Skip to main content

Nem határmódosítás – határkiigazítás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Képviselők konzultációja adóügyekről és a vízlépcsőről


Az egyik képviselő felvetette, hogy a beruházással összefüggő határmódosításhoz a parlament jóváhagyását kellett volna kérni. Az államtitkár elmondotta: nem határmódosításról, hanem határkiigazításról van szó, s ehhez nem szükséges az Országgyűlés hozzájárulása.

A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos észrevételekre Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár válaszolt. Elmondotta: a kormány pénzügyi garanciát vállal arra, hogy az erőműhöz kapcsolódó járulékos beruházások elkészülnek. Az erőművel kapcsolatban a kormány megvizsgálta a leállítás, illetve a beruházás folytatásának kérdését, s úgy foglalt állást: a mostani körülmények között az építkezés folytatása a legcélszerűbb.




Hivatkozott cikkek

Szárszó ’88
„Hogyha olyan jó, miért olyan rossz?”

Megjelent: Beszélő szamizdat, 25. szám (1988/3.), Évfolyam 1, Szám 26


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon