Skip to main content

Moszkva és a moszkvaiak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mikor még Moszkva farkasként csatangolt
A Moszkva-menti erdők sűrűjében…
Mert csak aztán tért észre ő – hoppá – csak aztán
Jámborult meg s lett príma főváros belőle
Aztán szült gyermeket egész rakással
Újfajta rajt, hófehérfogút – a moszkvait! –
Rajok közt egyetlent, mely égbe láthat
Hol láthatatlan résből láng lobog föl
Meg-megvonaglik s szétfut hirtelen
Nő, tornyosul és szétterjedve elhal
Az égbe rántva föl magához mindet –
Áll Moszkva, áll – és moszkvai sehol

* * *

S ez Moszkva itt, tűnt életem korából –
Lenin-mauzóleum, Lenin-sugárút
És persze Kreml, Vnukovó, Kis Színház s a Bolsoj
S egy Rendőr is, posztján ki áll szoborként
Tavasszal ám virágban áll itt minden
A parkban alma, meggy, akác és orgona
Georgina meg mályva, jácint
S a fű, a rét, a pázsit, erdők és helyek
S az ég felülről – alulról a föld meg
S a messzeségben – sárgák, négerek
A jogfosztott világ van szívközel
S körben Moszkva nő, lélegzik, terjed
Varsóig ér, Prágáig, Párizsig
És nő tovább, egész New Yorkig ér már
És mindenütt, amerre szem csak ellát
Mindenütt Moszkva, s Moszkva népe van
Hol nincsen ő – ó, puszta űr csupán az

(Fordította Szilágyi Ákos)



































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon