Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Az a szerkezeti átalakítás, ami a Tv2-n történik – a szakszerkesztőségek felállítása – beleillik abba az átszervezési folyamatba, ami Hankiss Elemérrel elkezdődött ebben a televízióban, vagy ez egy attól független, arról leváló folyamat?

Én azt gondolom, hogy abszolút mértékben beleillik. Annak idején csak a főszerkesztőségek felszámolásáról volt szó, és az első változatban még nem volt egyértelműen és tisztán megfogalmazva a szakszerkesztőségek helye, szerepe, az intendatúrákon nem épült ki rögtön a szakszerkesztőségi rendszer. De mi, televíziósok struktúrákban és folyamatokban gondolkodunk. Valakinek meg kell határoznia, hogy egy struktúrában hova, milyen anyag kerüljön, hogy valamilyen fazonja legyen az egész csatornának. Ehhez emberek kellenek. Ezek az emberek valamilyen rendbe kell, hogy szerveződjenek, és ez a rend nem más, mint a szakszerkesztőségek rendje. Az elmúlt év augusztusa táján beszéltünk erről, akkor már Hankiss Elemér is elfogadta, hogy hiba volt, hogy nem építettük ki a szakszerkesztőségek rendszerét.

Beszélő: Annak idején, amikor az átszervezés megkezdődött a televíziónál, egyetértett-e a produceri irodák létrehozásával és a főszerkesztőségek megszüntetésével?

Egyetértettem. Persze, hogy egyetértettem, máskülönben nem vállaltam volna a vezetésben munkát.

Ehhez egy szervezet kell!

Beszélő: Végül is, mi az alapvető különbség a régi főszerkesztőségi és a mostani szakszerkesztőségi rendszer között?

Rettenetesen nehéz ezt megmagyaráznom, de megpróbálom. Nekem, mint szerkesztőségi vezetőnek, az volt az érdekem, hogy minél több műsoridőt hasítsak ki a struktúrából, ehhez megszerezzem a pénzt, ehhez szerezzek annyi munkatársat, hogy ezt a műsoridőt le tudjam fedni. Az volt az érdekem, hogy minden évben minél magasabbra srófoljam a költségvetésünket, minél többet gyártsak, és utána újabb műsoridőket hasítsak ki megint magamnak, hogy az embereimet tudjam etetni. Magyarul: terrorizáltuk a műsorszerkesztőséget. Tehát a televízió kettéhasadt, voltak a gyártó főszerkesztőségek és volt a műsorszerkesztőség. Így fordulhatott elő, hogy túlbuzgóságból vagy teljesen mindegy, miért, két április 4-ére való műsor jött össze a televízióban, vagy két karácsonyra való. Egyszerűen szerkeszthetetlenné vált a Magyar Televízió. Tehát amikor én azt mondom, hogy híve voltam és vagyok a nyitott televíziónak, akkor tulajdonképpen azt gondolom, hogy a csatorna szerkesztését és a főszerkesztőségeket egybe kell tolni. Egy főszerkesztőségen 150-160-200 ember volt, nálunk egy szakszerkesztőségben 3-4 ember van. Régen a főszerkesztőségek csak műsort gyártottak. A mi szakszerkesztőségeink elsődleges feladata, hogy a producerektől, illetve magyarországi külső műsorforrásoktól rendeljenek műsort. Ezek sorába most beépültek a produceri irodák is. Ezek előnyt élveznek a többiekkel szemben, mert az elmúlt év végén, ez év elején a két intendáns leült, és megjelölte, hogy mely produceri irodáknak ad garanciát erre az évre, hogy annyi megrendelést kapjanak, amennyiből meg tudnak élni. Az egyik tehát a megrendelő funkció. A másik a vásárló funkció. Régen előfordult, hogy a filmfőosztály megvásárolta a II. Richárdot, és ugyanakkor a drámai is legyártotta a II. Richárdot 15 millióért. De kiderült, hogy az archívumban is van már egy II. Richárd. Most a megrendelő és a vásárló funkció egy szerkesztőséghez került, hogy ne legyen két II. Richárd, és ne menjünk el kétszer az Északi Sarkra. És csak a harmadik funkció a saját gyártás. A politikai műsorokat sehol a világon a közszolgálati televíziók nem adják ki produceri irodáknak. Mert ha a produceri iroda csinálja, akkor az 1-es is tesz a produceri irodának egy ajánlatot, meg én is, és azt fogja elfogadni, ami neki előnyösebb. De ha ennek következtében nem tudok az Országgyűlésre egy stábot kiállítani, politikai botrány. A Napkelte például kifejezetten arra törekszik, hogy reggelenként politikai show-t csináljon, mert alapvetően érdekelt abban, hogy jó reklámhordozó is legyen. Vannak olyan műsorok, amiket közszolgálati kötelezettségből meg kell csinálnunk. A vallási műsorok, a nemzetiségi műsorok soha nem lesznek jó reklámhordozók, de ettől nekünk még kötelességünk megcsinálni.

Beszélő: Az általános arányok milyenek?

Nem tudok általános arányokat mondani. Egyszerűen olyan rendetlenség volt a csatornán, hogy semmiféle arányokat nem tudok mondani. Többek között ezért kell kialakítanunk a szakszerkesztőségeket. Most nem tudjuk megmondani azt, ami majd joggal lesz elvárható a média törvény megszületése után, hogy mennyi a nem európai, mennyi az európai és mennyi a magyar. Megállapodtam mindegyik szerkesztővel, hogy én határozom meg, hogy ő mennyit gyárthat, hogy ne fordulhasson elő a régi reflex, hogy mindent saját maga akar legyártani. Tavaly augusztus végén az volt az elképzelés, hogy a kettesből egy szórakoztató csatornát kell csinálni. Ezt én enyhén szólva opponáltam. Az elnökünk abszolút dicséretére szolgál, hogy végiggondolta a dolgot, és arra a meggyőződésre jutott, hogy igazam van.

Beszélő: Amikor Hankiss Elemér kiutazott Amerikába, tudta, hogy milyen átszervezések lesznek a TV2-n?

Természetesen.

Beszélő: A megrendelt műsorok elfogadása két lépcsőben zajlik? Tehát el kell fogadnia a szakszerkesztőségnek és el kell fogadnia az intendatúrának is?

A munkaköri leírásom szerint én vagyok mindenért felelős, a monoszkópért is, ami a Tv2 frekvenciáján megjelenik. Ezt a jogomat nem tudom egyedül gyakorolni, mert fizikai képtelenség. Az utóbbi időben már műsort se nagyon tudok nézni, nemhogy előzetesen bármit megnéznék. Tehát kvázi, a nevemben a szakszerkesztőségek fogadják el. Ez a dolog lényege.

Egyéb műsorokat is meg fogunk szüntetni

Beszélő: Megszűnt Mester Ákos Exkluzív című műsora, és megszűnt Juszt László Kriminális című műsora. Ezek a maguk nemében eléggé sikeres műsorok voltak, miért szűntek meg?

Én nem kötném a kettőt össze, ez rossz árukapcsolás. Sokkal több műsor szűnik meg. Több oka van, és ezt elmondtam Feuer Andrásnak is, és elmondtam Juszt Lászlónak is. Egyrészt a Napkeltével kapcsolatos szerződés módosításában van egy olyan pont, hogy mi vállalunk egy politikai show-műsort. Nagyon sok politikai talk-show van a Tv2-n, ez egy eléggé népszerű műfaj most, s pénzt lehet vele keresni. Ha párhuzamot keresünk a régi főszerkesztőségek és a jelenlegi helyzet között, akkor azt kell mondanom, hogy ha régen a főszerkesztőségek Csák Máté módjára uraltak egy-egy műsoridőt a Magyar Televízióban, most annyi változott, hogy most egyes személyek kaptak műsoridőt, talk-show címén, és kvázi ki volt árusítva a csatorna. Annyi elkötelezett sorozatműsorunk van 20 és 22 óra között, hogy szerkeszthetetlen a csatorna ebben a napszakban. Ez a legértékesebb idő. Ha ide be kell fogadnunk minden héten egy órát, szükségszerű, hogy valaminek meg is kell szűnnie. Ezzel annak a produceri irodának elveszem a műsoridejét, elveszem a bevételi forrását, és persze sírni fog, hogy ne az övét szüntessem meg, hanem a másikat. Miután az Össztűz is politikai talk-show, szükségszerű, hogy egy hasonló műsort kell megszüntetni. Az Exkluzív pedig szintén politikai talk-show. Ha a Kepes András vagy a Friderikusz műsorát szüntetem meg, akkor jobb lett volna a helyzet?

Beszélő: Valami miatt mégis a Mester Ákos műsorára esett a választás.

Mert ez hasonlított leginkább az Össztűz műsorához. Egyéb műsorokat is meg fogunk szüntetni. Lehet lovagolni az Exkluzívon, de nem Hankiss Elemér elutazása után kezdtünk el valamit suttyomban szervezni, a változásokat ő maga jelentette be egy sajtótájékoztatón. Az új koncepciónak három sarkalatos pontja van. A vidék-Magyarország hangsúlyosabb behozatala a képernyőre, a nemzetiségi műsorok behozatala és egyáltalán a környező országokkal való kapcsolattartás hangsúlyosabb mindenütt, a harmadik pedig az oktatás, ezen belül pedig a posztgraduális képzés. Ezért még egyéb műsorokat is meg kell szüntetnem. Ebben semmiféle boszorkányüldözés nincs. Természetesen mindenbe bele lehet magyarázni valamit. Miért nem az Ötről hatrát kérdezi? Szabad megszüntetnünk? Szabad szerkesztenünk a csatornát?! Szabad megfelelnünk az elnök által deklarált elveknek? Kötelesek vagyunk az elnöki megbízatást teljesíteni? Azt nem tartották képtelenségnek leírni, hogyha Hankiss Elemér kiteszi a lábát, akkor az egyik intendáns uk-mukk-fukk az ő ellenében másképpen kezdi el megszervezni a csatornát!

Beszélő: Az mindenesetre furcsa, hogy egy jelentős népszerűségnek örvendő politikai riporter éppen akkor szorul ki a tévéből, amikor a rádióműsora a politikailag legerősebben támadott rádióműsor, amikor a 168 órával kapcsolatban mindenféle bonyodalmak vannak. Amikor Rózsa T. Endre nekimegy…

Bocsánat, de erre miért kell nekünk tekintettel lenni, hogy a Rózsa T. Endre kiborítja a bilit? Olyan politikai túldimenzionáltságban élünk, hogy nem lehet egyetlenegy műsorhoz sem hozzányúlni, mert vagy faji, vagy politikai, vagy vallási ügyet csinálnak az egészből. Ez így nem megy. Amikor a Tv1-gyel leültünk, hogy melyik műsort hová tegyük, akkor fölmerült, hogy ők egypár műsort átadnak nekem, néhányat viszont átvesznek, például bizonyos változtatásokkal a Mester Ákost. Tehát nem arról volt szó, hogy Mester Ákost a Magyar Televízió képernyőjéről mindenáron el akarjuk tüntetni, mert most éppen hecckampány folyik ellene, hanem arról, hogy műsorokat kezdtünk el csereberélni az egyes és a kettes csatorna között. Az más kérdés, hogy közben ők meggondolták magukat. Mikor én a döntésemet meghoztam, még abban a hitben éltem, hogy az Exkluzívét valamilyen formában átveszi az egyes csatorna.

Beszélő: Mester Ákos másodkézből tudta meg, hogy a műsora megszűnik.

Lehet, hogy udvariatlanságot követtem el Mester Ákossal szemben, ezért hajlandó vagyok őt megkövetni. De ha az intendánsnak minden megszüntetendő műsor minden szereplőjével külön kéne beszélgetni, hogy megengedi-e, hogy megszüntessük a műsort, akkor megbolondulnánk. Ráadásul mi nem az alanyokkal tárgyalunk és egyezünk meg, hanem a produceri irodákkal. Ha Feuer András azt nyilatkozza, hogy ő mint civil vesz ebben az egészben részt, akkor ez kérem egyszerűen hazugság. Ő ezért kemény pénzeket vesz föl, mint producer. A produceri iroda vezetőjének a kötelessége, hogy az adott produkció résztvevőivel tárgyaljon, hogy most ez a műsor meg fog szűnni.

Beszélő: És a Kriminális?

A Kriminális háta mögött még produceri iroda sem áll. A gyártás körülményei, az a pénzügyi elszámolás számomra egy átláthatatlan dzsumbuj. És miután elég sok gond és probléma volt már a műsorral, úgy döntöttem, hogy az a legtisztább megoldás, ha megszüntetem.

Említi a cikk, hogy megrövidítettem Betlen János Szószóló című műsorát is. Ez annál is érdekesebb, mert ez a műsor az egyes csatornán megy. Olvasom, hogy rövidebb lesz Ilkei Csaba műsora is, az Új Reflektor magazin. Erről eddig nem tudtam, de készséggel elfogadom a javaslatot.

Ne szóljon bele, nyitott kapukat dönget!

Beszélő: Még egy kérdést kellene tisztázni: a parlamenti közvetítés elmaradásának körülményeit.

Egy biztos: ami megjelent a Beszélőben, hogy én bent voltam Medgyasszay Lászlóval és Kulin Ferenccel a miniszterelnöknél, és ő akkor szóban utasított, ez nem igaz. Én karácsony előtt bejelentkeztem a Szabad György titkárságán, hogy szeretném rendezni az országgyűlési közvetítések rendjét, mert nincsenek szabályok, hogy mit közvetítsünk és mit ne. Szó sem volt például arról, hogy az Országgyűlés költségvetési vitáját közvetítjük. Tehát egyszerűen nem voltunk erre az egész dologra felkészülve, és nem tudtuk kezelni. A Magyar Televízió csődöt mondott. Ez az igazság. Most egy olyan helyzet állott elő, mikor robbant a bomba.

Beszélő: Végül is ki döntött 30-én a délelőtti közvetítés elmaradásáról?

Egyértelműen én döntöttem, háromnegyed 9 tájban. Nem jutott el hozzám Szabad György döntése semmiféle formában. Tehát lehet, hogy ő azt hitte, hogy azért maradt el a közvetítés, mert ő így gondolta reggel, de meg kell mondjam, nincs oksági összefüggés a kettő között.

Beszélő: Miért döntött úgy, hogy 30-án délelőtt nem közvetítenek?

30-án reggel, mikor bekapcsoltam otthon a rádiót, rádöbbentem, hogy a képviselők egész éjjel nem aludtak. Bejöttem a tévéstúdióba, és fél kilenckor még egyetlenegy munkatársat sem tudtam elérni, hogy megbeszéljem vele, hogy most mi legyen. Nem volt konzultációs lehetőségem, egy szakmailag abszurd helyzet állott elő. Meggyőződésem volt, hogyha mi, minden kommentár nélkül rázúdítjuk a magyar népre ezt a helyzetet, akkor politikai hibát követünk el, nem az MDF-ről, nem a távollevőkről alakul ki negatív vélemény, hanem a magyar parlament egészéről. Ha valamit kiemelünk, és nem mondjuk meg, hogy miből emeltük ki, akkor az félretájékoztatás. Ezt a félretájékoztatást követtük volna el, ha közvetítünk. Amikor több mint húsz órája folyik egy vita, az utolsó három órát közvetíteni, torz képet ad. Énszerintem azzal, hogy 30-án délben 12-kor minden frakciónak megadtuk a lehetőséget, hogy sajtótájékoztatón mondja el a véleményét, azzal, hogy este 21 órakor hatvan percben csináltunk egy összefoglalót, ahol minden parlamenti párt, már amelyik érdemben hozzászólt a vitához, megjelenhetett, ezzel tettünk eleget a pártsemleges, a korrekt, a vita egészét érintő beszámolási kötelezettségünknek. A BBC-kódex is ezt írja elő. Egyébként az azt megelőző tíz napban is hoztam olyan döntést, hogy nem közvetítünk. Tehát nem valami különleges esetről volt szó.

Beszélő: Ezekben a napokban próbálta valaki befolyásolni, hogy mikor legyen közvetítés, és mikor ne?

Hogyha a Medgyasszayra (az MDF sajtófelelőse – a szerk.) kérdez rá, akkor azt mondom, hogy igen. Tehát 30-án reggel. Kérte, hogy ne közvetítsünk. Én akkor elég ingerülten reagáltam erre, mondván, hogy ő ebbe ne szóljon bele, egyébként is nyitott kapukat dönget. Azért azon el kellene gondolkodni, hogy a lapoknál dolgozó újságírók nem hogy nem segítik a pártatlan, közszolgálati funkciókat betöltő médiák létrehozását, hanem a politikai hisztériakeltéssel, a belügyekbe való beavatkozással olyan irányba próbálják vinni a dolgokat, ami már-már felér az újságírók árulásával. A Népszavától felhív egy kollegina – akkor még nem tudtam, hogy a Beszélőben ez a cikk meg fog jelenni –, és interjút kér tőlem. Kértem, hogy csak az jelenjen meg, amit én jóváhagyok. Átfaxolja, kijavítom, természetesen másnap nem az jelent meg, amit jóváhagytam. A Magyar Hírlap munkatársa felhív, hogy cáfoljam, ami a Beszélőben megjelent, mondom, hogy nem nyilatkozom. Mi történik, a másnapi Magyar Hírlapban megjelenik, hogy mit nyilatkoztam. Beszélek a MÚOSZ etikai bizottságának egyik vezetőjével, hogy mit gondolsz, hogyha én most ezt az egész ügyet odavinném az etikai bizottság elé, milyen hatása lenne? És ő lebeszél róla. Azt mondja, lásd be, nincs értelme. Különösen elszomorít, hogy most a Beszélő is beállt ebbe a sorba, és azt gondolom, hogy az általam különben rendkívül nagyrabecsült Kőszeg Ferencet behúzták a csőbe. És azt is gondolom, hogy amennyire az én hitelemet rontotta ez az ügy, legalább annyira rontotta a Beszélő hitelét is.

• Belföld