Nagy várakozással tekintettünk a Minisztertanács szeptember 7-i ülése elé, mivel a Maróthy László, Havas Péter, Berecz Frigyes, Urbán Lajos és Hoós János által aláírt – a bős–visegrádi vízlépcsőrendszert kritikátlanul támogató – előterjesztéssel szemben súlyos kifogásokat emeltek olyan jelentős intézmények, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Külügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Gazdasági Kamara, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Pénzügyminisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és az Árhivatal.

Pozitívan értékeljük,

Állásfoglalás

1988. szeptember 2–4. között Budapesten a World Wildlife Fund, a Duna Kör és az International Rivers Network környezetvédelmi konferenciát rendezett a Nagymaros Bizottság és a Fidesz támogatásával „A dunai duzzasztógátak” címmel, körülbelül ötszáz meghívott és érdeklődő részvételével.

A DUNA KOALÍCIÓ – a világ nagy környezetvédő szervezeteinek akcióközössége – az 1988. augusztus 10-i gyűlésen úgy döntött, hogy nem várhatunk tovább! Egy év óta eredménytelenül küldjük a tiltakozó aláírásokat Magyarország Elnöki Tanácsának. Az Elnöki Tanács nem tett eleget a Nyugati Magyarság Nyílt Levelének, melyben kértük, indítson nyilvános vitát, hogy így megoszthassa a magyar társadalommal a döntés történelmi súlyú felelősségét.

1.

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FŐTITKÁR
Maróthy László
környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter elvtársnak
Budapest

Kedves Maróthy Elvtárs!

„A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról” szóló, a Minisztertanács részére készült jelentéstervezettel kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia elnökével egyetértésben az alábbi észrevételeket teszem.

Sajnálattal állapítom meg, hogy e nagyfontosságú kérdésben a Magyar Tudományos Akadémia részére ez alkalommal is csak 5 munkanap állt rendelkezésre, hogy véleményt nyilvánít

1.

KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR
dr. Varga Miklós elvtársnak,
környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár
Budapest

Kedves Varga Elvtárs!

A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról készülő minisztertanácsi jelentés kapcsán az alábbiakban ismertetem a Külügyminisztérium állásfoglalását.

1. A vízlépcsőrendszer megépítése fontos belpolitikai kérdéssé vált, megosztja a nemzetet. Bős–Nagymaros jelentősége túlmegy energetikai, vízszabályozási és hajózási fontosságán.

(…) Barátaim, a család s az amerikai környezetvédők mind lebeszéltek a részvételről. Szerintük a hatalom célja nem a tárgyalás, hanem az én lejáratásom lesz. Én mégis úgy döntöttem, hogy mielőtt meghirdetnénk a pénzintézeteknél való eljárást s a világtüntetést, kell adni egy utolsó alkalmat a megegyezésre.

A Parlament felé… Szeptember 12.

A Parlament első őszi ülésszakán lezárult a bős–nagymarosi vízlépcső körüli politikai csatározások újabb korszaka.

Az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat, melynek letagadhatatlan érdemei vannak a Gabcikovo–Nagymarosi Vízlépcső terveinek előkészítésében és kidolgozásában, a következő tervperiódusra 500 millió forintot kapott a költségvetésből tervezésre és kutatásra. (Ezt pletykákból lehet tudni, mint ahogy arról is hasonló úton tájékozódhatunk majd, mire fordítja a félmilliárdot az OVIBER.) Hivatalnokok és vezetők szűk körű megbeszélésének tárgya egy ilyen összeg nagysága, rendeltetése, felhasználásának feltételei.

A kormány akciói


1.
<?xml:namespace prefix = o />
A Duna Kör megalakulása, a nyilvános viták szaporodása láttán a kormány 1984-ben szigorú publikációs tilalmat rendelt el a vízerőműrendszer egész témáját illetően, tehát a pártoló véleményekre is. Ez azt a reményt keltette, hogy talán az újragondoláshoz szükségesnek ítélt tiszteletteljes némaságot célozza a tilalom, nehogy nyomás alatt hozottnak tűnjék az új döntés. 1985.