Nyomtatóbarát változat

Elvtársak! Nem értek a vízügyhöz, csupán elolvastam néhány brosúrát meg újságcikket, és végighallgattam a 3 napos nemzetközi konferenciát meg a Magyar Demokrata Fórum esztergomi tanácskozását. Semmi olyan ok nem merült föl, ami a vízlépcső ellen szólhat.

Azt mondják, hogy sok beruházást hagytunk már abba, sok koncepciónk volt már téves. Elvtársak, ez biztosan jó lesz!

Elvtársak! Nekünk kell ez a vízlépcső! Még akkor is kell, ha az építésére szükséges anyagból házak tízezreit, az erre szánt pénzből kórházak százait tudnánk fölépíteni és berendezni, korszerű ipart tudnánk létrehozni!

Vitavezető: Kérem szépen, ez nem a tárgyhoz történő hozzászólás...

Közönség: (hangzavar)

Vitavezető: ...Nem tudjuk a vitát folytatni...

Egy hang kihallatszik a hangzavarból: Politikai vita volt meghirdetve.

Vitavezető: ...Ez egy vita, aminek a témaköre meg volt hirdetve. Az előadókhoz lehet kérdéseket intézni...

(Hangzavar)

L. J.: Elvtársak! Nekünk kell ez a vízlépcső, még ha belefulladunk is az adósságba.

Vitavezető: Kérem szépen, ennek semmi értelme, ne tessék folytatni, akkor...

L. J.: Akkor majd máshonnan megtudja a hallgatóság, hogyha érdekli.

Vitavezető: Tessék...

(Hangzavar)

L. J.: Azt hittem, hogy demokrácia van Magyarországon, és hozzá lehet szólni.

(Hangzavar)

L. J.: A végén majd teszek föl kérdést.

Vitavezető: Tessék kérdést feltenni!

Egy női hang: Most tegye, tegye most!

L.,).: Azt, hogy mire jó ez nekünk. Más kérdésem nincs.

(Taps, harsány nevetés)

(A felszólalás további része már nem hangozhatott el.)

A „10 kérdés a bős–nagymarosi vízlépcsőről” című füzet érthetően megmagyarázza a vízlépcsőt. Csak az a baja, hogy nem elég határozott, sok benne a bizonytalanság, a „mód van rá”, a „meg tudjuk akadályozni”, a „be lehet avatkozni”. És mit jelent a magyar szövegben a Dolny-Ipel?

Némelyek szerint egyszerűbb és olcsóbb olyan hajókat építeni, amelyek a mostani Dunán is tudnak közlekedni, mintsem a Dunát az óriáshajók igényei szerint alakítani. Elvtársak, ez demagógia! Nekünk bármilyen idegen óhajt ki kell elégítenünk, még a magunk kárára is!

Némelyek azt kérdezik, hogy megéri-e nekünk viselni a beruházás terheit. Elvtársak, a „10 kérdés…” megnyugtatja a népet: „Meg tudjuk-e mondani, milyen pénzügyi haszonnal jár, ha a Duna magyarországi szakaszán is eleget teszünk a Duna Bizottság ajánlásainak (ismétlem: ajánlásainak, nem pedig feltétlenül kötelező előírásainak!), s megteremtjük az abban foglalt hajózási feltételeket? Nem. De feltételezhetjük, hogy jövedelmet hoz.” Elvtársak, ez a válasz aztán minden kételyt eloszlat!

Némelyek azt kérdezik, miért kell okvetlenül vízlépcsőt építeni ahhoz, hogy megépítsék a szennyvíztisztítókat, tökéletesítsék az árvízvédelmet meg az úthálózatot, megjavítsák a lakosság életkörülményeit, és még hosszan tudnám sorolni a naiv, demagóg kérdéseket. Elvtársak, a válasz igen rövid: csak!

Némelyek aggódnak, hogy a szennyvíziszapot nincs hová helyezni. Emiatt senkinek se főjön a feje! A vízlépcső pártolói bizonyára lelkendezve és önzetlenül felajánlják e célra a maguk telkecskéjét, üdülőcskéjét.

Az esztergomiak azért aggódnak, hogy a város mélyebben fekvő részét elönti a víz. Elvtársak, semmi ok az aggodalomra! A gáttal védett területről állandóan szivattyúzzák a vizet. Ha pedig kimarad az áram, egy-két vízlépcsőépítő szívesen folytatja a víztelenítést kézi szivattyúval.

Némelyek azt mondják, hogy a vízlépcső, az erőmű elcsúfítja a tájat. Az ilyen vészmadarak nem láttak igazi mérnöki alkotást. Ezek a műtárgyak beépülnek a tájba, a Dunakanyar szebb lesz, mint volt! De gustibus non est disputandum![SZJ]

Elvtársak, nem szabad elhagyni a prédikálószéki tározót, sőt a Salamon tornyát meg a Fellegvárat is át kell alakítani víztározóvá!

Némelyek azzal áltatják a népet, hogy a föld mélyében tárolt óriási mennyiségű ivóvíz elszennyeződik, az utódainknak már nem marad egészséges víz. Ugyan, elvtársak, hát törődhetünk mi az unokáink vizével? Nekünk kell ez a vízlépcső!

Némelyek azt mondják, hogy sehol sincs még ilyen szakaszos üzemű sík vidéki erőmű. Annál több az okunk a megépítésére, majd mi kikísérletezzük, még ha tönkremegy is az ország!

Némelyek arra hivatkoznak, hogy műholdfelvételek kimutatták a duzzasztógátak körüli talaj elmocsarasodását. Állítólag Kiskörével is baj van. Ez sem riaszthat vissza minket, elvtársak! Nekünk kell a vízlépcső.

A környezetet figyelő, a változásokat jelző rendszer megépítése mindenképpen szükséges, de nem azért, hogy be tudjunk avatkozni. Beavatkozni már úgyis késő. De arra jó, hogy ország-világ előtt be tudjuk bizonyítani, milyen sikeresen pusztítjuk a környezetünket. Az a legnagyobb demagógia, hogy nem okoznánk kárt, ha nem építenénk föl a vízlépcsőt. Elvtársak, nekünk kell a vízlépcső!

Mi dalolva áldozzuk föl az unokáink Dunáját, az unokáink Magyarországát! A természet úgyis pusztul, ha mi nem avatkozunk be. Elszennyeződnek a vizeink, kipusztulnak a halaink, sebaj! Napról napra romlik a levegő, a savas eső elpusztítja a növényzetet, sebaj! Néhány évtized, és úgysem marad semmi a természetből! Miért ne siettetnénk a pusztulását, hiszen a vízlépcső legnagyobb ellensége a természet! Elvtársak, nekünk a vízlépcső kell! Kissé átalakítva Marcus Porcius Cato (Kr.e. 234–149) mondását, válasszuk jelmondatul: Ceterum censeo naturam nostram esse delendam! (Egyébiránt úgy vélem, hogy a természetünket el kell pusztítani. Az eredetiben Karthágó szerepel.)

Némelyek azt kérdezik, hogy kié a Duna, kié az ország. Elvtársak, ki meri kétségbe vonni, hogy azoké, akik a vízlépcsőt építik? Ha sokba kerül is a vízlépcső építése, az ország adófizető népe örömmel vállalja az áldozatot. Ha kell, értékeljék le még jobban a forintot, ha kell, csökkenjen tovább az életszínvonal, ha kell, akkor gebedjünk bele az egyre növekvő inflációba, de nekünk, elvtársak, kell a vízlépcső!

Némelyek a demokráciával visszaélve odáig merészkednek, hogy kigúnyolják a vízlépcsőt, mint pl. egy művészcsoport a Duna-Dracula plakátjával. Némelyek az Ovibert Óvodai Beruházónak nevezik. Tüntetéseket rendeznek, és a transzparenseiken tűrhetetlen szövegeket hordoznak körbe a városon, pl.: „Éljen a környezetrombolási és vízszennyezési miniszter!” Fekete zászlókkal a Szigetközt, a Dunakanyart, Visegrádot, sőt horribilie dictu a Csallóközt gyászolják!

Elvtársak! A proletár internacionalizmus nevében segítenünk kell a nemzetiségi kérdés megoldását! Az egyik szomszédunk már óriási eredményeket ért el a kisebbségek likvidálásában. A másik szomszédunk a mi önzetlen támogatásunkra szorul. Ha fölépül a vízlépcső, több ezer magyar lesz kénytelen elvándorolni ősei földjéről. Állítólag már meg is kezdték az elmenekülést. Azután majd szép csendesen beolvadnak az új környezetükbe. Elvtársak, hát nem ez a mi célunk is?!

Neumann János szerint készíthető olyan számítógép, amely reprodukálni tudja önmagát. Itt a nagy feladat a magyar vízügyi szakemberek előtt: építsenek önmagát reprodukáló vízlépcsőt! Ez aztán beboríthatná vízlépcsővel a Dunát is, a Tiszát is, a Drávát is. Annyi villamos energiánk lenne, hogy nemcsak Ausztriát láthatnánk el, hanem még a nagy Szovjetuniónak is jutna belőle.

Elvtársak! A magyar nép örök hálával tartozik mindazoknak, akik közreműködtek ennek a csodálatos műnek a létrejöttében, és akik aláírták ezt a nagyszerű és nekünk rendkívül előnyös szerződést.

Elvtársak! Minden összefügg mindennel. Nem választható szét a gazdaság, a környezet, a vízlépcső, a politika. A vízlépcső megépítése politikai ügy!

Elvtársak! Egyre többen követelnek felelősségre vonást. Elvtársak, ettől nincs mit félni. Magyarországon csak a melóssal fizettetik meg az eltört kalapácsot. Politikust 30 évvel ezelőtt állítottak bíróság elé és akasztottak fel.

Elvtársak! Nekünk sok vízlépcső kell! Nekünk kell ez a nagymarosi vízlépcső még akkor is, ha majd egyszer a kormányzat úgy dönt, hogy nincs rá szükség! Elvtársak! Nekünk kell ez a nagymarosi vízlépcső, hogy a 32 éve ledöntött szobor helyett hirdesse a világ végezetéig a győzelmet, a sztálinizmus győzelmét!

Szabadság!

• Duna-dosszié