Skip to main content

Nyilatkozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nagy várakozással tekintettünk a Minisztertanács szeptember 7-i ülése elé, mivel a Maróthy László, Havas Péter, Berecz Frigyes, Urbán Lajos és Hoós János által aláírt – a bős–visegrádi vízlépcsőrendszert kritikátlanul támogató – előterjesztéssel szemben súlyos kifogásokat emeltek olyan jelentős intézmények, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Külügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Gazdasági Kamara, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Pénzügyminisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és az Árhivatal.

Pozitívan értékeljük, hogy a civil társadalom nyomására reagálva a kormány – bár nem tartja szükségesnek – nem zárja ki egy népszavazás lehetőségét sem.

Sajnálattal állapítjuk meg azonban, hogy az állásfoglalás nemcsak az elmúlt hónapok nyilvános vitáinak tanulságait hagyta figyelmen kívül, hanem mellőzte az előterjesztést kísérő, említett ellenvéleményeket is, mivel kijelenti, hogy az „összes körülményt és hatást figyelembe véve, a jelenlegi helyzetben a vízlépcső megépítése a legjobb megoldás”.

A nagy sietséggel hozott állásfoglalás elébe vág az Országgyűlés októberi ülésének; ismét kész helyzet elé szeretné állítani a képviselőket. A kormányzat ahelyett, hogy megállítaná a munkálatokat, és így gondolkodási szünetet adna magának és az egész társadalomnak, egyetlen lehetőségként az építkezés folytatását és csupán a bekövetkező károk elleni küzdelmet ajánlja.

Álláspontunk változatlan. Követeljük:

– az építkezések azonnali megállítását;

– a teljes körű, független szakértői vizsgálatot;

– az összes döntési információ azonnali nyilvánosságra hozását, köztük a kormányszóvivő által most említett „konkrét adatokat”;

– az összes érdekelt – jelen esetben az ország lakossága – bevonását a döntésbe.

Tiltakozunk természeti értékeink elpusztítása, nemzeti emlékhelyeink feldúlása, az országhatár jellegének megváltoztatása, a Duna-menti táj tönkretétele ellen.

Vezető közgazdászok, köztük kormányzati tanácsadók hangoztatják, hogy a bős–visegrádi beruházás gazdaságilag értelmetlen. Mindenáron való erőltetése annak a gazdaságpolitikának a folytatása, amely a jelenlegi válságba sodorta az országot.

A szeptember 12-i tüntetésen fegyelmezetten képviseljük álláspontunkat. Ez a tüntetés a magyar, csehszlovák és osztrák buldózerek ellen legyen ugyanolyan méltóságteljes, mint a romániai falurombolás elleni júniusi tiltakozás.

Budapest, 1988. szeptember 8-án.

A kiadmány hiteléül:
Vargha János





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon