(Láng István)

Nyomtatóbarát változat

1.

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FŐTITKÁR
Maróthy László
környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter elvtársnak
Budapest

Kedves Maróthy Elvtárs!

„A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról” szóló, a Minisztertanács részére készült jelentéstervezettel kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia elnökével egyetértésben az alábbi észrevételeket teszem.

Sajnálattal állapítom meg, hogy e nagyfontosságú kérdésben a Magyar Tudományos Akadémia részére ez alkalommal is csak 5 munkanap állt rendelkezésre, hogy véleményt nyilvánítson. Ilyen körülmények között – figyelemmel a jelentéstervezet tárgyának rendkívüli fontosságára és az MTA felelősségére – csak néhány lényeges kérdésre korlátozom véleményemet azzal, hogy az anyaggal kapcsolatos részletes észrevételeimet augusztus 15-ig pótlólag megküldöm. Jelen véleményemet e pótlólag megküldendő észrevételemmel együtt tekintem teljesnek.

1. Az áttekinthetően és a lehetséges tömörséggel megfogalmazott jelentéstervezet megítélésem szerint mostani formájában még nem alkalmas arra, hogy a Minisztertanácsot és különösen az Országgyűlést a BNV megvalósításáról tájékoztassa. Véleményem szerint a közölt adatok, a magyarázatok nagyobb része nem szolgálja a megfelelő tájékoztatást és nem alapozza meg a felelősségteljes állásfoglalást, döntést. A jelentés II. számú mellékletében foglalt vitatott kérdések mind csoportosításuk, mind pedig az arra adott válasz tekintetében sok esetben egyoldalúak.

2. A Magyar Tudományos Akadémia a jelentéssel kapcsolatban (szinte kizárólag) korábbi testületi állásfoglalásaiban foglalt észrevételeire tér vissza. A most erőteljesebben felmerülő kérdést illetően is, hogy tudniillik kívánatos-e a BNV építésének abbahagyása, korábbi állásfoglalásainak szellemében fejti ki véleményét.

3. Az MTA Elnöksége már 1983. december 20-i állásfoglalásában – talán legfontosabb kérdésként – hiányolta a beruházás makroökonómiai elemzését. Ez a mai napig sem történt meg, holott ennek hiányában távlatokra is megfontolt felelősségteljes döntés nem hozható. A jelentéstervezet nagyobb terjedelmet szentel ugyan az ökonómiai problémáknak, az ezekre vonatkozó megállapítások azonban sokszor nehezen értékelhetők. A beruházás energetikai részesedése mellett például a mezőgazdaság, a hajózás, az árvíz-, belvízvédelem és a szennyvíztisztítás részesedése az anyagból egyértelműen nem ismerhető meg. A mostani jelentéstervezet (és annak II. számú melléklete) eléggé részletesen foglalkozik a BNV létesítésére megkötött magyar–osztrák szerződéssel. Feltételezem, hogy e szerződés, konstrukciója alapján önmagában kifizetődő, az erre vonatkozó szöveges magyarázat azonban adós marad számszerű, tételes bizonyításával, különös tekintettel az energiagazdasági vonatkozásokra.

4. A Magyar Tudományos Akadémia már említett állásfoglalásaiban kiemelt fontosságúnak ítélte a BNV kivitelezése előtti és alatti időszakban, valamint az üzembelépést követően a környezeti állapot, illetve a változások regisztrálására jelzőrendszer (monitoring) működtetését. A már 5 évvel ezelőtt sürgetett monitoringrendszer a jelentéstervezet szerint még ma sem működik (legfeljebb részleges méréssorozatokról beszélhetünk), ezért az építés és az üzembe helyezés előtti időszakról – súlyos mulasztásként – már nem fogunk megfelelő spektrumban kiinduló adatokkal rendelkezni. Ez a hiányosság nagymértékben megnehezíti az olyan kiemelkedő fontosságú, függőben lévő kérdések tisztázását is, mind pl. az ivóvízellátás vízminőségének biztonsága vagy a csúcsrajáratás hatásai.

5. A BNV építésének abbahagyására vonatkozó álláspontom a következő. Ahogyan a BNV egészére nézve már annak idején az Akadémia elengedhetetlennek ítélte a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítését, ugyanúgy e kérdésben is szükségesnek tartja egy, az érdekelt ágazatoktól független szakértőkből álló testület véleményének haladéktalan kikérését. E testületnek elemeznie kell az építés abbahagyásának valamennyi gazdasági, ökológiai, társadalmi, bel- és külpolitikai következményeit, a járulékos beruházásokra is kiterjedően és hosszabb távú népgazdasági szemlélettel. A szakértői testület végső megállapításainak értékelése előtt (a) nagymarosi jelenlegi Duna-szakasz – leendő munkagödör – víztelenítését nem szabad megkezdeni.

6. Megismétlem az Akadémia korábbi (1983, 1985) álláspontját az üzemvízcsatorna üzembe helyezésekor kiiktatásra kerülő 31 km hosszúságú jelenlegi főág („Öreg-Duna”) tervezett vízjárására vonatkozóan. Továbbra is elfogadhatatlannak tartom az 50-200 m3-es vízhozamot, mert nem bizonyított, hogy ezzel e Duna-szakasz teljes hosszában és az egész év folyamán megfelelő szélességű víztükörrel és mélységgel fog rendelkezni. A BNV kormánymegbízottjával folytatott korábbi tárgyalásokon az a közös álláspont alakult ki, hogy e szakaszon olyan vízállás- (és) mederviszonyokat kell biztosítani, amely a kismerülésű dereglyék folyamatos közlekedését lehetővé teszi. A tervezettnél nagyobb vízmennyiség (pld. 500-600 m3-es) állandó lebocsátásának energetikai hasznosítása érdekében a dunakiliti duzzasztóműbe csőturbinák (kb. 400 m-es) beépítését is javasoltam. A fenti megoldás a szigetközi talajvízgondok csökkentésében is segítséget jelentene. A magasabb vízszint, a kiegyenlített vízjárás a határfolyóhoz méltó megjelenést is biztosíthatná. Ismételt javaslatom aktualitását jelentősen növeli az a tény, hogy a közvélemény túlnyomó többsége ma sem érzékeli az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna leendő funkcióját, egymáshoz való helyzetét, a változatlan országhatár vonalának újszerű megjelenését. Ennek egyértelmű bemutatására tájékoztatáspolitikánk eddig még nem vállalkozott, erre vonatkozóan a sajtóban, nyilatkozatokban legfeljebb egy-egy szűkszavú félmondat jelent meg. Ennek könnyen megnövekvő belpolitikai terhét az egyébként is kívánatos műszaki módosítással (magyar–csehszlovák közös érdekből) csökkenteni kell. E kérdés megoldását a közvéleményt formáló politikai hatása miatt is igen jelentősnek ítélem.

7. Bár a jelentéstervezetben e vonatkozásban csak alárendelt utalásokat találtam, igen fontosnak tartom hangsúlyozni az osztrák dunai vízlépcsőkre történő hivatkozás kérdését. Tájékoztatáspolitikai szempontból teljesen hibás lenne a közvéleményt és a képviselőket nem felvilágosítani arról, hogy a Duna osztrák szakaszának hidrológiai, hidraulikai, ökológiai viszonyai és a kapcsolódó szárazföldi területek földrajzi adottságai a magyar Duna-szakasz viszonyaitól alapvetően különböznek. Az osztrák szakaszon többek között lényegesen nagyobb az esés (gazdaságos energianyerési lehetőséggel), nehezebbek a hajózási feltételek (a javítás fokozottabb kényszerével), a kapcsolódó szárazföldi területeken pedig túlnyomórészt domb-, illetve hegyvidéki jellegű a térszint, amely az oldalirányú, jobbára káros környezeti hatásokat nagyrészt kizárja. A magyarországi 200 km-es, a BNV által közvetlenül érintett alapvetően sík vidéki Duna-szakasz az ausztriaitól eleve eltérő megítélést kíván.

8. Az MTA különböző testületei többször állást foglaltak a BNV létesítésével kapcsolatos, a tudomány oldaláról vitatott kérdésekben. Az ezekben megfogalmazott észrevételek, illetve javaslatok egy részét figyelembe vették. Szükségesnek tartom azonban, hogy az alábbi dokumentumok – amelyeket annak idején az OVH megkapott – a Minisztertanács és az Országgyűlés valamennyi tagja részére rendelkezésre álljanak. Ezek a következők:

– (MTA) A Gabcikovo (Bős)–Nagymaros vízlépcsőrendszer adott műszaki megvalósítása esetén várható környezeti hatások előrejelzése (Bp., 1983. április).

– Az MTA elnökségének állásfoglalása a Gabcikovo–Nagymaros vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos tudományosan vitatott kérdésekről (Bp., 1983. december);

– (MTA) Vélemény a Gabcikovo–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmányáról (a zártkörű kerekasztal-konferencián elhangzott vita alapján; Bp., 1985. június 24.);

– (MTA) Részletes észrevételek „a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról” című jelentéstervezetéről. (Ez a jelen vélemény 1988. augusztus 15-ig elkészítendő melléklete).

Az előzőekben felsorolt dokumentumok rendelkezésre bocsátásában az Akadémia szükség szerint készséggel közreműködik.

Budapest, 1988. augusztus 5.

Elvtársi üdvözlettel:

(Láng István)

---

2.

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FŐTITKÁRA
Maróthy László
környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter elvtársnak
Budapest

Kedves Maróthy Elvtárs!

Hivatkozással 1988. augusztus 5-én kelt levelemre, mellékelten megküldöm „A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról” szóló, a Minisztertanács részére készült jelentés tervezetével kapcsolatos részletes észrevételeket.

Budapest, 1988. augusztus 15.

Elvtársi üdvözlettel:

(Láng István)

Részletes észrevételek


„A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról” szóló, a Minisztertanács részére készült jelentés tervezetével kapcsolatban.

A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer létesítésével és kivitelezésével kapcsolatban a szakmai és társadalmi vita az utóbbi időben bel- és külföldön kiszélesedett, megerősödött. Ennek oka a múltbeli hiányos tájékoztatáson kívül egyrészt az, hogy a kivitelezés jelentős mértékben előrehaladt, hatásai érzékelhetővé váltak, másrészt pedig, hogy a politikai, szakmai testületekben, társadalmi fórumokon kibontakozó vitaszellem újra felszínre hozta a BNV-vel kapcsolatos kéréseket. Különösen előtérbe kerültek azok a problémák, amelyekre eddig nem kaptak kielégítő választ, vagy amelyekkel kapcsolatban az eltérő véleményt nem vették figyelembe. Ilyen körülmények között – megítélésünk szerint – különleges felelősség a Minisztertanácsnak és az Országgyűlésnek számot adni a BNV megvalósításáról.

A fenti szempontot is mérlegelve a jelentéstervezetben foglaltakat, az adatok csoportosítását, az érvelési módokat, helyenként a belső arányokat ágazatcentrikusnak, szubjektívnak tartjuk. A jelentést egy mindenképpen indokolatlan optimizmus hatja át, mintha valamely bármiféle gond nélküli nagyberuházásról lenne szó. A jelentés II. számú mellékletében („Vitatott kérdések”) foglalt problémák kiválasztása, megfogalmazása és (az) ezekre adott válaszok is ilyen irányzatúak. Az alábbi, kiragadott példákkal ezt az általános megállapításunkat kívánjuk alátámasztani.

A) A JELENTÉSTERVEZET

2. oldal 3. bekezdés

Nem fogadhatók el kizárólag a viták alapvető okaiként meghatározott indokok (hiányos tájékoztatás, a tájkép féltése, nehéz népgazdasági helyzet, hazai és külföldi ellenzéki akciók). Hiányoljuk a vitákat megalapozó okok között a különböző szakterületek részéről felmerült (még nem vizsgált, illetve egyértelműen még nem tisztázott) kérdéseket is. (Ezek egy részét egyébként az anyag II. sz. melléklete tartalmazza is.) Ebben az eddigi gyakorlat tükröződik, hogy a BNV létesítésében anyagilag érdekelt ágazatok, jelen esetben előterjesztők, számos, lényeges kérdésben nyilvánított eltérő véleményt ellenzéki álláspontként kezelve figyelmen kívül hagytak, nemegyszer voluntarista úton döntve. Indokolatlannak és politikailag nem szerencsésnek tartjuk azt a megfogalmazást, hogy a környezeti károk problémáit felvető valamennyi hazai megnyilatkozást ellenzékinek bélyegezzék.

3. oldal 4. bekezdés

Az a tény, hogy a döntéshozók újabb változatok vizsgálatát kérték, alátámasztja, hogy nemcsak ellenzéki beállítottság szított problémákat. Igaz ugyan, hogy műszaki oldalról nagyszámú változatot hasonlítottak össze, és hogy a módosított tervekben az időközben elért technikai fejlődés eredményeit figyelembe vették, hangsúlyozni kell azonban, hogy amikor az államközi szerződés aláírása után más szakágazatok (ökonómia, energiagazdálkodás, ökológia, mezőgazdaság, hajózás, ivóvízellátás stb.) véleményt nyilváníthattak, már nem voltlehetőség arra, hogy a különböző technikai változatokat saját szemszögükből értékeljék, hanem tudomásul kellett venni, hogy csakis a kizárólag műszaki alapon kiválasztott, most megvalósuló változaton belül lehet keresni a többi szakterület szempontjainak eleve erősen korlátozott mértékű érvényesítését.

Ismételten szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a megvalósítás alatt álló koncepció prioritássorrendje (energia-hajózás-árvédekezés) alapvetően az energia jelentőségének túlértékelése miatt elhibázott. Ma is az a véleményünk, hogy az árvédekezés és a hajózás érdekeinek biztosítása az alapvető célkitűzés, melynek megoldásával kapcsolatban az adódó energianyerési lehetőséget is ki kellett volna használni. E prioritási sorrendet figyelembe vevő műszaki megoldások alkalmasabbak lettek volna a műszaki és környezeti szempontok optimális kompromisszumának kidolgozására.

3. oldal 6. bekezdés

Megjegyezzük, hogy a transzkontinentális európai vízi út Magyarország számára csak akkor járható haszonnal, ha megfelelő időpontig a szükséges beruházásokkal megtörténik a felkészülés a kihasználásra.

4. oldal 4. bekezdés

A környezeti hatástanulmány nyolc évvel az államközi szerződés aláírását követően készült el, túlnyomórészt a vízügyi ágazat intézményeinek közreműködésével. A vitathatatlanul értékes, sokoldalúságra törekvő elemzés vitája valóban eléggé széles körű volt, bár több esetben (így pl. az MTA esetében is) igen rövid idő állott rendelkezésre a vélemény kidolgozásához. A sokfelől összegyűlt hozzászólások pedig alig érvényesültek a környezeti hatástanulmányban, és az észrevételek nem is jutottak el oda, ahová a hatástanulmány példányait megküldték. Nem érthető az a megállapítás, hogy „...a vízlépcsőrendszer... nem okoz helyrehozhatatlan környezeti károkat” – hiszen szinte minden helyrehozható, csak kérdéses, hogy gazdaságosan-e, és mennyi idő alatt.

4. oldal 5. bekezdés

A szárazföldi területeket érintő hatásokat illetően félreérthető a Budapest–Pozsony közötti Duna-szakaszt szegélyező területekről beszélni, helyesebb kapcsolódó térségeket írni, hiszen nem egy helyen a Dunától oldalirányban 5-15 km-re érvényesülő hatásokról is szó van.

5. oldal 1–5. bekezdés

A nyerhető vízenergia mennyiségét a jelentéstervezetben megadottak mellett olyan számadatokat is be kell mutatni, amelyek pl. az országos energia- és villamosenergia-igényben való részesedést, vagy az ezredfordulóig kiépítendő villamoserőmű-teljesítményhez való viszonyt is érzékeltetik.

Erőltetett csak a beruházás további eredményeként feltüntetni a belvízrendezés, a partrendezés, valamint a vízellátás és csatornázás területén végrehajtandó munkákat annak közlése nélkül, hogy ezeknek mostani, soron kívüli elvégzésére csak a BNV létesítése kényszerít.

Az érintett térség gazdasági fejlődésének bizonyos lehetőségei nem vitathatók. Világosan meg kell azonban mondani azt, hogy részben csak a fejlesztés lehetőségei lennének adottak, az erre fordítandó összegek biztosítása nélkül, s hogy az út- és vasútszakaszok átépítését – kismértékű korszerűsödéssel – a BNV kivitelezése teszi szükségessé.

6. oldal 3. bekezdés

A tisztánlátás érdekében közölni kell, hogy az üzemvízcsatorna 5300 m3/s vízelvezetési kapacitása az Öreg-Duna torkolatáig, Szapig növeli az árvízi biztonságot.

6. oldal 4. bekezdés

Igen félreérthető fogalmazás: meg kell mondani, hogy a Hrusov–Dunakiliti tározó és a csehszlovák területen elhelyezkedő 25 km-es üzemvízcsatorna lesz a nemzetközi hajózó út (az Öreg-Duna legfeljebb kis merülésű kishajókkal lesz járható).

8. oldal 1. bekezdés

Helyesen fogalmazva, a magyar felet megillető 439 MW-os teljesítmény csak 1993-tól 1995-ig, illetve 2016-tól áll rendelkezésre.

8. oldal 3. bekezdés

A vízlépcsőrendszer energiatermelésének hazai célokra rendelkezésre álló alakulását helyesen grafikonnal kellene ábrázolni 1990-től kezdve. Helyes lenne továbbá a magyar és az osztrák villamosenergia-rendszert összekapcsoló berendezések költségeiről is szólni, még akkor is, ha azok a BNV-től független tranzitszállításokra is használhatók.

8. oldal utolsó bekezdés

Helyes az a megállapítás, hogy a vízi út fejlesztésével lehetőségünk nyílik a vízi szállításban rejlő előnyök kihasználására. A reális tájékoztatás érdekében szólni kellene azonban arról, hogy vannak-e konkrét terveink a vízi szállítás növelésére, rendelkezésre állnak-e ehhez anyagi források, pl. a csepeli kikötő fejlesztésére, hogyan alakulnak kereskedelmi lehetőségeink a BNV üzembe lépését követően.

9. oldal 4. bekezdés

Feltételezve, hogy a szigetközi vízpótló-rendszer kialakításával a talajvízszint viszonyai jelentős mértékben javíthatók, helyes lenne hangsúlyozni, hogy a kivitelezendő vízpótló-rendszer csak kiinduló alapja lehet annak az üzembe helyezését követő többéves szabályozási munkának, amelynek eredményeként a szigetközi talajvízszint-viszonyok valóban kielégítő helyzetbe kerülhetnek. Helyenként a talajvízviszonyok romlásával mindenképpen számolni kell.

9. oldal utolsó bekezdés

Félrevezető éppen Komárom és Esztergom térségére kizárólag a meliorációs fejlesztés lehetőségét (mint pozitívumot) említeni, anélkül, hogy az e területen számos szakember által súlyosnak ítélt talajvíz, szennyvíz, szennyvíztisztítás-kérdésekről, mint negatívumokról ne szóljunk.

10. oldal 3–4. bekezdés

Megítélésünk szerint a BNV létesítéséhez kapcsolódó valamennyi járulékos beruházás a vízlépcsőrendszer működésének feltételrendszeréhez tartozik, ezért a Minisztertanácsot és az Országgyűlést a BNV megvalósításáról szóló jelentésben a járulékos beruházások állásáról és a költségek alakulásáról is tájékoztatni kell.

Ennek megfelelően nem informál helyesen az a megfogalmazás, hogy „A vízlépcsőrendszer megvalósításával egyidejűleg... kerül sor...” a Győr, Komárom, Esztergom, Oroszlány, Tatabánya szennyvíztisztító műveinek megépítése, valamint a 10., 11., 12., és 1201. számú közutak, valamint több vasúti vonali szakasz korszerűsítésére. Meg kell mondani, hogy ezeket most kizárólag a BNV létesítésének kényszerítő hatása miatt hajtjuk végre! (A felsoroltak közül többre 40-50 évig sem lenne még indokunk!)

10–11. oldal 5. bekezdés

A „kapcsolódó területek általános fejlődése” kifejezés irreálisan sokat sejtet; itt kizárólag (a mondatban külön is említett) idegenforgalmi vonzáserő növelési lehetőségeiről van szó, amelyhez viszont anyagi forrás nincsen.

E helyen is javasoljuk, hogy az Öreg-Dunát sporthajók és idegenforgalmi hajók részére megfelelő műszaki megoldással (kamarazsilip stb.) feltétlenül járhatóvá kellene tenni, számítva pl. a Duna–Majna–Rajna vízi út vízi turizmusára is.

11. oldal 3. bekezdés és 12. oldal

A csúcsrajáratás energetikai jelentősége végül is reálisan sokkal kisebb, mint ahogyan azt a fejezet olvasója érzékelheti.

11–13. oldal IV. fejezet

Általában hiányoljuk, hogy az üzemeltetésről szóló fejezetben a hajózásról és az árvédekezésről – e két beruházási célról – nincsen szó. A hajózásra vonatkozóan felhívjuk a figyelmet a következőkre.

A Duna Bizottságnak a dunai hajóút űrszelvényméreteire vonatkozó ajánlásai javasolják a nagy zsilipek közbenső kapuinak építése esetén ezeket úgy elhelyezni, hogy a zsilip kisebb hossza legalább 100 m legyen. Az ajánlások elfogadása óta a hajók hosszméretei számos egységnél meghaladják a 110 métert is, ezért célszerűnek tartjuk közbenső kapuk beépítését, akként, hogy a kisebb zsiliphossz 120 m legyen. A Duna Bizottság ajánlásaiban a közbenső kapuk építését egyrészt víztakarékossággal, másrészt az ún. szólóban közlekedő hajók (önjáró áruszállító hajók, nagy utasszállító hajók) átzsilipelési idejének lerövidítésével indokolták.

A gyorsjáratú utasszállító hajók menetrendjének biztosítása és gyors átzsilipelése érdekében, valamint víztakarékossági okokból ismételten javasoljuk a nagy hajózsilipek mellett egy kisebb hajózsilip megépítését, melynek szükséges méreteit legalább a Mahart szárnyashajóinak az adatai figyelembevételével kellene meghatározni.

A magyar–csehszlovák közös üzemeltetési rendre vonatkozó tájékoztatás kizárólag az energiagazdálkodásra és az ezzel kapcsolatos vízkormányzásra vonatkozik. Hiányoljuk a hajózásra vonatkozó üzemszervezési rendet illető megállapodások ismertetését, különös tekintettel arra a sajátos helyzetre, hogy az üzemvízcsatorna – tehát a nemzetközi hajózóút – teljes hosszában Csehszlovákia területén helyezkedik el. A nemzetközi gyakorlattól eltérő helyzet különösen körültekintő jogi szabályozást kíván. Ha ez megtörtént, akkor tájékoztatást kell adni róla, ha nem, akkor a hiányosság sürgősen pótlandó. A kérdés egyértelmű és megnyugtató rendezésének bel- és külpolitikai jelentősége nyilvánvaló.

13. oldal 3. bekezdés

Az a bevezető megállapítás, mely szerint „a beruházás koncepciója kielégíti a környezetvédelem követelményeit”, ebben az átfogó megfogalmazásban nem fogadható el. Ez – többek között – a környezeti hatástanulmányban foglalt, még tisztázandó kérdésekkel sem hozható összhangba.

13. oldal 4. bekezdés

Elfogadhatatlan a megállapítás, hogy vízminőségi szempontból „a vízlépcsőrendszer önmagában nem okoz számottevő változást. A víz minőségét alapvetően a vízgyűjtőterület szennyvízterhelése a vízlépcsőrendszertől függetlenül határozza meg.” Nyilvánvaló, hogy a vízlépcsőrendszer létesítése következtében megváltozó vízjárási, áramlástani és morfológiai (mederalkat) viszonyok közvetlenül és lényeges mértékben hatnak a vízminőség alakulására.

13. oldal utolsó bekezdés

Félrevezető az a megállapítás, hogy a csúcsrajáratással kapcsolatban „nem mutattak ki a környezetet visszafordíthatatlanul károsító hatásokat”. Hiszen szinte minden károsító hatás végül is visszafordítható, csak az a kérdés, mekkora ráfordítással.

14. oldal 2–3. bekezdés

Értékelhetetlen az a megállapítás, hogy az érintett mezőgazdasági területeken az agroökopotenciál a számítási hibahatáron belül marad. A mezőgazdasági termelésnek az érintett területen sokkal nagyobb a jelentősége, semmint hogy megfelelő mélységű elemzés bemutatása nélkül összegező megállapítást lehessen tenni. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a szigetközi vízpótló-rendszer csak az üzembe lépést követő több év után válhat hatékonnyá a mezőgazdaság számára is.

15. oldal 2. bekezdés

A vízlépcsőrendszer hatásmérlege részletes, szöveges kritikai elemzést kívánna meg.

15. oldal 4. bekezdés

Nem megalapozott és a minisztertanácsi előterjesztésből inkább elhagyandó, propagandisztikus ízű ez a megállapítás: „Tudatosítani kell, hogy a döntést megalapozó valamennyi kérdésre a tudomány már megnyugtató választ adott.”

15. oldal utolsó bekezdés

Nem érthető az a megállapítás, hogy a megfigyelőrendszer a vízlépcsőrendszer üzembe helyezését három évvel megelőzően épül ki. A Hrusov–Dunakiliti tározó, az üzemvízcsatorna és a bősi vízlépcső üzembe helyezése előtt ez már aligha lehetséges.

16. oldal 2. bekezdés

Minthogy a szóban forgó kutatások eredménye még nem ismert, korainak tűnik az eleve pozitív eredmény hangoztatása.

16–22. oldal VI. fejezet

Az MTA főtitkárának augusztus 5-i általános észrevételei 1. pontjának kiegészítéseként szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy olyan fejlesztésiköltség-igényes létesítményeknél, mint amilyenek elsősorban a kis esésű, folyami vízerőművek, a makroökonómiai vizsgálatoknak döntő szerepük van. Ezeknek csak egy részét képezik a szorosabban vett gazdaságossági vizsgálatok. A hazai illetékes tervezők az energetikai gazdasági számításoknál már az ’50-es évek dereka óta évi 12,5 százalékos eszközlekötési terhet vettek számításba, elkerülendő a tőke leértékelését, az állóeszközök elherdálását. Ilyen alapon lett jelen esetben is kiszámítva a folyó költségek figyelembevételével az a határköltség, amennyit a vízlépcső energetikailag megér, szemben más megoldással, jelen esetben a paksi atomerőmű bővítésével (annak idején ez volt a figyelembe veendő változat). Így adódott, kissé optimisztikusan számolva, a villamosenergia-termelésre a 63 százalékos részesedési határérték. (A bükkábrányi ligniterőművel szembevetve a határérték alacsonyabb lesz.) A fejlesztési eszközök felértékelődése, az üzemköltségek (szénhidrogének, lignit) árában bekövetkezett változások indokolnák, hogy a jelentés ne csak az előkészítési szakaszban elvégzett számítások eredményét mutassa be (19. oldal), hanem azokat a mai helyzetnek megfelelően az új beruházási költségekkel, kamattételekkel, beleértve a kapcsolódó beruházásokat is, a mostani üzemköltségekkel stb. aktualizálja. (Nehéz előre megbecsülni, milyen irányú lesz az eltolódás, de a megítéléshez erre szükség van.)

Az osztrák konstrukció figyelembevételével – amelynek részleteit nem ismerjük, de az a jelentés 19. oldala utolsó bekezdése szerint „önmagában kifizetődő” – az energetika részesedése a maradék beruházási költségekben 50 százalék lehet, a fennmaradó 50 százalékot a vízgazdálkodásnak, a közlekedésnek, az infrastruktúrának kell fedezni. Ezeknél a jelentés 20. oldala szerint a vízlépcsőrendszer által elért megtakarítások (beruházási és folyamatos üzemi költségek) meghaladják az azokat helyettesítő önálló fejlesztések és ráfordítások költségeit. (Természetesen meg kell jegyezni, hogy utóbbiak egy részét nem kellene a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben elvégezni.) Az anyag sajnos adós marad fenti állítása tételes, számszerű bizonyításával, pedig jelentős összegekről lévén szó, tisztán kell látni. Ezzel szemben tételesen közöl néhány, egész jelentéktelen adatot egy komolytalan felvetésre válaszként a II. számú melléklet 26. oldalán III/1.3. alatt.

Aránylag bőven foglalkozik a jelentéstervezet az osztrák fővállalkozói szerződéssel, s főként annak garanciális, magánjogi vonatkozásaival. Amellett, hogy említés történik a létesítés alatti magyar szállítók schillingexportjáról, nem hallgatható el, hogy a szállítási szerződésben rögzített külföldi vízturbina-szállítások kizárólagossága végzetes hatású az amúgy is kritikus állapotban lévő magyar vízgépgyártásra (Ganz Vagon). Ezzel a gyáron belüli helyzet súlyosságát fokozva kiváló ütőkártyát adtunk pl. más szocialista országoknak, hogy versenytárgyalásoknál – tőkés országokban és másutt – hivatkozhassanak a magyar felhasználók bizalmatlanságára saját gyártmányaikkal szemben. Úgy gondoljuk, a makroökonómiai szemléletnek ilyen kérdésekre is ki kellene terjeszkednie, hiszen nagyberuházásoknál mindig lehet olyan konstrukciót találni, amely – ha egyáltalán fennáll ilyen – kisebb mérvű versenyképtelenséget át tud hidalni.

22–24. oldal VII. fejezet

E fejezet még annyira sem foglalja magában a legfőbb vitatott kérdéseket, mint amennyire azt a II. számú mellékletben megtaláljuk. A nagymarosi vízlépcső építésének abbahagyására vonatkozó záróértékelés (24. oldal) egyoldalú, vagy legalábbis nem teljes körű értékelésen alapul, ezért ebben a formában nem fogadható el.

B) A JELENTÉSTERVEZET II. SZÁMÚ MELLÉKLETÉHEZ

1. oldal

Jól segíti a vitatott kérdések áttekintését az 1–4. megadott csoportosítás. Nem tartjuk szerencsésnek azonban az I–III.-ig jelölt előzetes felosztást. Ez eleve befolyásolni kívánja a tájékoztatottak ítéletalkotását (az esetlegesen elutasító vélemény a válaszban úgyis kifejezésre jut). A „III. Ellentmondást nem tűrő vádak” csoport címe meg nem engedhetően eleve elutasító még akkor is, ha az e csoportban szereplő kérdések egy része valóban szélsőségesen dilettáns, komolytalan.

2–7. oldal I/1. és I/1.2.

A beruházás terheinek csökkentési lehetőségei sorában a nagymarosi vízlépcső és kapcsolt létesítményei építésének abbahagyására vonatkozó folyó évi augusztus 5-i állásfoglalásunk 5. pontjára utalunk.

Az I/1.2. kérdésre adott választ nem tartjuk elfogadhatónak, hiszen ebben csak arról lehet olvasni, hogy az energetikai, hajózási és vízkár-elhárítási szempontok mellett újabb érvként jelent meg az egységes víziút-rendszer érdeke. Ez aligha új érv, a BNV megvalósításáról szóló államközi szerződés aláírásakor már mindenképpen ismert volt, mint ahogy azt is tudtuk, hogy a megjavuló hajózási lehetőségek Magyarország számára csak időben végrehajtott külön beruházások esetén jelenthetnek bizonyos előnyt.

9. oldal I/2.5.

Ez a széles körben felmerült kérdés azt is magában foglalta, hogy az Öreg-Duna határfolyóhoz méltó megjelenését is biztosítani kell. A kérdéssel kapcsolatos álláspontunkat folyó évi augusztus 5-i állásfoglalásunk 6. pontjában kifejtettük. Ehhez még annyit fűznénk hozzá: nem világos számunkra, hogy az Öreg-Duna karbantartási költségét mennyire becsülik, és az hogyan oszlik meg Magyarország és Csehszlovákia között.

10. oldal I/2.7.

Kívánatos lenne a válaszban ismertetni: milyen számításokra támaszkodik az a megállapítás, hogy a kutak vízhozamát idővel csökkentheti ugyan a tározótérben leülepedett iszap, de ennél jóval nagyobb a megemelt vízszint hozamnövelő hatása. Ugyancsak nincs alátámasztva a nitrátos háttérszivárgás és a hullámtéri iszaptakaró hatásának aránya. Mindenképpen elutasítjuk azt az összegző megállapítást, amely szerint a budapesti agglomeráció vízellátását biztosító csápos kutaknál sem mennyiségi, sem minőségi változás nem várható.

Ezt a sokat vitatott kérdést, amely mégiscsak az ország lakosságának 1/4-e vízellátását érinti, eddig egyértelműen nem lehetett lezárni. Nem tisztázott a Szigetköz (Kisalföld) kavicstakarójában elhelyezkedő vízkincs és a hatásterületen lévő karsztvízkincs minőségének veszélyeztetettsége sem.

12–13. oldal I/3.2.

Ennyire általánosítva egyoldalú az a megfogalmazás, hogy a kevéssé szennyezett nagy vízfolyások (átfolyó rendszerű tározói) általában a vízminőség javulását eredményezték. Csak a Dunán és a közelmúltból két eset ismeretes, Linz felett és Belgrádnál, amikor a tározás következtében lerakódott üledék mérgező anyagai károsan befolyásolták a vízminőséget.

Félrevezető a hivatkozás a „Duzzasztóművek hatása a Duna vízminőségére” című 1988. júniusában rendezett VITUKI-WHO-IIASA munkaülés megállapítására, abban az értelemben, hogy a duzzasztás során a vízminőség egyértelműen javul. Ennek éppen az ellenkezőjét állapították meg. A munkaülés összefoglaló jegyzőkönyvének 9 megállapításából, javaslatából idézünk: „2. …E kétségbevonhatatlan előnyök ellenére e műtárgyak okozhatnak elsősorban hidraulikai és ökológiai problémákat. A kedvezőtlen hatások megelőzhetők vagy kiegyenlíthetők, ha e műtárgyak építését megelőzően, vagy azzal egy időben tudományosan megalapozott tanulmányok tárják fel a várható környezeti hatásokat, illetőleg kockázatokat. – 6. További vizsgálatok szükségesek a tározótérben lejátszódó kiülepedési folyamatok feltárására és előrejelzésére. – 7. A folyó duzzasztótere mentén elhelyezkedő egyes parti szűrésű vízadórétegekben az ammónia, a vas és mangán megjelenése valószínű… – 8. A Gabcikovo térségében lévő üzemvízcsatorna szigetelőrétegének egy része aszfalt. Bár ezt a vízszigetelési eljárást az egész világon ismerik és alkalmazzák, szükséges az alkalmazott aszfalttípus esetleges közegészségügyi hatásainak vizsgálata. – 9. A duzzasztott térben és a dunai mellékágakban bekövetkező ökológiai rendszerbeli változások befolyásolhatják a felszíni vízkivételeket új, a Duna vizében korábban nem honos fitoplankton és más mikroszervezetek megjelenésével és elterjedésével. Ezen szervezetek némelyikének toxikus vagy íz- és szagrontó hatásuk lehet és káros melléktermékek keletkezhetnek az ivóvíz klórozása során…”

15–16. oldal III/1.4.

Félrevezető a válasznak az a megállapítása, hogy szemben a mi csekély vízenergia-felhasználásunkkal, az európai szocialista országok vízenergetikai tartalékuk 30 százalékát használják fel. Ez utóbbiak esetében a körülmények (esésviszonyok stb.) lényegesen kedvezőbbek a vízerő-hasznosításra, mint hazánkban. Az az adat, hogy a BNV energiatermelése az országos csúcsigény 30 százalékát képes fedezni, felülvizsgálatra szorul. A viszonyítás nélküli abszolút számadatok szakmailag nem eléggé tájékozottak számára nem értékelhetők. Nem tudni pl., hogy a 2,1 milliárd Ft értékű tőkés import tüzelőanyag hány százaléka az összesen importált tőkés tüzelőanyagnak.

16. oldal II/1.5.

Nyilvánvaló, hogy a beruházás teljes leállítása ma már irreális. Még mindig mérlegelhetőnek tartjuk azonban a nagymarosi vízlépcső építésének abbahagyását, a gazdasági-társadalmi-politikai szempontok széles körű vizsgálata alapján, a folyó évi augusztus 5-én kelt állásfoglalásunk 5. pontjának megfelelően. A jelentés e kérdésre adott válaszát szélsőségesen egyoldalúan megfogalmazottnak tartjuk.

19. oldal II/1.5.

Pontosabb tájékoztatással tisztázni kellene: valóban azt tartalmazza-e az MVM és az ÖVG közötti szerződés, hogy a magyar fél 1996-tól villamos energia szállítására kötelezi magát, függetlenül a vízlépcső megvalósításától.

20. oldal ll/1.5.

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között megkötött szerződés egyoldalúan természetesen nem változtatható meg, de kölcsönösen, megegyezéssel módosítható, amelyet kezdeményezni lehet.

26. oldal III/2.1.–III/2.2.

Az üzemvízcsatornás megoldás korszerűségét alátámasztó példák a válaszban nem meggyőzőek, mert ezek kizárólag a Dunánál nagyobb esésű, kisebb vízhozamú és jórészt más domborzati viszonyok között elhelyezkedő esetekről szólnak. Ugyancsak kevéssé meggyőző a csúcsrajáratásra a Vág és a Rhone példája; a Melk fölötti osztrák dunai erőművek csúcsrajáratási kísérleteit pedig a műszaki paraméterek nélkül nem lehet értékelni.

A fentiekben foglaltakkal kívántuk alátámasztani azt a már folyó évi augusztus 5-i állásfoglalásunkban foglalt véleményünket, hogy a jelentéstervezetet ebben a formában még nem tartjuk alkalmasnak sem szakmai, sem politikai szempontból a Minisztertanács és az Országgyűlés tájékoztatására.

Végül ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Minisztertanács és az Országgyűlés tagjainak megfelelő tájékoztatása érdekében szükségesnek tartjuk számukra a jelen és korábbi akadémiai állásfoglalások rendelkezésre bocsátását, ahogyan azt 1988. augusztus 5-i állásfoglalásunk 8. pontjában rögzítettük.

Budapest, 1988. augusztus 15.

• Duna-dosszié