Tandori Dezső

Nyomtatóbarát változat

A sprintkirálynő elköszönt, igen, Lochsong sorsa felől döntés született, ómen e szó: „Ereggy tenyésztésbe, Ofélia…” S az ember, a jóféléje, már az újabb praktikumot tekinti. Hanem hát Lochsong csak egy van, volt, lesz… egy hölgy ő, akiért zavartalanul lehet nekünk, millióknak, rajonganunk. Bécsben szerencsétlenkedem, saját életem bonyodalmai közt, s akkor az Admiral-irodán: egy kölni Sport-Welt, német galopp-újság, abban is Lochsong. Csuda történet: szegény sprintkirálynőnek, 27-ből 15 rövid távú verseny győztesének „csak” a lába volt rossz, bizonytalan, sérülékeny. A kissé fás karalábé ízű Sky News – már bocsánat! – „is” hozza az efféle híreket: „kijött” Monsieur le Curé és Viking Flagship… s persze, Danoli, aki a mi Szemerénk „Eltoli” nevű alap-lovát juttatja eszembe, és megnyerte Newburyben az idei évad eddigi legmagasabb díjazású versenyét, a Hennessey Cognac Gold Cupot a One Man levű ló, és egyből Vas Pistára gondolok. Fogadni kellett volna; de a gaz bukmékerek azt híresztelték el a szaksajtóban, hogy One Man, kijövésekor aratott győzelmével csak azt bizonyította, hogy végig tud menni a pályán, 2 és fél mérföldön, de hogy 3 mérföldön is…? Duma, duma. Egy Dubacilla nevű lovat favorizáltak inkább. Egyik felől se lehettem meggyőződve, kimentem inkább a bécsi ügetőre, a Krieauba, emlékeim színhelyére. Ahol Szpéró madaram fehér szárnyait láttam „viszont” egykor a rajtoltató autó efféléiben.

Mentem ki a Krieauba, vittem a Sport-Weltet. A Práter egyik padján leültem – istenem, mennyi vörösbort elittam itt, amikor még volt ilyesmim, „inni” –, olvastam Lochsong történetét. Nagyjából akkor kezdte ő, épp gyenge lába miatt, a pályafutását, mikor sok más ló abbahagyja. Sok időbe telt még így is, hogy kimondták rá: felsőbb osztályba illő ló. Nem „hendikepes” csupán. Tehát egy-az-egyben mérkőzhet. Csuda győzelmeket aratott. Iszonyú vereségeket szenvedett. Szeszélyes is lett volna? Senki rá ilyet nem mond. A lába… vagy hogy „csak 1000 métert bír jól, 1200-at nem”. Hm. Vagy: Willie Carson – a maiak közt is nagy, főleg régebben kimagasló zsoké – nem az ő embere. Neki a Frankie Boy kell, a Llanfranco Dettori, aki állítólag a Lochsonggal aratott győzelmei révén lett igazi angol zsokésztár. Nem igaz. Hamburgban Temporallal Derbyt nyert ő, most Kentuckyban a Barathea nevűvel győzött, a Baratheát úgy elparentálták már… Ismerjük a tőzsdézést a politika, az irodalom, a vaskorlátos gangok világából. Lochsongért könnyek hektoliterjei hulltak, mosolyok százezrei fakadtak, bukmékerek tízmillió fontokat fizettek. Lochsong nem bírta a verseny előtti parádét. Longchamp mezején a gáláns franciák kétszer is elengedték neki ezt – bár nekem ne kéne sosem szerepelnem! –, Lochsong kétszer egymás után meg is nyerte a Prix l’Abbaye-t, az európai sprintbajnokságot. Amerikában aztán megint leégett, Churchill Downs homokja, a mocsok-talaj, a hegyes kanyar nem az ő világa.

Hallom valamelyik német csatornán a hírt, látom is – ez az! hát így oly ismerős! –, az észak-rajna-vesztfáliai szabad demokraták a krefeldi lópálya exkluzív éttermében tartották döntő fontosságú értekezletüket. Közben nyilván fogadtak, izgultak etc. Ismerem, szeretem a krefeldi pályát. Itt volt az, hogy a különbusz vitt, vitt minket, meg-megállt, nagy motyorgás hallatszott, mi ez? Mindenki beszélt a buszban. Ekkor derült ki: csak ketten nem tudjuk a lópályához vezető helyes utat. Én – és a sofőr. A sofőrt irányítgatták. A második körben, az állomáshoz újra visszaérve közben, sikerült odaérnünk. Itt, Krefeld parkjában mondta nekem egy illető, hogy ha ilyen mohón dohányzom, bele fogok dögleni.

Kösz. Az ivás azóta abbamaradt. A cigarettázásból is hülyét csinálok. Mégse vagyok boldog. Visszavágyom Krefeldbe. Akkor az lennék? Talán ha ott fontoskodnék az extra-büfében?

Anglia legnépszerűbb lova… egykor Desert Orchid volt, az akadályló. Desert Orchid „szürke”, fehéres színe eleget tett a különlegességvágynak, remek győzelmei sok éven át megdobogtatták a szíveket. Az akadálylovak 10–11 éves korukig ügyködnek, kicsit később is kezdik. Nem tenyészalanyok, ritkán azok. Többnyire heréltek, az ellenkező nem képviselői másodlagosabb génállagúak. Hm, megint.

Az ősz hajú Lamont kincstárnok – pénzügyminiszter – Desert Orchidhoz hasonlította magát, csak hogy ő túlsúlyos, nem olyan népszerű, azaz épp ellenkezőleg, és satöbbi. Na, tessék. Ismerek Around the Horn nevű akadálylovat Angliában, és Political Towert is. Politikai Torony! Nyertek egyszer, egymás után. Van Tindari nevű akadályló is. Épp lekéstem egyszer Dublinban. 20–1 volt, hűha. Meg mertem volna tenni? Nem nagyon.

A Krieauban – „Die Krieau” – eltűnődhettem névmágiákon. Ám erről egyebütt beszámoltam már. Fanny – „hagyományosan” –, Rasiru – a borotvám miatt! –, Candy’s Star – Karinthy! Kend Is Sztár… de hát annyi a történet, hogy itt inkább valami egyebet. Mi a ló? Ezt nem káromkodásképp kérdem. Hazamentem bécsi szobámba, hangulatba zuhantam, azt gondoltam: – Mit is? Mik ezek a vad képzetek? E hangulatok? S miért nem maradunk kint akkor, végig, az ügetőn, a galoppon? Ha oly szépen le tudnak közvetlenül is kötni az ottani események? Fut egy ló, Tört Szív… aztán micsoda története van! Vele, bizony, vele óvtak ki egy Kieran Falion nevű zsokét… aki ezért látványos bosszút állt, hozta ezt is a Sky, szépen lerángatta lováról a gaz ellenfelet, kapott is fél év eltiltást. Kezdődik az Örök Talaj idénye, a homokpályás, sivárabb szezon. A nagy zsokék ilyenkor Japánba, Dubaiba, Indiába, az Antillákra utaznak. Vagy – horribile dictu – pihennek. Én mikor pihentem? Ó, az ilyet, mint én, az ilyeneket, mint mi, még az Örök Talajjal is kényezteti az élet. Ha ilyet láthatunk, közelről, a bűvös SIS irodákból. Ha, mint Ottlik írta az Iskolában, egy hét, tíz nap maradék nyári nagyvakáció az élet, és „rojális szállónk” tábori körülményei közt gépünket püfölvén délelőtt, a mosdóba vizelve, a mosdó forró vizéből finom neszkávézatot főzve, Ottlik utcáit is járva, a magunk egyszerű, mégis felülmúlhatatlan Londonját alakítgatva arra gondolhatunk, ma lesz egy ilyen futam: Cool and Easy, Rositary, Auntie Fay, Rambollina, Dinner At Eight, Pink Gin, Noble Risk – !! –, The Golfing Curate, Issyin – ó, Icsi nevű vak széncinegéd! 11 és fél éves! –, Political Tower, na tessék, vicc a „Power” helyett… Carfax, Speedy Sioux, The Jokes Jack, Mr. Invader, Try It Again Jane… Ha ehhez hozzávesszük Opera Hat futását ír földön, meg még netán One Man és For Reg is jön, elfeledhetjük sok bánatunkat. Hogy például Moorcroft Boy majdnem a nyakát szegte, de a karrierjének vége, fedezőmén nem lehet belőle, ferdén lógatja fejét, s ha, hát irgalomból hagyják életben, tavaly még sztár volt… Kend Is Sztár… Mi a ló? Mi a kő, kend? Mi a ló, kend? Kend is lehet bármikor Moorcroft Boy; mint Kosztolányinak súgja a hang az Alvó ágya mellett: vigyázz, vigyázz. Halottaid – bár élőid is, de ez csak csalfa látszat – egyre többen. S majd földbe jutsz, hol madarak, királyok s kutyák porladnak, mint a falevél, így Jékely. És lovak, teszem hozzá, és minden, „ami ez volt”.

• Sport