Skip to main content

Duna-dosszié


SÓLYOM LÁSZLÓ (Duna Kör):

1984 óta másodízben gyűlünk össze itt, a Műegyetem előtt a vízlépcső ügyében. 1984-ben nem engedtek be bennünket az előadóterembe, most oly sokan vagyunk, hogy be sem férnénk. Négy évvel ezelőtt arról kellett beszélnem, hogy összejövetelünk teljesen legális. Ma már fel sem merülhet, hogy tevékenységünk ne lenne törvényes: a Duna-mozgalom nemcsak a civil kurázsi, hanem az állampolgári jogi tudatosság iskolája is volt, és a hatóságoknak is meg kellett az alkotmányt tanulniuk.



A Nagymaros Bizottság felhívása az ország szavazásra jogosult, magyar állampolgárságú lakosaihoz. Tudomásunkra jutott, hogy jó szándékú, de esetleg tájékozatlan emberek szerte az országban xeroxmásolatokat készítenek az általunk kibocsátott népszavazást kérő ívekből, és ezekre sok helyen megkezdődött már az aláírásgyűjtés. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk leszögezni a következőket:

1. Az aláírt ívekre vonatkozóan érvényesek az adatközlők védelmét szolgáló jogszabályok.



MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK!

A magyar parlament a Duna ellen szavazott. A képviselők többsége nem vállalta a személyes felelősséget. Szentesítették a katasztrofális következményekkel járó VISEGRÁD–NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ építését. Semmibe vették a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményét, nem kérdezték meg választóikat, nem kértek népszavazást.

Ha sem a népet, sem a kormányt nem, akkor
KIT KÉPVISEL A PARLAMENT?!?

Ne várjuk meg a választ!
Fejezzük ki akaratunkat közvetlenül!
Döntsön a nép!
Állítsák le az építkezést!











l.


Tisztelt Képviselő!

A bős–nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozó független társadalmi csoportok és szervezetek kötelességüknek érzik, hogy felhívják az Ön figyelmét arra az évtizedek óta példa nélkül álló aggodalomra, amelyet az építkezés váltott ki az ország egész népében.

Megítélésünk szerint magát demokratikusnak valló kormányzat nem köthet a nép megkérdezése nélkül olyan nemzetközi szerződést, amely az ország természeti arculatát, kulturális örökségét és határvonalának jellegét megváltoztatja; példátlan módon elidegenít egy Duna-szakaszt; súly





Képviselők konzultációja adóügyekről és a vízlépcsőről


Az egyik képviselő felvetette, hogy a beruházással összefüggő határmódosításhoz a parlament jóváhagyását kellett volna kérni. Az államtitkár elmondotta: nem határmódosításról, hanem határkiigazításról van szó, s ehhez nem szükséges az Országgyűlés hozzájárulása.

A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos észrevételekre Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár válaszolt. Elmondotta: a kormány pénzügyi garanciát vállal arra, hogy az erőműhöz kapcsolódó járulékos beruházások elkészülnek.



Elvtársak! Nem értek a vízügyhöz, csupán elolvastam néhány brosúrát meg újságcikket, és végighallgattam a 3 napos nemzetközi konferenciát meg a Magyar Demokrata Fórum esztergomi tanácskozását. Semmi olyan ok nem merült föl, ami a vízlépcső ellen szólhat.

Azt mondják, hogy sok beruházást hagytunk már abba, sok koncepciónk volt már téves. Elvtársak, ez biztosan jó lesz!

Elvtársak! Nekünk kell ez a vízlépcső!





Tisztelt KB-tag!

A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer ellenzői nevében fordulunk Önhöz, mint az MSZMP Központi Bizottsága tagjához. Álláspontunkat szíves tájékoztatásul mellékeljük.

A kérdés hamarosan az Országgyűlés elé kerül, ahol a képviselők háromnegyede az MSZMP tagja. Ezért az ügy további fejleményeit illetően a Központi Bizottság felelőssége igen nagy.




Interjú Szelényi Zsuzsa negyedéves pszichológushallgatóval, a szeptember 17-i nagymarosi nőtüntetés egyik szervezőjével



Eddig, s ne tovább! Szeptember 17., Nagymaros: az építkezés bejáratánál
Eddig, s ne tovább!


Az 1988. szeptember 12-i tüntetés után a következő szövegű levelet küldtük a szegedi országgyűlési képviselőknek:

Tisztelt Országgyűlési Képviselő!

Mint arról bizonnyal tudomása van, 1988. szeptember 12-én több ezer állampolgár – zömében szegedi lakos – tüntetett Szegeden, a Dugonics téren a bős–nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos kormányzati magatartás ellen.




Interjú Szekeres László fotografikussal, a szeptember 12-i tüntetés egyik szervezőjével


’81–82-ben a paksi atomerőmű „reklámfőnöke”-ként láttam, amit láttam – és nem akarom, hogy esztelenségek miatt a gyerekeim nemzedéke is elveszett generáció legyen. Az első pillanattól hangoztattam: Bős–Nagymaros ügye politika, hiszen a társadalom visszásságainak a tükre.

Mik voltak a tüntetés előzményei?

Messzebbre kell visszamennem, de talán nem lesz érdektelen.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon