Skip to main content

[Levél a képviselőkhöz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


l.


Tisztelt Képviselő!

A bős–nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozó független társadalmi csoportok és szervezetek kötelességüknek érzik, hogy felhívják az Ön figyelmét arra az évtizedek óta példa nélkül álló aggodalomra, amelyet az építkezés váltott ki az ország egész népében.

Megítélésünk szerint magát demokratikusnak valló kormányzat nem köthet a nép megkérdezése nélkül olyan nemzetközi szerződést, amely az ország természeti arculatát, kulturális örökségét és határvonalának jellegét megváltoztatja; példátlan módon elidegenít egy Duna-szakaszt; súlyosan veszélyezteti az élővilágot és ivóvíz-háztartásunkat; a táj jövőjére, de unokáinkra is beláthatatlan terheket testál. A beruházás folytatását az értelmes és szakszerű gazdasági és környezetvédelmi érvelés egyértelműen károsnak tartja. Ebben a tekintetben különösen fontos a szeptember 2–4. közötti budapesti nemzetközi Duna-konferencia részletes állásfoglalása, amellyel egyetértünk, és ezúton ajánljuk becses figyelmébe.

Meggyőződésünk, hogy az Országgyűlés reformpártiságának és autonómiájának valódi próbája, méltóságának helyreállítója az lesz, ha lesz bátorsága megváltoztatni a korábbi évek rossz döntéseinek halmazát.

Kérjük a nagymarosi munkálatok azonnali felfüggesztését és az egész terv független és sokoldalú szakértői felülvizsgálatát, az összes adat nyilvánosságra hozását és a felelősség megállapítását.

E nagy horderejű szavazásban Ön személy szerint is történelmi felelősséget visel. Kérjük, tegyen meg mindent azért, hogy – tekintettel az ügy rendkívüli jelentőségére – a szavazás legyen nyilvános, és minden választópolgár értesüljön arról, hogy a képviselők személy szerint hogyan döntöttek.

Ha a parlamenti többség a munkálatok folytatása mellett döntene, kérjük, tegyen javaslatot az Országgyűlésnek kellő tájékoztatással, korrekten előkészített népszavazás kiírására.

Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság
Bajcsy-Zsilinszky Endre BT Környezetvédő Csoportja
Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Zöld Klub
Duna Alapítvány
A Duna Barátai
Duna Kör
Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Környezetvédő Klub
Eszperantisták Nemzetközi Természetvédelmi Társasága (KOKO)
Esztergomi Kulturális Egyesület (EKE)
Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz)
Fényes Szellők Baráti Társaság
Környezetvédelmi Fotó Stúdió
Magyar Demokrata Fórum
Magyar Írók Szövetsége Elnöksége
Magyar Írók Szövetsége Örley István Baráti Köre
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Elnöksége
4-6-0 Béke Csoport
Népszavazást Kérők Csoportja
Országos Klubtanács
Rakpart Klub
Szabad Kezdeményezések Hálózata
Szentendrei Petőfi Hagyományőrző Egyesület
Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) Országos Választmánya
TDDSZ Természetvédő Csoportja
Túlélés
Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) Budapesti Ipartestülete

2.

Fehérné-Eke Katalin, Borsod megyei Országgyűlési Képviselőnek
Budapest-Országház
Kossuth Lajos tér

Tisztelt Képviselőnő!

Betegágyamból írok Önnek. Kérem, legyen elnéző, ha csúnya a levelem.

A bős–nagymarosi vízlépcső ügyében fordulok Önhöz, kérve a magam, és a többi becsületes választója nevében, szavazzon a megépítés ellen, és népszavazás megtartása mellett.

Tudományos érveim nincsenek, de szülőfalumban látom a tiszalöki erőmű kártevését, pedig hol van az Bős–Nagymaros mellett? A Bodrogközig elláposította a vidéket. A legkitűnőbb termőföldek voltak az ártérben, amit évente kétszer – mint a Nílus – termékeny iszappal borított a Tisza, sohasem kellett trágyázni; most bűzlő mocsarak, morotvák vannak a falu aljáig. A Duna-mente földrengésveszélyes vidék, ez az iszonyú magas gát a mögötte levő tengernyi vízzel egy időzített Hirosima.

Tudja Ön, mi a neve ennek a gátnak? Kádár-piramis! Így hívják az emberek maguk között.

Megkérdezik azt is: nincs mire költeni a milliárdokat? És kérdeznek még mást is, és én is velük együtt: azt, hogy kié ez az ország? A kormányé, a párté vagy a népé? A válasz nem lehet kétséges. Ha a kormány a nép akaratát figyelmen kívül hagyva idegen érdeket szolgál ki, és szembekerül a néppel, le kell váltani!

A kormány leváltható, a nép nem!

Sem minket, sem a cseheket, szlovákokat senki nem kérdezett meg. A csehszlovák kormánynak kell egy tengeri méretű kikötő Pozsonyban, hogy ott a szovjet hajók kiköthessenek. Nekünk, de a cseheknek sincs olyan hajóparkunk, ami indokolná az óriáskikötőt. A termelt energiát említeni sem érdemes. És ahhoz, hogy a szovjet óriáshajók felhajózhassanak Pozsonyig, majd udvariasan szétszedjük a Lánchidat (és a többit) is?

Milyen erkölcsi alapja van a mi fellépésünknek Ceausescu faluromboló politikája és asszimilációs tervei ellen? A mi kormányunk ugyanazt teszi Bős–Nagymarossal és a cigányság asszimilációra kényszerítésével.

Visszafordíthatatlan, de leállítható az építkezés. Ne mossa a kormány a kezeit, mint Pilátus, hogy ők ma ezt nem írnák alá, mert ez nem igaz. Csakis azért tesznek meg mindent, hogy megépüljön Bős–Nagymaros, ami becsületére legyen mondva, még Gerő Ernőnek sem kellett. Nem írta alá 1952-ben.[SZJ] Ők pedig nem voltak finnyásak. Legyen erős és bátor Asszonyom, és merjen nemet mondani.

Levelemet, ha szükségét érzi, tetszés szerint felhasználhatja, névvel és címmel együtt.

Kívánok Önnek erőt-egészséget, választója:

Henrich Andrásné
Kazincbarcika, Szabó Lajos út 52. I/2. 3700

1988. 10. 4.













































































Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon