértői szerint. Az M0-ás, illetve az M1-es és M7-es autópályáról, valamint a 70-es útról érkező távolsági tömegközlekedés és a budaörsi–gazdagréti helyi buszközlekedés fogadására alkalmas terület ugyanis csak a pályaudvartól nyugatra – esetleg a Törekvés sportpálya területén –kínálkozik. (Az autópályák és a vasút közé szorított terület sportpályának nem eszményi, buszvégállomásnak annál inkább – mondják.) Másrészt pedig hely kell a metrójárműtelep számára is, amely vagy Gazdagréten, vagy Albertfalván, esetleg a Budaörsi út–Poprádi út térségében képzelhető el. Külön vizsgálat tárgya lesz, melyik megoldás az olcsóbb, s az sem zárható ki, hogy a járműtelep költségei miatt mégis az albertfalvai végállomás kiépítése a reálisabb, s csak második ütemben vezetne egy leágazás Kelenföldre. Ez esetben a metró, legalábbis a belátható jövőben, nem jutna ki a gazdagréti lakótelepre.

A Metróber-tanulmány készítői szerint vitathatatlan, hogy első ütemben a Skála Áruház (Bocskai út) és az Astoria között kell megépülnie az új metrónak a már említett állomások, valamint a Dimitrov tér (Fővám tér), Gellért tér, Móricz Zsigmond körtér érintésével. Második ütemben a továbbépítés módját a már szükségessé váló önálló járműtelep elhelyezhetősége határozza meg. Ezt követően a pesti oldalon a Baross, majd a Bosnyák térig kellene meghosszabbítani. A budai végállomás még számunkra is nyitott kérdés. Évtizedes adósságot pótolna ez a vonal, s ha nem készül el időben, katasztrofális közlekedési helyzet alakulhat ki – állítják akkor, ha a Szabadság hidat le kell zárni a nehéz járművek elől. A hídszerkezet 1895-ben készült, 1945-ben a vízbe zuhant, törvényszerű, hogy anyaga kifáradt. Hogy a terhelésen pontosan 1995-ben vagy máskor kell-e változtatni, azt csak a részletes vizsgálatok állapíthatják meg.

Hálózatba illeszkedési, városszerkezeti okokból is ez a vonalvezetés az indokolt – vallják a Metróbernél, akik megszüntetnek felszíni tömegközlekedést – a 7-es buszt –, hogy helyét személyautók foglalhassák el. Ez történt a Rákóczi és az Üllői úton – de hát korántsem szükségszerű, hogy például a felszabaduló Rákóczi úti buszsávot átadják a tranzitforgalomnak. Ha a majdani városatyák úgy látják jónak, visszaadhatják azt parkolási célra, sőt a járdát is szélesíthetik, mondják. Ehhez persze előbb tehermentesíteni kell az áthaladó forgalom céljára használt Erzsébet hidat a Lágymányos térségében épülő híddal…

Nem lehetne-e átvezetni az 1-es gyorsvillamost a Déli összekötő híd pillérein? – kérdeztük. Szerintük ez nem gyorsvillamos, hiszen szintbeli kereszteződéseken halad át, és nincs elkülönített pályája. Nem lenne-e célszerű a 4-es villamos pályáját meghosszabbítani az Osztyapenko-emlékműig vagy a Bocskai út–Karolina úton a 61-es villamosig? A Metróber szerint ez utóbbit forgalomszámlálási adatok, vagyis az igények nem indokolják. Ezeket a felméréseket nemcsak a már meglevő vonalakon végzett utasszámlálásokkal végzik, hanem reprezentatív mintavétellel arra is választ keresnek, hogy honnan hová igyekszik az utazóközönség. A forgalmi igények felmérését tehát nem befolyásolja, hogy jelenleg milyen a közlekedési hálózat, mondták.

Egy-egy járat terhelését mesterségesen is lehet növelni, ha a lehetséges alternatív megközelítési lehetőségeket kevésbé vonzóvá teszik, például ritkítják a járatokat stb., s ezzel kétségbe vonható a forgalomszámlálás megalapozottsága. Ellenvetésünkre a Metróber szakemberei azzal érveltek, hogy nem azért utaznak sokan a 7-es buszon, mert a BKV erre kényszeríti az utasokat, hanem mert az utasok többsége a centrumba igyekszik – ott is marad vagy ott száll át –, s erre a legkézenfekvőbb járatot választja. Jellemző adatként említik, hogy a 7-es busz utazóközönségének szinte az egésze kicserélődik a belvárosi (Felszabadulás tér–Emke–Keleti) megállókban.

Ami pedig azt az ötletet illeti, hogy ezt a forgalmi igényt egy egész más irányba haladó 1-es villamossal többszöri átszállással próbálják meg kielégíteni, az a szakemberek egybehangzó véleménye, hogy helytelen lenne. Ez legfeljebb kiegészítő megoldás lehet. A tömegközlekedésnek az a feladata, hogy a lehető legrövidebb idő alatt juttassa célba az utasokat. Elvetették a csak villamos céljára szolgáló hidat is a Déli összekötő pillérein: az önálló híd fajlagosan majdnem annyiba kerülne, mint a közúttal közös megoldás. Azt azonban felülvizsgálják, hogy az eredetileg kétszer 3 sávosra tervezett Lágymányosi híd helyett nem lenne-e célszerűbb 1-1 sávot az 1-es villamos számára átengedni. Az eredeti koncepció ugyanis tömegközlekedésként egyetlen buszjáratot javasolt a Hungária körút folytatásának szánt hídra…














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon